Oldal kiválasztása

Lakiteleki Torna Egylet

14. forduló: Lakitelek – Tabdi 3:0 (2:0)

A körülmények úgy hozták, hogy a mindvégig éremesélyes, sokáig biztosan a második helyen álló lakiteleki csapat csak győzelme esetén tarthatta meg a tabellán elfoglalt harmadik helyét. Ráadásul az utolsó összecsapáson olyan ellenfelet kellett legyőznie, amelyiknek egy jó meneteléssel jellemezhető tavaszi szezon befejezése előtt már semmi veszteni valója nem volt, ötödik helyezése nem forgott veszélyben.

A kényszerűen a jól fejelő Tóth Sándor nélkül felálló hazai együttes játékban fordultak ugyan elő hibák. Ezek következtében végül többször komoly helyzetbe kerültek a vendégek, összességében mégis azt lehet mondani, hogy hosszú idő után most látszott először, hogy a csapat minden részében igazán elszántan vetette a küzdelembe magát. Mi tagadás, időnként fel is forrósodott a hangulat; amire egyébként a vendégek nyilván számíthattak. A mérkőzést végig izgulta az első félidei kezdőrúgást elvégző Lezsák Sándor országgyűlési alelnök, és elődje Anka Balázs társaságában Varga Sándor településünk polgármestere is.

A játék elején biztató előjelekkel szolgált, hogy a termetes védők mellett elsősorban Kovács Péter futógyorsasága jól érvényesült. Mint utóbb kiderült, a támadó igyekezetének komoly szerep jutott a végeredmény kialakításában is. Minden helyzetből lőtt, vagy beadott. Éppen egy beadásánál történtek igazolták először a csapat igyekezetét. Nem adva fel a lehetőséget Fórizs István felment fejelni, megzavarta a vendégek kapusát, aki csak röviden, kiütni tudta a labdát. Aczél Péter eszmélt leghamarabb és mintegy tizenkét méterről laposan, nagy erővel a kapuba talált.(1:0) A második gólnál ismét főszerepet játszott az akarat, az elszántság. Fórizs István egy kissé erős és mögé is tett átadást jól hátra nyújtózva megszelídített, átforgatta a rövid oldalra és laposan, nagy erővel egyből a kapuba vágta a labdát. (2:0) Ebben a játékrészben a vendég együttes inkább csak helyzetecskékig jutott, sokat keménykedett, reklamált, helyenként még a színészkedéstől sem riadt vissza.

A második félidő is úgy indult, mint az előző. Ezúttal Koncz János személyében volt egy kezdőrúgást végző, aki az egyesület korábbi elnökeként, mindenkor a bajnokság vége felé eső születésnapja alkalmából rendszeresen megvendégeli a lakiteleki csapatot.

Mindkét kezdőrúgás jó ómennek bizonyult. Ezúttal sem kellett sokat várni, hogy Kovács Péter lefutva a védőket közelről, ezúttal jobb összekötő helyéről, laposan nagy erővel a kapuba találjon. (3:0) A vendégek mintha csak ekkor kezdtek volna eszmélni. A játékrész folyamán háromszor is tiszta helyzetbe kerültek, de kétszer hajszállal mellé fejeltek, majd fölé lőttek. Voltak természetesen lakiteleki helyzetek is. Közülük egy esetben a kapuhoz közel Fórizs Istvánt terítették le, ám az egyébként jól működő játékvezető nem látott okot arra, hogy büntetőt ítéljen.

A hazai csapat edzője, Ézsiás Gábor a háromgólos vezetés tudatában folyamatosan cserélt, így minden mezőnyjátékos szóhoz jutott. Oláh Dániel esetében az ellenfél kíméletlen belemenése következtében volt szükség cserére; és majdnem így járt Fazekas Zoltán is, ő azonban végig tudta játszani a mérkőzést.

Sok tanulsággal járó összecsapás volt. Elsősorban azt igazolta, hogy a korábban sokszor hiányzó elszántság milyen erőt adhat egy csapatnak. A hazai együttes olyan küzdelemre késztette a döntően edzés nélkül, hétvégeken pályára lépő ellenfél játékosait, hogy közülük ketten is lerándultak, meghúzódtak. Ezzel együtt az is igaz, hogy szinte azonos tudású játékosok váltották a társakat.

Az elért eredmény azt jelentette, hogy a lakiteleki csapat, erősítve a település, a település sportsikereinek régi hagyományait és hírnevét, sikeresen megküzdött a harmadik helyért. Megközelítette azt a sikert, amelyet a kilencvenes évek derekán a bajnokság megnyerésével elért. Az eredmény tiszteletre méltó, nagyon kiegyensúlyozott és erős mezőnyben kellett megküzdeni a bronzéremért. Jellemző, hogy ha csak döntetlent sikerült volna az utolsó mérkőzésen elérni, pontazonosság és több rúgott gólja, jobb gólkülönbsége ellenére a lakiteleki csapattal szemben a nagy rivális pálmonostorai gárda szerezte volna meg a dobogós helyezést.

A csapat tavaszi keretében pályára lépők: Körtvélyesi Ödön, Tóth Sándor, Juhász József, Kalics József, Molnár Arnold, Fazekas Zoltán, Oláh Dániel, Mata József, Aczél Péter, Magyar Péter, Lángos László, Fórizs István, Kovács Péter, Verebélyi Gábor, Budai János, Tánczos Tamás, Gulyás Péter, Barcsa Gábor, Bujáki Péter, Bilus Zoltán.

Az egyesület ezt az alkalmat is felhasználva köszöni meg a támogatók segítségét, és a csapatok kitartó szurkolóinak érdeklődését, biztatását!

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Tabdi 3:3

A már biztos ezüstérmes utánpótlás csapat két öt sárgás eltiltás, sérülés és egyéb okok miatt éppen csak, hogy ki tudott teljes létszámmal állni. Alapvetően ez volt az oka, hogy szezonzáró összecsapását nem tudta győzelemmel zárni.

 

13. forduló: Kunfehértó – Lakitelek 2:2 (1:1)

A szurkolók reményei szerint győzelmi esélyekkel utazott a lakiteleki együttes a bajnokság utolsó idegenbeli összecsapására. Ezzel szemben futott az eredmény után, hiszen a hazaiak ezúttal mintha jobb napjukat fogták volna ki a szokásosnál. Közelebb áll az igazsághoz azonban, hogy ezúttal kétszer is kihasználták az ellenfelük által elkövetett hibákat. Számolni lehetett volna ugyanis a lakiteleki passzokat, nagyon kevés volt, amellyel társakat találtak. Eltérő következményekkel ugyan de még a hajmeresztő megoldások is elő-előfordultak.

Nem mindennapi dolog Kunfehértón játszani – bár mérkőzést vezetni sem. Ez persze nem mentség sem a játékvezetésben, sem pedig a játék közben elkövetett minden hibára. Minden esetre volt olyan, hogy egyszerre három lakiteleki játékos is a földön feküdt, ám a sípmester még így sem szabálytalanság miatt állította meg a játékot. Az egészen „látványos” nyújtott lábbal történő labdaszerzésnél is nem egyszer a vétkes hazaiak javára döntött. Oláh Dánielt és Fazekas Zoltánt úgy letaglózták, hogy egyikük a játék folytatására sem, társa pedig csak kényszerből volt képes. Szemtől-szembe bíróra olyan szitkokat szórni, mint a hazaiak egy-egy játékosa tette elég ritkán hallani. Szemrebbenés nélkül tűrte a játékvezető.

Ha valaki korábban az igyekezetet kérte számon a lakiteleki csapattól, annak még ezen az összecsapáson is lehetett hiányérzete, de ez alkalommal inkább a meggondolatlan átadások miatt volt a játék széteső.

Meglepetésre a korábbi mérkőzéseken lendületesen játszó Lángos László a kispadon kezdett. A helyette pályára lépő Budai János viszont azon kevesek közé tartozott, aki egy-két jó passzal legalább észrevetette magát.

A játék alapján inkább arra lehetett volna gondolni, hogy a hazaiak hajtanak a harmadik helyért. Azon túl, hogy lendületesek voltak, helyenként ők szolgáltak példával a gyors és pontos rövidpasszos játékra is. Vezető góljuk egy gyors baloldali támadás következtében született. A kapus fölött beívelt labdát közelről fejelte be egy magára hagyott támadó. Három vendégjátékos is csak közelről nézte, hogy a tehetetlen kapuvédő mögött hálóba jut a labda. (1:0) Ezt a találatot kis idő múlva sikerült kiegyenlíteni. Budai János egy huszonnyolc méterre a kaputól megítélt szabadrúgást gurított Kovács Péter elé, aki baloldalról elég nagy szögből laposan remekül a hosszú sarokba talált.(1:1) Mindkét oldalon több helyzet is volt, de vagy elügyetlenkedték a játékosok, vagy a védelmek, illetve a kapusok mentettek.

A második félidő újabb meglepetésekkel szolgált. Sem Juhász József, sem Kalics József nem volt ott a folytatásnál. Mi tagadás, azt lehet feltételezni, hogy ez befolyással volt az eredmény alakulására is. Nem sokkal a félidei játék megkezdése után egy elkerülhető szabálytalanság következtében büntetőhöz jutottak a vendégek. Értékesítették, így másodszor is vezetést szereztek. (2:1) Az adott körülmények között szerencse, hogy egy hasonlóan durva szabálytalanságot követően a vendégcsapat is tizenegyeshez jutott. Bár a kapus ezúttal is rajta volt a labdán, Fórizs István lövése a hálóban kötött ki. (2:2) Ebben a játékrészben is mint előtte, mindkét kapu forgott veszélyben. Összességében nagyobb lehetőségei a vendégeknek voltak, előnyhöz jutni azonban már egyik csapatnak sem sikerült. Annyi minden esetre biztosra vehető, hogy ha Körtvélyesi Ödönről jött volna ki oly sokszor a labda, mint a hazai kapusról, nem maradt volna döntetlen az eredmény.

Még nincs veszve a harmadik hely, de ez csak akkor lehet meg biztosan, ha hétvégi ellenfelét a lakiteleki együttes két vállra fekteti. Egyébként ki van szolgáltatva a sors, illetve egyik-másik csapat szeszélyeinek. Jelenleg meglévő két pontos előnye ugyanis hiába növekszik egy döntetlen esetén háromra, esetleges „gyenge” egy gólos győzelmével, azonos pontszám esetén a rivális kerülne kedvezőbb helyzetbe.

Az ifjúságiak mérkőzésén Kunfehértó – Lakitelek 4:5

Nem volt könnyű mérkőzés. A kissé hiányosan felálló ifjúsági együttes ki tudta húzni a mérkőzés végéig az egy gólos előnnyel. A feszültségre jellemző, hogy az utolsó percekben ketten is kaptak sárga lapot. Tóth Dani sérülése után pedig már a csere is csak az egyik kapus mezőnybe küldésével volt megoldható. A csapat ezzel a győzelemmel biztos ezüstérmes. Szép volt! Köszönjük a keret minden tagjának és Balla László edzőnek is! A csapat összetétele a következő bajnokságra szinte változatlan maradhat. Megvan tehát a remény, ha a fiúk is úgy gondolják, hogy érmük jövőre még csillogóbb legyen.

 

12. forduló: Lakitelek –Tiszaalpár 2:2 (1:1)

Ezen az összecsapáson a hazaiak a dobogós pozíció megőrzéséért, a vendégek a lehető legbiztosabb bent maradásért mérkőztek. Az eredmény a dolog presztízsén túl, a szomszédvár együttese számára értékesebb – bár egyelőre a lakiteleki csapat harmadik helyezése is tartható. Annyi bizonyos, hogy ezúttal a szerényebb képességű szomszédok jobb felfogásban, az edzői utasításokat minden bizonnyal fegyelmezetten betartva, céltudatosabban játszottak.

Az első félidő nagy része kellemetlen esős, hűvös időben telt. A játék nem igazán tüzelte fel sem a játékosokat, sem pedig a didergő nézőket. Mintegy húsz percet kellett várni az első látványos eseményre. Majdnem a középvonaltól indulva Mata József és Kovács Péter lendültek támadásba a baloldalon, és a végén az akciót elindító középpályás nagyszerűen az ellenfél kapujának a hosszú oldalába talált. (1:0) Remekbe szabott támadás és szép gól volt. Úgy tűnt, reménykedni lehet a hasonló folytatásban, de hiába, mert nem sikerült. A biztosabb, rövidebb passzok, a megfontolt támadásszövés helyett célt tévesztett, messze felrúgott labdák jelentették a hazai próbálkozásokat. Elkapkodott lövések, saját társakkal történő ütközések, utaltak csupán a lakiteleki csapat igyekezetére. A megmozdulások mind arra figyelmeztettek, hogy nem célszerű a játékból kihagyni a társakat. Szinte törvényszerű volt, hogy egy védekező középpályás poszton elveszített labdából két átadás után kiegyenlítettek a vendégek. (1:1) Lehetett keseregni azon, hogy egy perccel korábban a játékvezetőnek ki kellett volna osztania a sokat szabálytalankodó alpári balhátvédnek a második sárga, majd a piros lapot – de hát nem tette. Mint ahogyan később nem tette a másik vendég szélsőhátvéd esetében sem. Pedig ketten legalább öt sárgalapos szabálytalanságot követtek el. Megúszták kettővel. Mindezek ellenére nem lehet azt állítani, hogy durva lett volna a mérkőzés; de olyan taktikai szabálytalanságok történtek sorozatban, amelyeket a támadás megállítása érdekében a sárga lapot vállalva szoktak elkövetni.

Az említett távoli, céltalan, de mindenképpen eredménytelen lövések mellett volt azért két tűzijáték is a vendégek kapuja előtt. A vert helyzetben lévő kapus helyett mindkétszer fejjel a védők mentettek.

Volt néhány szórvány vendégtámadás is, de vagy elkapkodták a lövést, vagy a védők állították meg az akciót. Inkább a gyakran jóindulatúan javukra megítélt szabadrúgásokkal veszélyeztettek. Egy ilyennél a rövid sarkot védő Juhász Józsefnek szinte a levegőben repülve sikerült lábbal mentenie.

Ahogyan előtte, úgy a második félidőben is főként a két szélen vezetett támadásokkal veszélyeztetett a lakiteleki csapat. Elsősorban Lángos Lászlónak két komoly helyzetet is sikerült kialakítania, de éles szögből nem mert lőni, a társ kérésére visszajátszott labdát pedig mindkétszer a védők szerezték meg.

Közben megtörtént az első hazai csere, a baloldali középpályára Aczél Péter helyett Oláh Dániel érkezett. Rövid időn belül meghálálta edzője bizalmát, egy megszerzett labdát mintegy huszonkét méterről laposan váratlanul kapura küldött, és betalált. (2:1) Ismét felcsillant a remény, de mint utóbb kiderült, a csapat ezzel befejezte a gólszerzést. Nem úgy a szerencsés vendégek. Egy alapvonaltól sem távoli, az oldalvonalhoz közeli, jóindulattal megítélt szabadrúgásból betaláltak. (2:2) Ez maradt a végeredmény.

A mérkőzésen látottakat a vendégek több képviselője is úgy foglalta össze, hogy a tiszaalpári csapat többet mozgott, jobban igyekezett. Az eredménynek is láthatóan ők örültek.

A hazai csapat igyekezet helyett érthetetlenül inkább kapkodott. Ézsiás Gábornak még az első félidő vége táján volt egy próbálkozása, hogy a labda „elvagdosásának” elejét vegye, de be kellett látni, hogy Fórizs István visszavonása megtöri a bentebb kényszerülő szélső támadók lendületét, így a második játékrész korábbi felállásában folytatta csapata.

A döntetlen eredmény még nem a „világvége”. A továbbiakban azonban már csak az jelenthet reményt, ha a csapat minden tagja lesz olyan fegyelmezett, hogy nem feledkezik meg arról mi a feladata. Ha az elérhető társak nem keresik egymást, a játék széteső és sikertelen marad. Nem lehet kiiktatni azokat, akiknek a támadásépítés a feladata. Talán furcsán hangzik, de a látottak alapján azt lehet mondani, hogy kevesebb „akarásra”, több egyszerű és biztos megoldásra van szüksége az együttesnek ahhoz, hogy megérdemelt sikert elérje. A következő ellenfél éppen az lesz, amely fegyelmezettségével, szervezettségével kevés híján itthon is meglepetést okozott. Aki használni akar, azt a feladatot igyekszik megoldani, amit edzőjétől kapott. E nélkül elszállhatnak a dobogós remények.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Tiszaalpár 3:1

Helyzetek egész sorát kihagyva, sokáig keserves 1:1-es döntetlenre állt a mérkőzés. Győri Sándor újabb, ezúttal kifejezetten okos, majd Gödény Gábor bomba góljával végül sikerült a győzelmet bebiztosítani. A csapatnak komoly a reménye, hogy dobogós helyen zárja a 2008/2009-esbajnoságot.

 

11. forduló: Városföld – Lakitelek 5:4 (2:1)

Szép volt fiúk! Az első félidei játék ugyan eleinte majdnem feledhető volt, de a szépítés után már az is reményt keltővé vált. A második félidei játék viszont már szenzációs volt. Kár, hogy a helyzetek másik felét nem tudtuk értékesíteni. Sajnos nem szegődött a jobb csapat mellé a szerencse. Az összecsapás tanulságait útközben hazafelé Molnár Arnold fogalmazta meg legjobban, valahogy úgy, hogy ez a mérkőzés igazán erőt adhat a hátralévő küzdelmek sikeréhez.
Aligha vívott ebben a bajnoki idényben ennél változatosabb, izgalmasabb és színvonalasabb csatát másik két csapat. Előbb 2:0-ra a hazaiak vezettek, majd a lakiteleki együttes nemcsak, hogy megfordította az eredményt, de 3:2 után még 4:3-ra is vezetett.

A lakiteleki csapat kissé bátortalanul kezdett. A hazaiak már az ötödik percben megszerezték a vezetést, és alig húsz perc múlva már újabb találatot értek el. Mindezek ellenére látszott, hogy Ézsiás Gábor edző egy jó szerkezetű együttest küldött pályára. A mérkőzés színvonala és kevés híján szerencsés kimenetele a játékosok formáján kívül annak volt köszönhető, hogy a biztosnak vélhető védekezés mellett Lángos László és Kovács Péter személyében mindkét szélen lendületes volt a játék, Fórizs István személyében pedig középen is ott volt, aki veszélyeztetett. Sajnos csak a félidő utolsó perceiben sikerült szépíteni, mert mindaddig kimaradtak a helyzetek. Az utolsó pillanatban sikerült kispárgáznia egy védőnek Mata József nagyon jól helyezett lapos lövését is. Lángos László szünet előtti szépítő gólja azonban még időben jött. A második játékrészben igazolódott annak áldásos hatása.

A második játékrész óriási lakiteleki rohamokat hozott. Kovács Péter két nagyszerű találatával meg is fordult az eredmény. Viszonylag gyorsan sikerült a hazaiaknak egyenlíteni. Fórizs István remekbe szabott negyedik góljánál viszont már úgy látszott, hogy kezdték reményüket veszíteni a vendéglátók. Ez az állás már-már a vendég győzelem reményét adta, amikor távolról és nagyon éles szögből váratlanul ismét egyenlítettek a hazaiak. Ezután már nem sokáig késett az ötödik góljuk sem. Egy közeli erős, lapos lövést Körtvélyesi Ödön még védett, a kiütött labdára egy támadó csapott rá és megszerezte a győztes találatot.

A második játékrész történetéhez hozzátartozik, hogy a fiatal középpályás Fazekas Zoltán egy támadótól elszenvedett alattomos sérelmet nem tudott a legszerencsésebben lereagálni, ezért edzője a kiállítás veszélyét látva lecserélte, helyére Verebélyi Gábort küldte be. A kényszerű változtatás következtében a csapat szerkezete kissé megtört. Bár a második félidőben egészében rengeteg helyzet alakult ki a hazai kapu előtt, sem a nagy kedvvel játszó Kovács Péter, sem a rutinos Fórizs István sem a tizenhatoson nagy helyzetbe kerülő Verebélyi Gábor nem tudta kihasználni azokat. Hajszállal ment a felső sarok fölé a játék irányításában oroszlánrészt vállaló Mata József szűken, de váratlanul nagyszerűen eltalált lövése is. Helyzetei alapján a lakiteleki csapat győzelmet érdemelt volna, csak a balszerencsét lehet okolni, amiatt, hogy nem sikerült. Ezzel az eredménnyel a harmadik helyre „csúszott le” a csapat, de mivel egy derekasan megvívott küzdelemben a szomszédvár Tiszaalpár legyőzte a másik riválist, a három pontos lakiteleki előny megmaradt. A helyezés megőrzése érdekében akkor lehet biztosra menni, ha sikerül „hozni” a hátra lévő mérkőzéseket.

Az ifjúságiak mérkőzésén Városföld – Lakitelek 1:3

A lakiteleki fiatalok még némileg tartalékosan kiállva is helyenként szép pontos passzokkal alakították ki a helyzeteket, szerezték találataikat. Biztosan fektették két vállra ellenfelüket.

 

10. forduló: Pálmonostora – Lakitelek 2:1 (1:0)

Az ugyancsak dobogós helyezésért harcoló együttes otthonában nem várt könnyű mérkőzés a lakiteleki csapatra. Azon kívül, hogy milyen híre van a hazaiaknak, még a kezdés előtt jelezték is, hogy „nagy derbi várható”. Nagy csatában végül is a szerencsésebb hazaiak kerekedtek felül, sikerült kihasználniuk két védekezésben elkövetett hibát. A második félidőben a vendégcsapat a maga javára fordíthatta volna a mérkőzés eredményét, a helyzetek értékesítése azonban nem sikerült. A látottak alapján az otthonukban játszók mintha jobban akarták volna a győzelmet, a helyzetek alapján viszont a döntetlen eredmény reálisabb lehetett volna.

Kemény és agresszív támadójátékkal kezdtek a hazaiak. A tizedik percben meg is szerezték a vezetést. Egy baloldali akciónál, elkerülhető szabálytalanságot követően, a viszonylag távoli szabadrúgást átlőttek a hosszú oldalra, ahonnan a labdára védő nélkül igyekvő csatár viszonylag éles szögből zavartalanul, nagy erővel a kapuba fejelt. (1:0) A vezetés birtokában időhúzás és a játék tördelése jellemezte hazaiak játékát. Kapujukat ebben a játékrészben alig sikerült veszélyeztetni. Fazekas Zoltán átlövési kísérlete, illetve Fórizs István helyzete okozhatott volna gondot. A lövés kevéssel elkerülte a kaput, a lakiteleki gólzsák pedig tiszta helyzetben fejelés helyett kezelni próbálta a labdát, ám az nem sikerült.

A második félidőben magára talált a vendégcsapat, sorozatban alakította ki helyzeteit. Aczél Péter egy kavarodásnál közelről vágta kapura a labdát, de a hazai kapusnak kétségbeesetten lábbal sikerült mentenie. Egy váratlanul, gyorsan elvégzett szabadrúgásnál Mata József passzolt röviden Kovács Péter elé, aki mintegy harminc méterről óriási bombát eresztett meg. A hazaiak dermedten nézték, hogy a labda centikkel a felső sarok mellé száll. Volt helyzete Fórizs Istvánnak, távoli fejese és lövése kapu mellé Verebélyi Gábornak is. Magyar Péter is került nagyon ígéretes helyzetbe. Neki való, jó szögből lövésre is szánta magát, de a védő a lövés pillanatában csúnyán lábon találta. Le is kellett cserélni. Kovács Péternek is óriási helyzete volt. Nagy lendülettel tört kapura, de a hazai kapus semmivel sem törődve belevetődött. A csatár repült, a labda az alapvonalon kívülre került. Ilyenért már nem egyszer ítéltek büntetőt. Közben megszületett a szépítés. Egy újabb kapu előtti kavarodásnál ketten is célba vették a kaput. Másodikként Aczél Péternek sikerült bevennie. A végig magabiztos hazai kapus ezúttal már csak a gólvonalon túlról tudta visszakotorni a fölötte átperdült labdát. (1:1) Sajnos nem sokáig váratott magára a hazai válasz. A baloldalukon kapura törő játékost nem sikerült a védőknek megállítani, így az mintegy tíz méterről a kapuba talált. (2:1) Ebben a játékrészben több helyzete volt a lakiteleki csapatnak, ám nem sikerült csak egyet gólra váltani, így hazai győzelem született.

Harcos, kemény és összeszokott, nagy becsvággyal küzdő és ezúttal jól is játszó hazai csapattal kellett a vendégeknek megküzdeniük. Az nyert, aki szervezettebben, labda nélkül is többet mozogva elszántabban játszott, jobban akart- és kevéssel több szerencséje is akadt.

Ezzel az eredménnyel kezd szorosabbá válni a dobogós helyekért folytatott küzdelem. A hazaiak így három, a harmadik helyen álló vetélytárs pedig mindössze egy ponttal van lemaradva a még így is második lakiteleki csapat mögött. Nagyon kiélezett a verseny. A lakiteleki nézők nyilván nagyon tudnának örülni annak, ha a bajnokság utolsó, hazai környezetben megvívott mérkőzése után dobogósként ünnepelhetnék csapatukat. Legyen az a reményük, hogy az eddigi fordulóban együtt, és egyenként is megszerezték a játékosok azokat a tapasztalatokat, amelyeket felhasználva elérhetik a régen volt, és most nagyon remélt sikert. Saját dicsőségükre és azoknak a támogatóknak, szurkolóknak a kedvéért, akik mindezidáig mellettük kitartottak.

Az ifjúságiak mérkőzésén Pálmonostora – Lakitelek 0:8

Annak ellenére, hogy a lakiteleki utánpótlás együttes tartalékos volt, (Bulyáki Péter a felnőtt csapatban védett, Bilus Zoltán távollétében Gödény Gábor volt a csapat kapusa, hiányzott a gólerős Polyák Sándor) kiütköztek azok a különbségek amelyek a táblázaton elfoglalt helyekből egyébként már a bugaci mérkőzésen is következtek volna. Ezek után az ifjúságiak dobogós reményei egyre közelebb kerültek. A hátra lévő négy mérkőzésen persze még meg kell a remek helyezésért a lakiteleki fiataloknak küzdeniük.

 

9. forduló: Lakitelek – Ballószög 3:0 (3:0)

A mérkőzésen a hazai csapat volt az esélyes, és a játék kezdetétől érezhető fölényben is játszott. Ennek ellenére az első félidő derekáig kellett az első találatra várni. A helyzetek alapján nagyobb arányú győzelem is születhetett volna, ám a gólgyártás az első félidőt követően abbamaradt.

A három gól ellenére azt lehet mondani, hogy a kihagyott helyzetek is jellemezték az első játékrészt. Az első esemény Molnár Arnold viszonylag távoli lapos lövése volt, ami kevéssel kerülte el a kaput. Ezt követően nagyon tiszta helyzetből előbb Kovács Péter, majd Oláh Dániel fejelt a kapus kezébe. Több olyan ígéretes támadás is volt, ami az utolsó passzoknál megrekedt, amikor egy átadásra alkalmas helyzetben Molnár Arnold váratlanul lövésre szánta el magát. Olyan huszonkét méterre a kaputól jobbal megkülsőzte a labdát, ami meglepte a kissé kihúzódott kapust, így az csak nézte, hogy az egyébként nem túl erős lövés a rövid felső sarokban köt ki. (1:0) A következő találat előtt előbb Kovács Péter jól eltalált, de középre tartó lövését tolta fölé a kapus, majd Fórizs István vétett el egy kapusról kipattanó labdát a kapu szájában. Ezután jött a második találat. A kapra törő Kovács Péter buktatásáért megítélt büntetőt Molnár Arnold a kapu közepébe vágta. (2:0) Gólja előtt még Fórizs Istvánnak volt egy újabb helyzete, fejesét azonban hárítani tudta a vendégek kapusa. Nem sokat kellet arra sem várni, hogy betaláljon. Egy átadást maga elé emelt, egy „esernyővel” becsapta a rátámadó védőt és a kimozduló kapust, majd elegánsan a léc alá fejelte a labdát. (3:0) Az említetteken túl volt még egy kedvező pozícióból elvégezhető szabadrúgás is. Juhász József ezúttal remekül találta el a labdát, ami szépen átszállt a sorfal fölött, de majdnem középre tartott, így a kapus zsákmánya lett.

Az első játékrészben történtek mintha a vendégeket egy kissé felpaprikázta volna, a második félidőt nagyobb lendülettel kezdték. Kétszer is komoly zavart keltettek a hazai kapu előtt. Egy olyan helyzetet is sikerült kialakítaniuk, amelyet Körtvélyesi Ödönnek merész kivetődéssel kellett mentenie. Az igyekezetük odáig vezetett, hogy egyik játékosuk megkapta a második sárga, és az ezzel járó piros lapot is. A várakozással ellentétben ez egyáltalán nem könnyítette meg a hazai csapat helyzetét. A gólszerzésnek mindössze egy komoly esélye volt. Egy jobbról belőtt labdát Verebélyi Gábor vágta közelről nagy erővel a kapu fölé. Egyszer Budai János is került ígéretes helyzetbe. Az elé került labdát egyből lőni próbálta, ám az lecsúszott a lábáról és a kapu mellé csorgott. A játékvezető hármas sípszaváig maradt az első félidő eredménye.

A sok meglepetéssel járó fordulóban fontos győzelmet aratott a lakiteleki csapat. A dobogós helyezésért legnagyobb vetélytársnak számító együttes otthonában vereséget szenvedett attól az ellenféltől, amely veresége esetén nyolc ponttal leszakadva szinte biztosan elvesztette volna lehetőségét, hogy a második-harmadik helyek valamelyikét megszerezze. Így most továbbra is három csapat verseng a dobogó szélső helyeiért. Ráadásul a következő hétvégétől egymás után ennek a két csapatnak az otthonában, kétszer is idegenben kell a lakiteleki csapatnak az elérhető legjobb helyezésért megküzdenie. Ezt követően kerül sor a Tiszaalpár elleni rangadóra, majd az otthonában kiszámíthatatlan kunfehértói csapat elleni idegenbeli mérkőzésre, végül pedig a tavaszi szezonban sorozatos sikereket elérő Tabdi együttese látogat Lakitelekre. Biztató, hogy a soron következő két, döntő fontosságú mérkőzésen a teljes játékos keret Ézsiás Gábor edző rendelkezésére áll. A végső helyezés azon múlik, hogy képes lesz-e a gárda hozzáállásban, akaratban is a szükséges tartalékait mozgósítani. Kevés túlzással azt is mondhatnánk, hogy ez már nem játék. A csapat és a település hírneve, egyenként mindenki számára pedig a ritkán adódó siker elérhetősége a tét. Minden egyes megmozdulásnak, megoldásnak, pályán meghozott döntésnek óriási szerepe van. A szurkolók megérdemelnék, hogy az utolsó fordulóban egy dobogós lakiteleki csapatot ünnepeljenek.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Ballószög 8:1

Megérdemelt a nagy gólarányú győzelem. A páratlan gólzápor egyebek között annak köszönhető, hogy ezúttal hiánytalanul ki tudott állni a csapat, ezen túl pedig a két gólerős támadóinak is sikerült egymást jól kiszolgálniuk. A fiatalok gólerősségére jellemző, hogy a góllövő lista első öt helyezettje között ketten is lakitelekiek. Győri Sándor mellett a különböző okokból többször hiányzó Polyák Sándor is az élmezőnyben van. A bajnokság végén az utánpótlás csapatnak is dobogós esélyei vannak. A hátra lévő öt fordulóban ezt remélhetően sikerülni fog valóra váltani is.

 

8. forduló: Bugac – Lakitelek 0:0

Bugacon a döntetlen eredmény általában jó. A hazaiak a tavasszal még csak a dobogóra pályázó Városföld együttesétől kaptak ki. Ezúttal azonban egy jó lakiteleki együttes otthonukban is legyőzhette volna őket, hiszen az utóbbi években ez volt a legverhetőbb bugaci csapat. A vele szemben pályára lépő tartalékos, és a védőjátékot leszámítva nem a legjobb napot kifogó lakiteleki gárdának azonban sajnos nem volt igazán győzelmi esélye.

A mérkőzés során végig inkább a lakiteleki csapat volt fölényben, de ez legfeljebb a mezőnyben érződött. A játék első felében még Lángos Lászlónak és Kovács Péternek akadt néhány védők által az utolsó pillanatban blokkolt lövése, de a kapust a teljes kilencven perc alatt sem sikerült senkinek próbára tennie. Elsősorban a hatékony támadások középpályás támogatása hibázott.

Igaza volt Ézsiás Gábor edzőnek, amikor azon kesergett, hogy hiába van a csapatnak két lehetséges irányító középpályás is, ha nem lehet biztosan számolni velük. Mata József komoly munkahelyi elfoglaltság, Aczél Péter pedig sérülés miatt hiányzott.

Érthetőek voltak a szakvezető szándékai, amikor Fórizs Istvánnak többszöri kísérletezés következtében ezúttal is a középpályán keresett helyet. Ezen a mérkőzésen azonban bebizonyosodni látszott, hogy a még ma is gólerősnek számító támadó játéka, amint azt ő maga is érzi, ezen a poszton az ellenfél számára szinte veszélytelen. Meg-megtartja a labdát, többnyire nehezen tudják elvenni tőle, de a vele szemben törvényszerűen elkövetett szabálytalanságok messze a mezőnyben történnek és ennek következtében a kapura veszélyes helyzetek kialakulásának lehetősége is kevesebb- miközben, mint a kapu közelében szinte egyetlen, rutinos megoldásra képes támadó nagyon hiányzik.

A második játékrész közepétől némileg veszített lendületéből a lakiteleki csapat. Molnár Arnold beállása hozott ugyan némi változást, ennek azonban a mérkőzés kimenetelére ezúttal nem volt hatása. Valószínű, hogy az lett volna a megoldás, amit megpróbált. Átlövési kísérletei azonban messze elkerülték a kaput. Egy élesen belőtt szöglete azonban komoly veszélyt jelentett, az így kialakult kapu előtti kavarodásból azonban a védők kerültek ki győztesen.
Minden körülményt figyelembe véve a lakiteleki együttesnek a legkomolyabb gólszerzési lehetőségét egy megítélt büntető jelenthette volna, ám Verebélyi Gábor fellökését követően a játékvezető továbbot intett. Ha volt, ez volt az egyetlen komoly tévedése. Érdekes, hogy tevékenységével ennek ellenére a hazaiak elégedetlensége volt nagyobb. Bár a játékos mozdulata nem közvetlenül a kapura irányult, mélyen a büntető területen belül történt a nyilvánvaló eset.

Ezen a mérkőzésen valószínű, hogy egyik csapat sem hozta a formáját. A lakiteleki együttes támadójátéka sajnos nem volt igazán veszélyes. Nem véletlen, hogy az előre tolt szerepkörben játszók közül említhető teljesítményt nyújtó Kovács Péter is inkább csak a nagytermetű védőkkel a mezőnyben vívott sikeres párharcaival tudta észre vétetni magát. A hazaiaknak a mérkőzés végén volt két említést érdemlő lövése. Egyik egy végig vezetett támadás befejezéseként mintegy húsz méterről; a másik hasonló pozícióból egy szabadrúgás eredményeként. Mindkettő veszélyes helyen közelítette a kaput, Körtvélyesi Ödönnek azonban nem kellett közbeavatkoznia.
Minden körülményt figyelembe véve a döntetlen értékelhető eredmény. Ám mivel a negyedik helyezett kikapott, a dobogóért vívott küzdelemben kifejezetten jól jött volna a lehetséges három pont. A hátra lévő nehéz mérkőzések ellenére persze még így is sikerülhet legalább a jelenlegi pozíciót megőrizni, a dobogó harmadik fokán végezni.

Az ifjúságiak összecsapásán Bugac – Lakitelek 3:3

A lakiteleki csapat játékán nagyon megérződött, hogy csak tartalékosan tudott kiállni. Már elúszni látszott a mérkőzés, amikor 3:2 –re sikerült átvenni a vezetést, ám az utolsó percekben a táblázat végén álló hazaiaknak nagy-nagy örömükre sikerült kiegyenlítenie.

 

7. forduló: Lakitelek – Jakabszállás 4:2 (0:1)

Ez szinte hihetetlen volt! Sokáig törheti a fejét, aki erre példát szeretne találni. Két olyan szélsőségesen ellentétes félidőt játszott a lakiteleki csapat, hogy csak a borzalmas és a szenzációs jelzőket lehet rá használni. Mintegy hatvan percig ott folytatódott minden, ahol az előző idegenbeli mérkőzésen abbamaradt. Bármekkora is volt, nem volt olyan helyzet, amit hazai játékos ki tudott volna használni. Elsősorban Lángos László és Magyar Péter találhattak volna kapuba, de volt egy-egy ordító helyzete Oláh Dánielnek és Aczél Péternek is. Mindezek mellett sok volt a rossz passz, a könnyelmű, meggondolatlan megoldás. Igazi edző életét keserítő játék volt.

A vendégekről köztudott, hogy hagyományosan jó futballt játszanak. Ezúttal is sokat mozogtak labda nélkül, aminek következtében közelről és távolról egyaránt jól megtalálták egymást, biztosan bántak a játékszerrel. Olyanok, akik tudnak meglepetést okozni. Legjobb támadójuk egy pillanatra maradt őrizetlenül, és mintegy húsz méterről a balösszekötő helyéről megtalálta a rést. A labda a hosszú kapufa tövéről vágódott védhetetlenül a hálóba. (0:1) Ez maradt a félidő eredménye.

A második játékrész eleinte semmiben nem különbözött az elsőtől. Alig telt el negyed óra, és a vendégek támadója egy csúsztatott fejessel máris duplázott. (0:2) Mit tehet ilyenkor egy edző? Elkezd cserélni. Ézsiás Gábor is ezt tette. Egyebek között pályára küldte azt a Molnár Arnoldot is, aki sérülése miatt az utóbbi három héten mindössze egyszer volt edzésen. Mégis, miután beállt, teljesen megváltozott a játék képe. Ad egy remek labdát Aczél Péternek, aki néhány lépés után mintegy tizennégy méterről nagy erővel laposan a kapuba vágja. (1:2) A szépítés lendületet, reményt adott a csapatnak. Egy lepattanó labdából röviddel az első találata után Aczél Péter is dupláz. (2:2) Arni oldalán egyre intenzívebb a játék. Váratlanul laposan nagy erővel kapura küld egy szabadrúgást, amit a kapusnak kétségbeesetten sikerült mentenie. A berobbanó Kalics József elé tálal, aki ajtó-ablak helyzetben hét méterről fölé lő. Majd egy kavarodásnál Fórizs Istvánt találja jó helyen a labda, közelről megszerzi csapata harmadik találatát. (3:2) Volt zúgó kapufa, tűzijáték előbb balról majd jobbról megismételt, de mindkétszer kapust eltalált lövéssel; majd a vendégek rossz lestaktikájának köszönhetően Kalics József törhetett egyedül kapura. Nem merte a lövést vállalni, ezért átjátszotta a labdát a hosszú oldalra. Jó hosszúra sikerült, szerencsére van a csapatnak két olyan játékosa, Kovács Péter és Lángos László, aki nem ismer lehetetlent és némi szerencsével képes befutni még az ilyen labdát is. Ezúttal az utóbbi kényszerült óriási vágtára. Szinte bevetődve sikerült kapuba találnia. (4:2) Mindenki megnyugodhatott. A vendégek ugyan egy percre sem adták fel, többször jutottak veszélyes helyről szabadrúgáshoz is; a kaput bevenniük azonban már nem sikerült.

Nem először történt meg, hogy vesztett állásból fordított a lakiteleki együttes. Ezúttal elsősorban a viszonylag hosszú kihagyás után pályára küldött Molnár Arnoldnak köszönhetően. Azt hihetnénk, hogy ilyen típusú játékosok csak a labdarúgás őshazájában születnek. Közismert, hogy szinte egyedülálló a küzdeni tudás, szíve, akarata. Előfordul vele, hogy túlpörög; vagy lehetetlenül próbál megjátszani labdát kérő, ám rosszul helyezkedő közeli-távoli társakat. Most elég volt, hogy harminc percet pörögve, de nagyon fegyelmezetten, megfontoltan játszott. Kiválóan teljesített. Magával ragadta az egész csapatot.

Az ellenfél nem számolt a váratlan helyzettel. A kétgólos vezetés birtokában mintha a kelleténél korábban kezdtek volna cserélni. Egy jó csapat kihasználja az ellenfél által elkövetett hibákat. Ez a lakiteleki együttes a játék utolsó harmadában jó csapat volt. Annak ellenére, hogy még nehéz mérkőzések előtt áll, a bajnokság végére régen nem volt sikert érhet el.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Jakabszállás 4:2

Szűk kerettel, sérülésektől is sújtva sokáig igencsak küzdelmes csatát vívtak jó képességű ellenfelükkel a hazai fiatalok. Szabó Ádámnak sikerült megtörnie a jeget; jól eltalált lövése a hosszú felső sarokban kötött ki. A gólgyártást egy tőle megszokott remek fejessel Barcsa József folytatta, majd még az első félidőben betalált Győri Sándor is. A folytatás egy ideig nemigen sikerült, a vendégek 3:2-re feljöttek. Miután Tamásy Roland engedett egy biztatásnak és mintegy huszonkét méterről a kapuba talált, megnyugodhattak a kedélyek. A vendégek erejéből további szépítésre már nem futotta.

A lakiteleki utánpótlás csapat is tartja második helyét és továbbra is ugyancsak rajta múlik, hogy a bajnokság végéig sikerül-e megőrizni ezt a remek eredményt.

 

6. forduló: Lakitelek – Dunavecse 5:0 (2:0)

Annak ellenére, hogy a hazai csapatból két alapember, Juhász József és Molnár Arnold is hiányzott, biztosan; a vártnál is sokkal biztosabban győzte le ellenfelét. Ennek egyik oka az lehet, hogy Ézsiás Gábor edző Aczél Péter személyében megtalálta azt a játékost, aki hibátlanul megoldotta a középső védő feladatait, a középpályán Mata József személyében ezúttal volt aki jól segítette a támadásépítést, összességében pedig a csapat sorozatban dolgozta és használta ki a helyzeteket, és játéka alapján ilyen arányban is megérdemelt sikert aratott.

A mérkőzésen végig a hazai csapat volt fölényben. Már az első támadás biztatóan alakult, az első igazi helyzet azonban kevéssel ezután, Fórizs István előtt adódott. Már a tizenhatoson belül, szemben a kapuval, egy balról érkező átadást akár le is kezelhetett volna, de egyből kapura akarta perdíteni, ami nagyon gyengére sikerült. A következő helyzet egy balról beadott szögletet követően alakult ki; Lángos László is pörgetni próbált, a labda ezúttal az oldalhálóban kötött ki. Nem sokkal később Mata József jobboldali szögletrúgását követően megszületett a vezetés. Történt már ilyen máskor is: a remek beadásra Fazekas Zoltán robbant be, és mintegy nyolc méterről kapásból, ellenállhatatlanul a kapuba bombázott. (1:0) Nem sokáig váratott magára a második gól sem. Az ezúttal is elemében lévő, de nagyon szorosan őrzött Kovács Péternek sikerült lefordulnia védőjéről. A levegőben lévő labdát úgy találta el, hogy az magasan felpattanva vágódott védhetetlenül a kapu hosszú oldalába. (2:0) Közben Fórizs Istvánnak is volt egy ravasz csúsztatása, ami csak kevéssel szállt mellé.

Ebben a játékrészben a hazai kapusnak két jó ütemű kifutásra volt szüksége. Egyszer messzire kifutva merész vetődéssel, majd lábbal sikerült mentenie. A vendégek támadásainak többsége a nagy igyekezetnek köszönhetően lesállás miatt akadt el.

A második félidő még több helyzetet, és egyúttal több gólt is hozott. A lakiteleki csapat fölényére jellemző, hogy Ézsiás Gábor szakvezető folyamatosan végrehajtott cserék révén minden mezőnyjátékosnak lehetőséget adott. A gólok sorát ebben a játékrészben Fórizs István nyitotta meg, majd folytatni is neki sikerült. Előbb Tóth Sándor fejesének köszönhetően került helyzetbe és a kapust kicselezve szerzett gólt, (3:0) majd Lángos László remek átadását követően lőtte ki nagyszerűen a hosszú sarkot. (4:0) A játék alakításában a cserék is kivették részüket. Elsősorban Verebélyi Gábor fogott ki jó napot. Előbb jól helyezkedve egy kapusról kipattanó labdából szerezhetett volna gólt, majd később egy gólba tartó lövését kotorta még célba érése előtt a kapuba Gulyás Péter, beállítva az 5:0 arányú végeredményt. Ezt megelőzően része volt még egy olyan összjátékban is, amelynek végén jó helyzetfelismeréssel Lángos László engedte át a lövés lehetőségét Budai Jánosnak, akinek szinte biztosan gólba tartó lövésébe egy védőnek sikerült az utolsó pillanatban belelépnie. Közben persze volt egy nagyon ígéretes támadás Magyar Péter vezetésével is. Átkeveredve a baloldalra éles szögből ő akár lőhetett volna is, vagy bejátszhatta volna középre a labdát; de hosszan tolt rajta és a helyzet odalett.

Ez a vendég együttes, ezen a napon minden igyekezete, a szoros emberfogásos taktikája ellenére sem tudta megnehezíteni a minden csapatrészben jobb hazaiak helyzetét. Szerencsésnek mondható, hogy a szoros őrizet következtében előforduló szabálytalanságok többségét észrevette a játékvezető, segítői pedig egy, szerencsére komoly következménnyel nem járó kivételtől eltekintve jól működtek közre a mérkőzés folyamán.

Az ifjúságiak küzdelmében Lakitelek–Dunavecse 2:1

Elég nehezen született meg a győzelem a harmadik helyen álló lakiteleki csapat mögött addig egyébként mindössze két ponttal lemaradó, és ötödik helyen tanyázó harcos ellenfél fölött. Volt aki már-már attól tartott, hogy sorozatban harmadik döntetlen eredményét éri el a csapat, amikor Győri Sándor után később, döntetlen állásnál Polyák Sándor is betalált, így hazai fiatalok felülkerekedtek ellenfelükön.

Az utóbbi időben kissé töredezett, döcögős, „öntörvényű” a csapat játéka, és nyilvánvaló tehetsége ellenére, kivétel nélkül mindenki viszonylag gyakran követ el elkerülhető hibákat, amelyeket ráadásul a segítő biztatás helyett, néhányaknál a társak kevés megértéssel kezelnek. A hullámvölgyből történő kilábalás szándékával célszerű lenne, ha mindenki megpróbálná megfogalmazni maga és csapata játékának tanulságait, igénybe véve ehhez szaktekintélyként tisztelhető edzőjük segítségét is. Mintha az ellenfelek számára nagyon kiismerhető lenne a csapat játéka. Többnyire szűk sávban, hosszú előrevágott labdák jelentik a támadásokat, amelyek sikere attól függ, hogy a házi gólkirályságért egyébként nagyszerű versenyben lévő két támadó, többnyire magára maradva tud-e mit kezdeni. Kevés a türelemmel, okosan kialakított helyzet, hiányos az igazán hatékony összjáték, illetve szélsőjáték. Ezen a mérkőzésen nyomokban voltak jelek; Szabó Ádám passzából így születhetett Polyák Sándor győztes gólja is. A csapat egysége érdekében szerencsés lenne, ha az egymással nagy harcban álló Polyák-Győri duó egymás iránti sportszerűsége mindenkire átragadna. Sokan szurkolunk azért, hogy mielőbb így legyen. Ez ugyanis a gárda „megújulásának” lehetősége is.

 

5. forduló: Kecskeméti LC – Lakitelek 1:2 (0:1)

Nehéz mérkőzés volt, ahogyan azt várni lehetett, hiszen a lakiteleki csapatból három meghatározó játékos; Fórizs István, Aczél Péter és Mata József is hiányzott. Bár a korábbiakhoz képest megerősödött hazaiak végig szervezetten játszottak, mégis inkább magának nehezítette meg a helyzetét a vendégcsapat, amelyet csak egy óriási kapusbravúr mentette meg attól, hogy a játék képe, illetve a helyzetek alapján csalódást keltő döntetlen eredményt érjen el.

A vendégek számára jól kezdődött a mérkőzés. Már az első percekben volt Oláh Dánielnek egy remek elfutása a baloldalon. Jól játszott tovább Lángos László elé, aki szélső pozícióból közelről nagy helyzetben az oldalhálóba lőtt. Jóval később a hazaiaknak is volt hasonló helyzete, a jobboldalon kapura törő játékos lövése szállt fölé. A játékrészt többnyire a vendégcsapat fölénye jellemezte, de a középpályán hiányoztak a helyzetet eredményező átadások, vagy a lövések veszélytelenül elkerülték a kaput. A hazai kapust így nem is sikerült igazán próbára tenni. Nem véletlen, hogy mindkét gól egy-egy játékos igyekezetének volt köszönhető. Talán negyedórányi játék után, a hazaiak térfelének közepe táján, az oldalvonal közelében két védő tétovázását kihasználva a végig harcosan küzdő csatár, Kovács Péter szerezte meg a labdát. Kapura tört, de látva a társ érkezését, úgy tálalt Lángos László elé, hogy ő mintegy tizennégy méterről lendületből, igazítás nélkül lőhetett laposan a kapu hosszú oldalába. (0:1) Ezen kívül Fazekas Zoltánnak volt még egy huszonöt méterről leadott lövése, ami kaput talált. Középre ment, nem túl nagy erővel, így a kapus könnyedén hárított. Ami helyzet volt, azt a fiatal Oláh Dániel nem ismerte fel időben. Bőven a tizenhatoson belül, közelről kapott egy labdát. Szemben volt a kapuval, de lövés helyett vissza akart játszani, így a lehetőség elveszett. A hazaiak is sikerült néhányszor zavart okozni, legnagyobbat akkor, amikor egy ötös vonal előtt kavarodásnál végül Kalics József mentett, a mezőnybe vágva a labdát.

A második félidő kezdésére percekig vártak a játékvezetőre a pályán készenlétben álló csapatok. Ez mintha a hazaiaknak kedvezett volna, mert erőt merítettek, rendesen összeszedték magukat. Némi játékvezetői segédlettel helyenként nyomasztó fölényt is ki tudtak harcolni. Rendre, gyakran még fordított helyzetben is javukra ítélt az elfogult sípmester. Elsősorban a végig nagyon aktív jobboldaluk veszélyeztetett. De ahogyan az első játékrészben a vendégeké, úgy az ő beadásaik is többnyire hosszúra sikeredtek, illetve a beadásokat követően fejjel többször is Tóth Sándornak sikerült mentenie. Ebben a játékrészben a legbiztatóbb támadásnál Lángos László kapott nagyon jó átadást. Megiramodott, és amikor az őt kísérő védő mögé akarta volna áthúzni a labdát, a játékszer nem engedelmeskedett, a csatár túlfutott rajta, a védőnek pedig sikerült mentenie. Végül Oláh Dániel gondoskodott arról, hogy kissé megnyugodhassanak a mindvégig lelkes lakiteleki szurkolók. A baloldalon a szögletzászló közelében megszerezte a labdát a védőktől, bátran kapura tört és éles szögből, mintegy tizenkét méterről a hosszú alsó sarokba bombázott. (0:2) Remek egyéni teljesítmény volt. A bekapott gól nem szegte kedvét a hazaiaknak. Továbbra is elsősorban a jobboldalon vezették támadásaikat. A baloldali vendég védelem hibáját kihasználva sikerült is szépíteniük. Egy szerelés után Kalics József lendült támadásba. Már úgy látszott, hogy kibontakozhat egy egészen ígéretes támadás, amikor váratlanul elvesztette a labdát. A hazaiak azonnal kitették a védő által üresen hagyott területre, a gyors szélső elment, belül követték a társak és egy jó beadás után remek fejessel szépítettek. (1:2) A gól után igyekezetük tovább fokozódott, de a vendég védelem jól állta a támadásokat. Öt perccel a befejezés előtt Kovács Péter került nagy helyzetbe, de a tizenhatoson belül, a kapuval szemben, elkapkodva mellé lőtt. Találata kedvét vehette volna a hazaiaknak, akik így tovább támadtak. Nem tudni, hogy számítottak-e rá, de ismét bekövetkeztek azok a hibák, amelyek ezúttal már az egyenlítés lehetőségét jelentették. Egy újabb baloldali védekezési baklövésnek köszönhetően szabadrúgáshoz jutottak a partvonal mellől, mintegy huszonöt méterre az alapvonaltól. A mélyen hátra húzódó Verebélyi Gábor olyan szerencsétlenül ért a beadásba, hogy az egyenesen saját kapujába tartott. Két társa kellett ahhoz, hogy mentse a helyzetet és annak a csapat számára végzetes következményeit. A kapu vonalán álló Juhász József ugyanis a gól megakadályozása érdekében kénytelen volt kézzel menteni, a joggal megítélt büntetőt pedig Körtvélyesi Ödönnek kellett hárítania. Komoly kapusbravúr volt a nem kis erővel meglőtt és nem is túl rosszul helyezett lövés kapuba jutását megakadályozni. A csapat tengelyében hátul biztos pontnak számító Juhász József kiállításával elég súlyos árat fizetett az így kiharcolt győzelemért a lakiteleki együttes.

Az ifjúságiak mérkőzésén: Kecskeméti LC– Lakitelek 2:2

A tizedik helyen álló hazaiak elleni mérkőzésen a lakiteleki fiatalok ezúttal némi csalódást keltettek. Egy sokkal fiatalabb, testfelépítésében többnyire jóval gyengébb, ám az edzői utasításokat maradéktalanul végrehajtani igyekvő, szervezett és lelkes játékot mutató csapat nehezítette meg a helyzetüket – méghozzá úgy, hogy futniuk kellett az eredmény után. Minden csapatrészben kapkodóan, sok hibával játszottak. Talán mentséget jelenthet, hogy a második félidő derekán az ellenfél egy egészen szerencsétlen góllal szerezte meg 1:1-es állásnál a vezetést. Elég sokáig kellett küzdeni, mire sikerült kiegyenlíteni.

 

4. forduló: Lakitelek – Nyárlőrinc 1:0 (1:0)

A két együttes mérkőzése mindkét oldalon mindig nagy izgalmakat ígér. Egyrészt azért, mert a vendégek már évek óta egészen jó csapatot alkotnak, másrészt mert szomszédvárak küzdelméről van szó. Ebből a szempontból ez az összecsapás sem okozott csalódást. A mérkőzés lényegét Ézsiás Gábor, a hazaiak szakvezetője úgy fogalmazta meg, hogy helyzetek alapján reális hazai győzelem született. Ezzel elfogultság nélkül egyet lehet érteni.

Mindkét csapatnak volt hiányzója. A vendégek játékos edzője egy hetes eltiltás; a hazaiak egyik karmestere Mata József munkahelyi elfoglaltság, Magyar Péter sérülés miatt nem vehetett részt a játékban. A lakiteleki csapat támadott jobban és főleg kapura veszélyesebben. Molnár Arnold egy távoli, majd szép összjáték után Aczél Péter baloldalról mintegy húsz méterről leadott lövése kerülte el a kaput, majd Fórizs István próbálkozása volt sikertelen. A játékrész legnagyobb helyzetei is a hazaiak előtt adódtak. Fórizs István egy átadást mesterien tálalt Lángos László elé, a fiatal csatár azonban a kapuval szemben mintegy tizenhét méterről, senkitől sem zavartatva csúnyán mellé lőtt. Egy szögletnél viszont szinte csodát művelt. Fórizs István beadását a rövid oldalon a labda elé futva, a kapunak háttal a hosszú sarokba fejelte. A védők és a kapus is csak dermedten álltak és nézték, hogy a számukra teljesen váratlan megoldás eredményeként, a játékszer a hosszú felső sarokba vágódik. A félidőben volt még egy újabb tiszta gólszerzési lehetőség. Aczél Péter tálalt remekül a kapra törő Fórizs István elé, a rutinos csatár a tizenhatoson belül a kapuval szemben tisztán kezelhette volna a labdát, de nem tette, tovább engedte Kovács Péterhez, aki kisodródott, s így a helyzet odalett.

A vendégek nem tudni miért, de többnyire inkább távoli lövésekkel próbálkoztak, amelyek rendre elkerülték a kaput.

A második játékrészben is a hazai támadások voltak veszélyesebbek. Voltak pillanatai a vendégeknek is, ezek közül azonban csak egy maradt emlékezetes. Egy szöktetésnél nagyon merészen, kifutva vetődött ki a hazai kapus Körtvélyesi Ödön, a támadó pedig nem igazán törődve azzal, hogy már a kapuvédő birtokában van a labda, az arcába fúrta a cipőjét. Szerencsére csak orrvérzést okozott. Ezzel szemben három abszolút helyzet jelezte, hogy gólveszélyesebbek a hazai támadások. Egyszer a baloldalról Kovács Péter lőtt nagy erővel, centikkel a hosszú kapufa töve mellé, majd az ő belőtt labdáját vétette el fejjel a kapu torkában az előre törő Molnár Arnold. Hasonló eset játszódott le egy Kovács – Oláh összjáték után. A második félidőben beállt, és igen nagy kedvvel, mi több, ezúttal nagyon hasznosan is játszó fiatal középpályás a baloldali alapvonal mellől, közelről lőtte keresztbe a kapu előtt a labdát. A rövid oldalon senki nem számított rá, a hosszú kapufánál viszont Aczél Péter nagyon látványosan és önfeláldozóan megpróbálta bevetődve lábbal a kapuba juttatni. Centimétereken múlott csak, hogy lekéste. A játékvezető is besegített, hogy az utolsó pillanatig izgalmas legyen a mérkőzés. Amikor ugyanis a tizenhatoson belül kapura törő Oláh Dánielt felöklelték, nem ítélte meg az egyébként jogos büntetőt. Ahogyan a vendégeknek, úgy Juhász József révén a hazaiaknak is volt veszélyesnek látszó szabadrúgása. Juhász József távolról nagy erővel, jó ívben lőtte meg a labdát, ám az két-három méterrel a felső sarok mellé szállt. Ezúttal a lakiteleki védekezés teljesen eredményesnek bizonyult, amiben szerepe volt annak is, hogy főként a második félidőben, a középpályán is jobban sikerült megszűrni a vendégtámadásokat.

Az Ézsiás Gábor által pályára küldött csapat, amely őrzi a tabellán a második helyét: Körtvélyesi Ödön-Tóth Sándor, Juhász József, Kalics József –Verebélyi Gábor (Oláh Dániel), Fazekas Zoltán, Molnár Arnold, Aczél Péter – Lángos László (Budai János), Fórizs István (Barcsa Gábor), Kovács Péter (Tánczos Tamás).

Az ifjúságiak mérkőzésén: Lakitelek – Nyárlőrinc 3:3

A jobb képességű hazai csapatnak nehezen sikerült itthon tartani egy pontot, aminek ezúttal több oka is volt. Egyik, hogy hiányzott a pályáról sérülése miatt Polyák Sándor. A másik, hogy néhány egyéni hiba miatt a labda helyett fölöslegesen, sokat foglalkoztak egymással a játékosok. Harmadikként pedig igazán nem szívesen, de a játékvezetői ténykedés említhető. Mindkét mérkőzésen érződött, az ifjúságiaknál pedig egyenesen feltűnő volt, hogy rendre a vendégek javára tévedtek a játékvezetők. Az is igaz persze, hogy ugyancsak fölöslegesen, ezzel is a kelleténél többet foglalkoztak a játékosok. Kétgólos hátrányban aztán futhattak az eredmény után. Végül Győri Sándor gólerősségének köszönhetően sikerült kiegyenlíteni.

A döntetlen is elég volt ahhoz, hogy az utánpótlás együttesnek is sikerüljön megtartania a második helyét.

 

3. forduló: Helvécia – Lakitelek 0:0

A várakozások szerint fegyelmezett játék esetén nyerési esélyekkel utazhatott Helvéciára a vendégcsapat. Ezek az esélyek az eléggé széteső játék és a sok hiba ellenére is megvoltak, ám azok közül, akik helyzetbe jutottak, senki nem tudta gólra váltani a helyzetét. Fórizs Istvánnak még egy büntetőt is sikerült elhibáznia. Szerencsére a hazaiak is elszerencsétlenkedték helyzeteiket, így a meglepetés elmaradt.

A pálya hosszában fújó kellemetlenül erős szélben kellett a csapatoknak játszania, ami eléggé megnehezítette a támadók és védők helyzetét. Az első félidőben a sárga lapok miatt Aczél Pétert és Oláh Dánielt is nélkülöző vendégek támadhattak hátszéllel, de nem tudtak mit kezdeni ennek az előnyével; mi több rendre nem vették számításba a szél erejét, elérhetetlenek voltak az indításaik. Mindössze két komoly helyzet alakult ki. Előbb a tizenhatos vonalán éppen a lövés pillanatában pattant meg a labda Kovács Péter előtt, majd Fórizs István fejese ment mellé a hosszú kapufánál, a kapu torkából. A félidő legígéretesebb eseménye Molnár Arnold egy távoli lövése volt, amit a hazai kapusnak az alsó sarokból kellett kitornáznia. Lángos László egy jobboldali kapura törése is komoly lehetőséget jelenthetett volna, a támadótárs Fórizs István azonban túl közel várta az átadást, a fölötte középre üres helyre érkező beadásra pedig a sehol nem volt játékostárs. A hazai csapatnak is volt két helyzete mindkétszer elügyetlenkedték a lövést.

A második félidő már több gólszerzési lehetőséget hozott a vendégcsapat számára. Előbb Mata József lövését védte bravúrral a hazai kapus, majd Fórizs István egy lefordulást követően került a tizenegyes magasságában lövő helyzetbe, ballábas lövése nagyon gyengére sikerült és a kapu mellé is szállt. A játékrészben több cserére is sor került. Verebélyi Gábor, Tánczos Tamás, Budai János és Barcsa Gábor is lehetőséget kapott. A legnagyobb gólhelyzet éppen Verebélyi Gábornak köszönhetően alakult ki. Elment a jobb oldalon, tisztán középre játszott az érkező Kalics József elé, aki senkitől sem zavartatva, ajtó-ablak helyzetben csúnyán fölé lőtt. A mérkőzés második óriási gólszerzési lehetősége aztán az ő közreműködésével alakult ki. Elment a baloldalon, tizenhatoson belüli beadását egy védő keze akadályozta meg, amiért a játékvezető érthetően büntetőt ítélt. Nem sikerült értékesíteni, Fórizs István a kapufát találta el. A hazaiaknak is voltak lehetőségei. Ők mindenképpen jobban alkalmazkodtak a második félidőben támogató hátszélhez. Szerencsére azonban nekik sem sikerült a kapuba találniuk, sőt ők még igazán próbára sem kényszerítették a lakiteleki kapust. Ettől függetlenül akár javukra is eldőlhetett volna a mérkőzés, hiszen a jóval esélyesebb, de kapkodó, helyenként egészen szétesően játszó vendégcsapatból ezen a napon senki nem volt képes arra, hogy gólt szerezzen. Abban lehet bízni, hogy a következő, szomszédvár elleni rangadóra hazai közönség előtt a csapat összeszedi magát.

Az ifjúságiak mérkőzésén: Helvécia – Lakitelek 0:3

A vártnál könnyebben győztek a lakiteleki fiatalok, ami ezúttal nagymértékben annak is köszönhető, hogy a sárga lapok miatt a felnőtt csapatbók hiányzó Oláh Dániel játékkedvét igazolva, vállalta az utánpótlás együttesben történő szereplést. Minden bizonnyal nélküle is sikerülhetett volna megszerezni a három bajnoki pontot, ezen a napon azonban az ő két gólja és a Gödény Gábornak adott gólpassza segített az eredmény kialakításában.

 

2. forduló: Lakitelek – Csólyospálos 4:2 (2:1)

Ezen a mérkőzésen minden lakiteleki szurkoló hazai győzelmet várt, ami végül eléggé izgalmas körülmények között meg is született. Persze akik az őszi mérkőzést látták, tudták, hogy egy fiatalos, lendületes és nagyon agresszíven támadó csapat az ellenfél. Amikor a kétgólos hátrányukat ledolgozták, bizony okoztak némi aggodalmat, hiszen egy időre a játék irányítása is a kezükbe került. Pedig a mérkőzés úgy indult, hogy biztos, gólzáporos hazai győzelem születik.

Alig telt el egy-két perc amikor a tizenhatoson Verebélyi Gábor kapott nagyszerű labdát. Óriási helyzetben lett volna szemben a kapuval, de rosszul vette át a labdát, ami így a védők Zsákmánya lett. Négy perc elteltével viszont már megszületett a vezető gól. Aczél Péter remek passzára Magyar Péter robbant be a tizenhatoson, és a szép összjáték végén a kimozduló kapus mellett a „fű alatt” okosan lőtt a kapuba.(1:0) Még tíz perc sem telt el, amikor a baloldali tizenhatos sarkánál Molnár Arnold szánta lövésre magát. A megpattanó labdát nagy erővel vágta kapura, és az be is vágódott a léc alá. (2:0) Szép gól volt. A harmadik találatot várta mindenki, ám az sokáig elmaradt. Jött viszont a szépítés. Egy baloldali beadást a hazai kapus kiejtett, a labda átkerült a hosszú oldalra és egy őrizetlen vendégtámadó közelről a kapuba talált.(2:1) Még jobban hiányzott a harmadik gól, de nem volt meg hozzá a hazai csapat helyzete. A félidő eredménye már nem változott.

A második játékrész eleje nem úgy telt, ahogyan a hazai szurkolók várhatták. A vendégek átvették a játék irányítását. A hazai kapusnak kétszer-háromszor is merész kivetődéssel kellett mentenie. A baloldalon egy súlyos egyéni hibát követően a cselezni próbáló védőtől egy támadó elvette a labdát és a kimozduló kapus mellett megszerezte az egyenlítő találatot.(2:2) A kellemetlen perceket a szünetben csereként beállt Kovács Péter törte meg. Egy lepattanó labdát közelről, nagy erővel vágta a kapuba.(3:2) A hálóőr ugyan beleért a lövésbe, de esélye sem volt menteni. Ettől kezdve kiegyenlítettebb volt a játék, majd a hazai fölénynek is egyre nyilvánvalóbbak voltak a jelei. A góllövő mellett a vele egy időben beállt Oláh Dániel egyre inkább lendületet adott a csapatnak. A kedélyeket végül egy buktatást követő büntető értékesítésével Fórizs Istvánnak sikerült megnyugtatni. Szerencsére elég erősen lőtt a kapu baloldalába, mert a kapus ebbe is beleért.(4:2) Egy nyolc méterre a kaputól megítélt közvetett szabadrúgásból akár újabb gól is születhetett volna, ezt a lehetőséget azonban sikerült csúnyán elügyetlenkedni.

A mutatott játékkal nem lehet elégedett a lakiteleki csapat, bár ezúttal volt már egy-egy szép akció. Az eredmény azonban elfogadható, a mérkőzés végére ez megnyugtatta a csapat szurkolóit is. A győzelemmel, az ismert eredmények szerint sikerült a tabellán a második helyezést visszaszerezni is. Ha következő ellenfelét nem becsüli alá az együttes, Helvécián lehet reménykedni egy idegenben elért sikerben is.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Csólyospálos 3:3

Két nagyjából egyenrangú csapat mérkőzött meg ezen a találkozón. A mérkőzés azonban nagyon a hazai csapatnak állt, hiszen a második játékrész derekán még 3:1-es vezetés birtokában volt. A cserékkel a végére kissé legyengült együttes azonban nem tudta állni a korban és lendületességben is felülkerekedett ellenfél rohamait. Mindezek ellenére a vendégek csak szerencséjüknek köszönhetik a döntetlen eredményt, hiszen a játékvezető legalább két esetben ítélhetett volna ellenük büntetőt, továbbá egyenlítő góljukat szerencsétlen hiba előzte meg. A hazai gólok Szabó László, Barcsa József és Polyák Sándor révén remek egyéni teljesítménynek köszönhetően születtek, és számtalan nagy helyzet ki is maradt. A döntetlen ellenére a csapat megőrizte második helyét. A hét végén újabb komoly erőpróba következik az élmezőnybe tartozó, fiatal, de az edzői utasításokat kultúráltan követő és fegyelmezetten játszó helvéciai csapat otthonában.

 

1. forduló: Orgovány – Lakitelek 1:3 (0:1)

A labdarúgás kedvelői körében nagy érdeklődéssel várt, a csapatok számára bizonyítási lehetőséget jelentő összecsapáson a bajnoki reményeket tápláló, és jobban is motivált együttes kerekedett felül. A lakiteleki csapat támadójátéka erőtlen volt, kevés mozgás és rossz átadások egész sora jellemezte; hiányoztak a helyzetek, csupán a második félidőben megítélt büntetőt előzte meg Fórizs Istvánnak egy olyan megmozdulása, ami góllal kecsegtetett. Az első félidőben végig láthatóan idegesen és olykor kapkodóan játszó vendégek a játékrész vége felé egy jól eltalált, de szerencsésnek is mondható szabadrúgásból szereztek vezetést. A második játékrész is szerencsésebben indult számukra. Negyedórányi játék után a hazai térfél közepe táján egy pontatlan átadást sikerült megszerezniük. Kijátszották a jobboldalra, az onnan laposan belőtt labdát pedig a hosszú oldalon közelről a kapuba passzolták. Húsz perccel a játék vége előtt a már említett, büntetőből Fórizs István szépített. Lehetett reménykedni, hogy némi szerencsével talán sikerülhet egyenlíteni. Az egyetlen esély egy harminc méteres szabadrúgás volt de a jó pontrúgónak számító Aczél Péter lövése nem jutott át a sorfal fölött. Egy vendégtámadást viszont ismét szerencse kísért; egy lecsorgó labda a hazai kapuba vánszorgott. Ezzel kialakult az 1:3-as végeredmény.

A lakiteleki együttes munkahelyi elfoglaltsága miatt Kovács Péter nélkül volt kénytelen kiállni. A gyors és váratlanul, bármilyen helyzetből veszélyeztetni képes támadó hiányát nagyon megérezte csapata.

A következő mérkőzésre is hazai pályán kerül sor, és talán lehet remélni, hogy kedvezőbb lesz a végeredmény. Ehhez persze elszántságban és szervezettségben is javulni kell, mert kemény küzdelemre van kilátás.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Orgovány 2:1 (0:1)

A lakiteleki fiataloknak sikerült amire vágytak: két vállra fektették, és ezzel pontszámban be is érték éllovas ellenfelüket. Bár a vezetést egy szerencsés és talán vitatható góllal még a vendégek szerezték meg, látszott, hogy van a csapatnak esélye. A győzelem a példás szervezettségnek, az ehhez szükséges fegyelmezett játéknak volt köszönhető. Minden játékos nagy akarással küzdött, és kiemelkedően teljesített. A lendületes támadók óriási helyzeteket alakítottak ki, a védelem pedig példásan állta a vendég rohamokat. Helyzetei alapján is megérdemelte a győzelmet a csapat, amelynek góljait ezúttal két védő szerezte. Egy remek szabadrúgásból Szabó László, és egy mintaszerű csúsztatott fejessel Barcsa József volt eredményes. Szép volt fiúk!

Az utánpótlás együttesre is nagyon komoly feladat vár a hét végén. A tabellán közvetlen mögötte álló együttes lesz az ellenfele.

Megszakítás