Lakitelek története

Lakitelek ötödfélezer lakosú nagyközség Kecskeméttől és Kiskunfélegyházától egyenlő távolságban a Tisza partján. Mai területe Kecskeméthez tartozó puszták egyesítésével alakult ki 1949-50-ben. E külterületi lakott helyek: Felsőalpár, Kisalpár, Oncsa-telep, Árpádszállás, Szikra, Kapásfalu voltak. A település komoly történelmi múlttal rendelkezik, hiszen földrajzi elhelyezkedése olyan, hogy az írott emlékek előtti korok emberei is szívesen telepedtek meg ezen a vidéken.

A legkorábbi régészeti leletek a rézkorból, a bodrogkeresztúri kultúra népeitől valók, ezek nyomán állíthatjuk, hogy a Kr.e. III. évezred tájékától élnek itt emberek. A későbbi műveltségek leletei nagyobb számban a millenniumi ásatások, valamint a XIX. század végének nagy vasútépítési munkálatai nyomán kerültek felszínre. Megtalálhatók közöttük a bronzkori zóki kultúra, a vaskori kelta népesség, valamint a szarmaták, germánok, avarok s honfoglaló őseink emlékei is.

Germán fibula	Kétosztatú áldozati tál

Anonymus, III. Béla királyunk jegyzője Árpád hadai felvonulási területként említi vidékünket. Erre vezethető vissza az a törekvés, hogy a törzsszövetséget vezérlő fejedelem emlékét megörökítsék eleink. Így kapta a Tőserdő melletti terület jó évszázada az Árpádszállás nevet.

A falu földjét I. Géza királyunk oklevele említi először. A garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapító levelében olvashatjuk, hogy itt volt a Tisza partján a királyi ménes itatója, s szőlőskertek is zöldelltek vidékünkön. Ezen oklevél említi az első név szerint ismert lakost, Bocz udvarnokot, aki testvérével az apátság halastavait, s a ménes itatóját őrizte. Az okirat Felsőalpárnak nevezi ezt a földet.

A Lak elnevezés először 1488-ban fordul elő oklevélben, egy határjárás alkalmával szerepel Alsóalpár, Szentkirály és Szentlőrinc települések neve mellett.

Lakiteleki ház kemencéjének rajza a XV. századból	Ugyanazon kemence füstelvezető csöve

A váci egyházmegye névtára, valamint a Lázár-deák féle XVI. század elejéről való térkép is templomos faluként örökítik meg Felsőalpárt. Szabó Kálmán ásatásai nyomán halászfalu maradványai kerültek elő a 44-es számú főútvonal mellől.

Késő középkori hálónehezék	Késő középkori kályhaszem

A török hódoltság korából számos feljegyzés maradt azokról az adófizetőkről, akik e területen éltek. A defterek tanúsága szerint a XVI. században nem néptelenedett el Felsőalpár, hanem még gyarapodott és gazdagodott is népessége. A defterdárok közel 40 családot írtak össze, a lakosok teljes száma 150-200 fő lehetett. A Kecskemét környéki falvak pusztulása a 15 éves háború idején következett be. Abban az időben a törökök és tatár segédcsapataik többször is végigrabolták a Duna-Tisza közét. Olyan nagy volt a pusztítás, hogy Szegedtől Pestig csak három lakott hely maradt: Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd. A háborút túlélő lakosok a Tisza ártéri mocsárvilágában vagy Kecskeméten találtak menedéket. A "hírös város" ügyes birtokpolitikát folytatott, a török hatóságoktól bérbe vették a város környéki pusztákat. Ekkor került Lakitelek területe is a város kezére.

A XVIII. században, a Rákóczi szabadságharc lezárása után hosszabb békés időszak következett. Megkezdődött a kitelepülés a városból a folyóparti vidékekre, ahol jórészt állattartással, halászattal, valamint földműveléssel foglalkoztak az emberek. Állandó lakásuk Kecskeméten volt, az esztendőnek csak egy részét töltötték a pusztákon.

A lakiteleki vasútállomás 1929 novemberében	A tiszaugi híd felavatása

1927-ben Horthy Miklós jelenlétében adták át a tiszaúgi hidat, a híd mellett hajóállomás létesült. Lakitelek közlekedési csomópont lett. Mindezek további népességnövekedést eredményeztek. Egyre több iparost vonzott a falu. 1927-ben megépült a római katolikus, 1929-ben a református templom, sőt szálloda is létesült a vasútállomás mellett.

A lakiteleki katolikus templom főhajója	A lakiteleki református templom

A népesség száma meghaladta a 3000 főt. Az itt élőknek komoly időveszteséget és terhet jelentett hivatalos ügyeik kecskeméti intézése. Kérelmükre - a pénzszűke miatt csak kivételesen - engedélyezte a városi tanács közigazgatási kirendeltség létesítését 1931-ben. A határrész fontosságát jelzi, hogy csendőrőrs, körzeti orvos, két bába, gyógyszertár és postahivatal is a helybéliek rendelkezésére állt. Iskola 1860 táján létesült Felsőalpáron, ez volt a "sárga iskola". Klébelsberg Kunó minisztersége idején már hat helyen tanították az elemi ismeretekre a gyermekeket legendás hírű pedagógusok.

Harczos tanító úr és tanítványai

Szerencsére a 2. világháború pusztítása kevés kárt tett Lakiteleken, a környező településekről többen találtak itt menedéket a dúló, fosztogató csapatok elől. A háború után itt is megindult a közellátás, megszervezték a település irányítását, új pártok alakultak. A kommunista hatalomátvételt követően több termelőszövetkezet jött létre, de ezekből csak az 1960-ban alakult Szikra Tsz mutatkozott életképesnek. Az állami gazdaságot 1953-ban hozták létre 490 kh területen

Lakiteleki szíkvízüzem az 1930-as években

A község lakóinak többsége a mezőgazdaságból élt. Ipart Lakitelekre nem telepítettek, csupán a tsz melléküzemágaként működött téglagyár, gumiüzem. Később a BRG kecskeméti üzemegysége létesített magnetofon mechanikákat összeszerelő részleget a tanácsháza mögötti területen.

Lakitelek igazi vonzerejét természeti szépségei adják. A Holt-Tisza mentén a Tőserdő területe a Kiskunsági Nemzeti Park része, a termálvizes strand sok üdülőt vonz a nyári időszakban. Az 1970-es években kezdődött meg az üdülőterület fejlesztése, húsz év alatt közel annyi nyaralót építettek ide, mint amennyi a falu házainak száma.

Településünk országos hírnévre 1987-ben tett szert, amikor rendszerváltoztatást sürgetve 150 értelmiségi tartott tanácskozást Lezsák Sándor portáján A magyarság esélyei címmel. Később itt alakult meg a Magyar Demokrata Fórum, az első szabad választások győztes politikai ereje.

( A képekre kattintva az oldalon szereplő valamennyi fotó kinagyítható ! )