Oldal kiválasztása

Lakiteleki Torna Egylet


30. forduló: Lakitelek – Kecel 11:1 (4:0)

Aligha gondolta bárki is, hogy az utolsó fordulóban ilyen nagyarányú győzelmet arat a lakiteleki csapat. A mérkőzés elején inkább úgy látszott, hogy nem adja magát könnyen a vendégcsapat. Úgy kezdtek, mint általában a hátrányban lévő együttesek szoktak; kettőzött erővel igyekezték megszerezni és megtartani a labdát, céltudatosan szövögetve a támadásokat. Az első helyzetei is neki voltak. Egy baloldali támadásnál, majd egy balösszekötő pozíciójából a tizenhatoson belül leadott, és megduplázott lövésnél csak a kapusbravúrok mentették meg a góltól a hazaiakat.

A játék képe a félidő dereka táján változott. Formásodni kezdtek az addig erőtlen hazai támadások, néhány kihagyott helyzet után elkezdtek kaput találni a lövések, és megszülettek az első gólok is. Előbb Fórizs István helyezett okosan tizenhat méterről laposan a jobb alsó sarokba, majd a jobbösszekötő helyén elfutó Balla László pontos átadásából Oláh Dániel szerzett gólt. Nem sokkal később az előbb még gólpasszot adó hazai védő ismét előre tört, jó labdát kapott a tizenhatos előtt és kapura vezetve mintegy tizennégy méterről okosan a hosszú sarokba lőtt. A félidei eredmény kialakulásában Magyar Péter is szerepet vállalt. Egészen az oldalvonal közeléből, az alapvonaltól mintegy huszonöt méterről beívelte a labdát, ami végül érintés nélkül a hosszú felső sarokban kötött ki.

A második félidőben már kevésbé tudta tartani magát a tíz fővel érkezett keceli gárda. Ahogyan fáradtak, illetve kapták az újabb gólokat, egyre gyakrabban voltak bajban egymás megértésében is. Pedig a második félidő első találatát ők érték el. A jobbösszekötő helyéről mintegy huszonöt méterről, jól eltalálva a labdát, kilőtték a hosszú alsó sarkot. A válasz, illetve a válaszok ezután gyorsan érkezetek. Két-két gólt szerzett Lángos László és Kalics József, egy kapufa után ebben a játékrészben is betalált Fórizs István, illetve a félidőben, illetve később csereként beállt Budai János és Verebélyi Gábor is.

A játék képe alapján nem volt túlzott a nagy gólarányú győzelem. A tizenegy rúgott gól mellett egyszer a kapufa segített a vendégeknek; de az első félidei dekoncentráltságnak, majd a második félidőben tapasztalható nagy igyekezetnek köszönhetően kimaradt további négy-öt hazai helyzet is. A mérkőzéssel kapcsolatban feltétlen említést érdemel, hogy bajnoki mérkőzésen első alkalommal szóhoz jutott az ifjúsági csapat kapusa Bujáki Péter is.

A lakiteleki csapat gólzáporos mérkőzéssel búcsúztatta a 2007/2008-as bajnoki szezont, és utolsó győzelmével a megfogalmazott célkitűzésen belüli 8. helyen végzett. Főleg a tavaszi szezon eredményei dicsérik a csapatot és szakvezetőjét. Teljesítménye alapján az együttest jó középcsapatként tarthatják számon ellenfelei, méghozzá olyanként, amelyik akár meglepetésekre is képes.

A szezonzáró mérkőzést követően elsősorban Nádudvari Lajosnak, majd Lovas Antalnak illetve a főzésben szerepet vállaló Kasza Lászlónak valamint az ízeket végül „eligazító” Bábel Sándornak köszönhetően ízletes ponty halászlé került a terített asztalra. Köszönet érte minden közreműködőnek!

Az ifjúságiak mérkőzésén is hazai győzelem született, Lakitelek-Kecel 4:2

A hazai fiatalok éppen a két pontos hátránnyal közvetlenül mögöttük álló vendégeket győzték le, így öt ponttal megelőzve őket végeztek a bajnoki táblázat 8. helyén. Az ősszel még, 34:36-os negatív gólkülönbséggel állt a nyolcadik helyen csapat, amit a tavasz jó szereplésnek köszönhetően pozitívra váltotta (99:71), ám az erős mezőnyben ennek ellenére „helyén” maradt. Az egy híján száz gólból a legtöbbet Polyák Sándor (41) és Győri Sándor (24) szerezték, ami az összes gól 66%-át teszi ki.

Már talán többször is elhangzott, mégis érdemes lehet megismételni, hogy a csapat legfőbb erénye, hogy kivétel nélkül tehetséges lakiteleki fiatalok alkotják. Ezzel együtt persze nyugodtan lehet gondolni arra, hogy a csapat a közeli településen élők közül egy-két fiatalt akár csak a barátság kedvéért is befogadjon. Pillanatnyilag legalább három olyan település is van ahol a legalább megyei másodosztályú csapat hiányában, a labdarúgásban nincsenek meg a korosztályos versenyszerű sportolás lehetőségei.


29. forduló: Ladánybene – Lakitelek 5:0 (4:0)


Az első félidei játék után nyugodtan meg lehetett állapítani, hogy jó csapat van Lakiteleken. Ez még akkor is igaz volt, amikor a negyvenedik perc táján vezetést szereztek a vendégek. A játékrészt hazai fölény jellemezte, sorra alakultak ki a lövő, illetve gólhelyzetek. Mindezek után az következett be, ami a labdarúgásban szinte törvényszerű. Ha egy csapat megtehetné, de nem dönti el a maga javára a mérkőzést, nem használja ki helyzeteit, megteszi azt vele szemben az ellenfele.

A hazai együttes olyan szervezetten és jól játszott, hogy az első félidőben néhányan már azt kérdezték, mitől második a vendégcsapat; amelyik egyébként szintén szervezetten, fegyelmezetten és végig nagy akarással játszott.

Sokáig csak lakiteleki helyzetek voltak. Az első Kalics József előtt adódott. A balösszekötő helyén bőven a tizenhatoson belül szállt hozzá a labda de meglepte és kecsegtető helyzet odalett. Ezen kívül volt még biztató helyzetben két lövése, de kissé elhamarkodta mindkettőt; nem találta el a kaput. Lángos Lászlónak is volt két helyzete. Először jobb oldalon ígéretesen húzott kapura, ám közelről leadott lövése nem talált. Ezt követően a balösszekötő helyéről középre beküzdve magát két védő szorításában is tisztán lőhetett a tizenhatosról, de nem találta el jól, a labda gyöngén gurult középen kapura. A helyzetek közé tartozik, Oláh Dániel lövése is; a baloldali tizenhatos sarkának közeléből lőtt tisztán, de ő sem találta el a kaput. Ennél is nagyobb lehetősége volt, amikor közelről fejelhetett volna, de meglepődött, pedig a vonalon ragadt vendég kapustól nyugodtan gólt szerezhetett volna. Ennél a helyzetnél még szerencsével Fazekas Zoltán is játékba avatkozhatott volna, de nem érte el a pattanó labdát, ami így is gondot okozott a vendég kapuvédőnek, akinek végül kétségbeesetten sikerült a léc fölé ütnie. Hasonló helyzetet egy távolról leadott megpattant lövés is okozott, szöglet lett a vége ennek is. Molnár Arnold és Tóth Sándor neve is jelez egy-egy helyzetet. Molnár Arnold a tizenhatoson betörve a jobbösszekötő helyéről lőtt mintegy tizenkét méterről, ám lövését a védők blokkolták. Tóth Sándor egy lepattanó labdánál volt jó helyen, de a tiszta helyzetben mintegy húsz méterről leadott lövése fölé szállt.

A vendégek kevesebbszer kísérletezhettek ugyan, de veszélyesebbek voltak. Első komoly helyzetüknél a hazai kapus szenzációs vetődéssel tolta kapufára a pályán lévő nyárlőrinci gólzsák nagy erejű, felső sarok felé tartó lövését; a másiknál estében találta el a kapufát egy vendég támadó. A félidő végéhez közeledve született meg a vendégek vezető gólja. A védők elhibázták a labdát; a hazai kapus megpróbált menteni, de a nyárlőrinci gólzsáknak sikerül előbb elérnie a játékszert, és némi szerencsével a kapuba emelt. A gólszerzőnek volt még egy nagy erejű lövése, azzal azonban nem találta el a kaput.

A mérkőzés szünetében, edzőjük távollétében Szabó Attila és Nyúl Tóth Béla vezetésével ezúttal is a nagyon ügyes lakiteleki óvifocisok szórakoztatták a mérkőzés közönségét.

Az első játékrészben látottak alapján azt lehetett remélni, hogy a második félidő elején a lakiteleki csapat egyenlíteni fog. Ennek ellenére kiegyenlítettebb lett a játék. Kalics Józsefnek volt újabb ígéretes helyzete, lövése azonban ezúttal sem sikerült. Sikerült viszont a vendégeknek, akik szabadrúgásból növelték előnyüket. A hazai kaputól mintegy huszonöt méterre kaptak lehetőséget. A korábbi gól szerzője nagy erővel ellőtte a sorfal fölött a labdát. Az ilyen lövéseket a kapusok nézni szokták. A hazai kapus azonban mindent megpróbált; ment a labdára, bele is tudott érni, de kiütnie nem sikerült.

Mintegy negyedórával a játék vége előtt szépített a lakiteleki csapat. Jobb oldalról,  legalább harmincöt méterről Kalics József végzett el egy szabadrúgást. A sorfal mellett a kapu felé ívelt labdára a vendég kapus nem mozdult ki, így a berobbanó Fórizs Istvánnak alig kellett érintenie a labdát, ami a kapuban kötött ki.

Az igen szép számú közönség végig izgalmas, mérkőzést láthatott. Főleg az első félidei helyzetek alapján, talán igazságosabb lett volna a döntetlen eredmény. A szomszédvár csapata azonban mintha jobban akarta volna a győzelmet, és azt a sikert, amit még soha nem értek el: a szezon végére megszerezni a bajnoki tabella második helyét. Némi szerencsével ugyan, de nem érdemtelenül nyertek. Jó csapat, megérdemli, hogy elérje azt a sikert, amire vágyik.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Nyárlőrinc 4:4

A lakiteleki fiataloknak ezen a mérkőzésen ismét sikerült bizonyítaniuk. A tabella második helyén álló, „légiósokat” is szerepeltető vendégek némi szerencsével ugyan, de szinte már az első percben megszerezték a vezetést; a hazaiaknak azonban sikerült megfordítani az eredményt. Ezt követően ismét a vendég együttes percei következtek. Olyannyira, hogy 4:2-re sikerült elhúzniuk. Polyák Sándornak egy újabb akció góljával, majd egy általa értékesített büntetővel azonban sikerült döntetlenre hozni a végeredményt. Jó iramú és küzdelmes, helyenként kemény mérkőzés volt, amelyen a hazai fiatalok helyzetét több sérülés is nehezítette.     


28. forduló: Lakitelek – Nyárlőrinc 1:2 (0:1)>


Az első félidei játék után nyugodtan meg lehetett állapítani, hogy jó csapat van Lakiteleken. Ez még akkor is igaz volt, amikor a negyvenedik perc táján vezetést szereztek a vendégek. A játékrészt hazai fölény jellemezte, sorra alakultak ki a lövő, illetve gólhelyzetek. Mindezek után az következett be, ami a labdarúgásban szinte törvényszerű. Ha egy csapat megtehetné, de nem dönti el a maga javára a mérkőzést, nem használja ki helyzeteit, megteszi azt vele szemben az ellenfele.

A hazai együttes olyan szervezetten és jól játszott, hogy az első félidőben néhányan már azt kérdezték, mitől második a vendégcsapat; amelyik egyébként szintén szervezetten, fegyelmezetten és végig nagy akarással játszott.

Sokáig csak lakiteleki helyzetek voltak. Az első Kalics József előtt adódott. A balösszekötő helyén bőven a tizenhatoson belül szállt hozzá a labda de meglepte és kecsegtető helyzet odalett. Ezen kívül volt még biztató helyzetben két lövése, de kissé elhamarkodta mindkettőt; nem találta el a kaput. Lángos Lászlónak is volt két helyzete. Először jobb oldalon ígéretesen húzott kapura, ám közelről leadott lövése nem talált. Ezt követően a balösszekötő helyéről középre beküzdve magát két védő szorításában is tisztán lőhetett a tizenhatosról, de nem találta el jól, a labda gyöngén gurult középen kapura. A helyzetek közé tartozik, Oláh Dániel lövése is; a baloldali tizenhatos sarkának közeléből lőtt tisztán, de ő sem találta el a kaput. Ennél is nagyobb lehetősége volt, amikor közelről fejelhetett volna, de meglepődött, pedig a vonalon ragadt vendég kapustól nyugodtan gólt szerezhetett volna. Ennél a helyzetnél még szerencsével Fazekas Zoltán is játékba avatkozhatott volna, de nem érte el a pattanó labdát, ami így is gondot okozott a vendég kapuvédőnek, akinek végül kétségbeesetten sikerült a léc fölé ütnie. Hasonló helyzetet egy távolról leadott megpattant lövés is okozott, szöglet lett a vége ennek is. Molnár Arnold és Tóth Sándor neve is jelez egy-egy helyzetet. Molnár Arnold a tizenhatoson betörve a jobbösszekötő helyéről lőtt mintegy tizenkét méterről, ám lövését a védők blokkolták. Tóth Sándor egy lepattanó labdánál volt jó helyen, de a tiszta helyzetben mintegy húsz méterről leadott lövése fölé szállt.

A vendégek kevesebbszer kísérletezhettek ugyan, de veszélyesebbek voltak. Első komoly helyzetüknél a hazai kapus szenzációs vetődéssel tolta kapufára a pályán lévő nyárlőrinci gólzsák nagy erejű, felső sarok felé tartó lövését; a másiknál estében találta el a kapufát egy vendég támadó. A félidő végéhez közeledve született meg a vendégek vezető gólja. A védők elhibázták a labdát; a hazai kapus megpróbált menteni, de a nyárlőrinci gólzsáknak sikerül előbb elérnie a játékszert, és némi szerencsével a kapuba emelt. A gólszerzőnek volt még egy nagy erejű lövése, azzal azonban nem találta el a kaput.

A mérkőzés szünetében, edzőjük távollétében Szabó Attila és Nyúl Tóth Béla vezetésével ezúttal is a nagyon ügyes lakiteleki óvifocisok szórakoztatták a mérkőzés közönségét.

Az első játékrészben látottak alapján azt lehetett remélni, hogy a második félidő elején a lakiteleki csapat egyenlíteni fog. Ennek ellenére kiegyenlítettebb lett a játék. Kalics Józsefnek volt újabb ígéretes helyzete, lövése azonban ezúttal sem sikerült. Sikerült viszont a vendégeknek, akik szabadrúgásból növelték előnyüket. A hazai kaputól mintegy huszonöt méterre kaptak lehetőséget. A korábbi gól szerzője nagy erővel ellőtte a sorfal fölött a labdát. Az ilyen lövéseket a kapusok nézni szokták. A hazai kapus azonban mindent megpróbált; ment a labdára, bele is tudott érni, de kiütnie nem sikerült.

Mintegy negyedórával a játék vége előtt szépített a lakiteleki csapat. Jobb oldalról,  legalább harmincöt méterről Kalics József végzett el egy szabadrúgást. A sorfal mellett a kapu felé ívelt labdára a vendég kapus nem mozdult ki, így a berobbanó Fórizs Istvánnak alig kellett érintenie a labdát, ami a kapuban kötött ki.

Az igen szép számú közönség végig izgalmas, mérkőzést láthatott. Főleg az első félidei helyzetek alapján, talán igazságosabb lett volna a döntetlen eredmény. A szomszédvár csapata azonban mintha jobban akarta volna a győzelmet, és azt a sikert, amit még soha nem értek el: a szezon végére megszerezni a bajnoki tabella második helyét. Némi szerencsével ugyan, de nem érdemtelenül nyertek. Jó csapat, megérdemli, hogy elérje azt a sikert, amire vágyik.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Nyárlőrinc 4:4

A lakiteleki fiataloknak ezen a mérkőzésen ismét sikerült bizonyítaniuk. A tabella második helyén álló, „légiósokat” is szerepeltető vendégek némi szerencsével ugyan, de szinte már az első percben megszerezték a vezetést; a hazaiaknak azonban sikerült megfordítani az eredményt. Ezt követően ismét a vendég együttes percei következtek. Olyannyira, hogy 4:2-re sikerült elhúzniuk. Polyák Sándornak egy újabb akció góljával, majd egy általa értékesített büntetővel azonban sikerült döntetlenre hozni a végeredményt. Jó iramú és küzdelmes, helyenként kemény mérkőzés volt, amelyen a hazai fiatalok helyzetét több sérülés is nehezítette.     


27. forduló: Csólyospálos – Lakitelek 0:3 (0:1)


A hátralévő mérkőzések várható eredményeit latolgatva Ézsiás Gábor a lakiteleki csapat szakvezetője jegyezte meg nagyon bölcsen, hogy nincsenek könnyű mérkőzések. Az együttes persze ezzel együtt is a győzelem reményével utazott Csólyospálosra és meg is tett mindent az újabb idegenbeli pontokért. A mérkőzésre, elsősorban a hazaiak játékfelfogása miatt a küzdelem volt a jellemző; a csólyospálosiak leginkább az igen gyakori durvaságokkal nehezítették meg a vendégek helyzetét.

A mérkőzés kezdetétől a lakiteleki együttes támadott többet, a helyzetek azonban rendre kimaradtak. Az első alkalom Kalics József előtt adódott, de a kapu előtt keresztbe tett labdát közelről külsővel nem találta el. Ennél is nagyobbak volt Makra Tibor lehetőségei, akinek hat méterről leadott lövése akadt el a védőkben, majd később tizenhat méterről tiszta helyzetben lőtt fölé. Közben Lángos Lászlónak a tizenhatoson Fazekas Zoltán készített le mellel egy labdát, ám a fiatal csatár itt még kissé elhamarkodta a lövést. Egy jobboldali támadást követően Rózsa Ferenc is helyzetbe került, de nagyon behúzódott, így nyolc méterről, helyből csak fölé sikerült fejelnie. Ezt követően még egy beadás szállt át jobbról, a Fórizs István hiányában támadó posztra került középpályás előtt, de nem számított rá, és így a helyzet odalett. A félidő utolsó előtti percében aztán megszületett az első lakiteleki gól. Rózsa Ferenc játszotta ki a labdát jobbra Kalics Józsefhez, aki visszatette Lángos László elé, a csatár pedig a balösszekötő helyéről kisodródva elment a kapus mellett, majd éles szögből, ballal nagyszerű gólt lőtt.

A hazaiaknak is akadt egy-két helyzete, de ők leginkább átlövésekkel próbálkoztak, ám kísérleteik többnyire messze fölé szálltak. Egy alkalommal a jól eltalált lövés a jobb sarok fölött a kapufa tetejét érintve hagyta el a játékteret; majd kétszer a lakiteleki védők blokkoltak egy-egy közelebbi lövést.
A második félidőben is a vendég együttes kezdeményezett többet; a hazaiak inkább keménykedéseikkel tűntek ki. A játékrész említést érdemlő fő eseménye Rózsa Ferenc, Kalics József és Oláh Dániel összjátékának eredményeként a fiatal középpályás két gólja volt. Rózsa Ferencnek volt egy jó ívű szabadrúgása, ami mellészállt, a közben beállt Verebélyi Gábornak pedig egy fejese, ami jó helyre ment, de nem volt elég erős így a kapuvédő tisztázhatott. Ezen kívül Kalics Józsefnek és Lángos Lászlónak is volt biztató helyzetből egy-egy lövése, ezek azonban nem veszélyeztették komolyan a hazaiak kapuját.

A hazaiak bár fáradtabbnak tűntek, a cserék révén valamivel mégis veszélyesebben támadtak, mint az első félidőben. Többnyire azonban fennakadtak a védőkön, amikor pedig három alkalommal is közvetlenül veszélyeztették a lakiteleki kaput, a vendég hálóőr védett, illetve öklözte el nagyon határozottan a labdát a támadó feje elől. Az utolsó nagy helyzetet is a hazaiak puskázták el. A baloldali kapufa irányába vezetett támadásnál a jobb összekötő helyén labdát kapó csatár óriási helyzetben hat-hét méterről fölé lőtt.

Győzelmével a lakiteleki csapat a célkitűzésben szereplő nyolcadik helyen áll, soron következő mérkőzésein azonban még pontokat kell szereznie, hogy a táblázaton elfoglalt helyét sikerüljön megtartani.

Az ifjúságiak mérkőzésén Csólyospálos – Lakitelek 4:3

A lakiteleki fiataloknak nem ment. Nem túl nagy akarással, szétesően és kissé fegyelmezetlenül is játszottak. Sokat foglalkoztak fölöslegesen egymással, a támadásokból hiányzott az összjáték, a tudatosság; a védekezésnél pedig a fegyelmezettség, egymás hatékony segítése. Ezzel együtt is balszerencsésen maradtak alul az ebben a korosztályban szokatlanul sportszerűtlenül és durván játszó hazaiakkal szemben. Még 3:1-ről egyenlítettek, az utolsó percekben azonban az őrizetlenül magára hagyott baloldali támadónak siker a hazaiak győztes találatát megszereznie.     


26. forduló: Lakitelek – Bugac 4:3 (3:2)


Akik tudták, hogy a hazai csapat tartalékosan kényszerül kiállni, vagy aggodalommal várták a hétvégi fordulót, vagy azzal a reménnyel, hogy korábban jobb csapat ellen is sikerült már nyerni hasonló körülmények között. Ahogyan a mérkőzés indult, majdhogynem komolyan halványodni kezdtek a remények, hiszen mintegy húsz perc alatt a semmiből kétgólos előnyt szereztek a vendégek. Elsősorban Fórizs István és Kalics József eredményességének köszönhetően végül némileg megnyugodhattak a kedélyek, mivel a mindvégig küzdelmes mérkőzésen már az első félidőben fordított a lakiteleki csapat.

Aki az eredmény kezdeti alakulását ismerve azt hiszi, hogy a játék elején hengereltek a vendégek, nagyon téved. Egyenlő erők tapogatózásával indult a játék és csak a pillanatnyi szerencsének köszönhetően szerzett kétgólos előnyt a vendég együttes. Az első találatnál két hazai játékos is elrúghatta volna a labdát, de sem Molnár Arnoldnak, sem pedig Fazekas Zoltánnak nem sikerült. Egymást is zavarták, így a szemfüles támadó kettőjük takarásából a hosszú sarokba pörgetett. A második vendég találat még furább volt. Mintegy harmincöt méterről végezhettek el szabadrúgást. Ki tudja miért, egy fő alkotta a „sorfalat”, a többi védő a tizenhatos vonalán helyezkedett. A jól eltalált labda elől az egyik védő „elhajlott” a kapus pedig csak nézte, hogy a nagyszerűen eltalált labda nagy erővel az alsó sarokba vágódott. Ilyen előzmények után nagyon szerencsésnek mondható, hogy a hazai csapat nem vesztette el „lélekjelenlétét”, hanem tudása szerint játszott tovább. Meg is lett az eredménye. Előbb Magyar Péter rövid mélységi passzával Kalics József lendült meg és a kimozduló kapus mellett mozgás irányával ellentétes oldalon finoman elgurított a kapuvédő mellett. A szépítés után nem sokkal az előbbi gól szerzője az egyenlítésben is komoly érdemeket szerzett. A tizenhatos magasságának közeléből a lehető leggyorsabban elvégezve egy szabadrúgást Fórizs István elé tálalt, aki a hosszú oldalon nem hagyva lepattanni a labdát, belsővel nagy erővel, remekül a léc alá vágta. A következő óriási helyzet újra Kalics József előtt adódott. Mintegy nyolc méterről tisztán fejelhetett a hosszú sarok irányába, az alacsonyan szálló labda azonban a vendég kapus könnyű zsákmánya lett. Ennek ellenére nem sokat váratott magára a vezető gól. A változatosság kedvéért ezúttal Lángos László tálalt Fórizs István elé, a jó formában lévő csatártárs pedig szépen lefordult a védőkről és megszerezte második találatát. Eközben a vendégek elsősorban a könnyen kapott szabadrúgásokkal veszélyeztettek, de egyszer a tisztán kapura húzó támadójuk közeli lövését a hazai kapuvédőnek kellett bravúrral hárítania.

A második félidőt megpróbálta lendületesen kezdeni a bugaci csapat. Nagyon hiányzott a megnyugtatóbb kétgólos vezetés. Jobbnál jobb kísérletek fulladtak azonban kudarcba. Elsősorban Magyar Péter két kimaradt óriási helyzete említhető, de Lángos Lászlónak is volt ígéretes elfutása, és Oláh Dánielnek is volt kecsegtető helyzetben egy fordulásból fölé szálló lövése. Egy szabadrúgás kombinációból Fórizs Istvánnak köszönhetően Budai János is került helyzetbe, de a sorfal mellett kapott labdával kisodródott, így a veszélyes lövőhelyzet oda lett.

Már gólokkal vezethetett volna a hazai csapat, az újabb találat viszont csak Fórizs István remekbe szabott, legalább huszonöt méterről elvégzett szabadrúgásából született meg. Szálfa termetű védők álltak sorfalat, még az sem biztos, hogy rendesen kimért távolságban. Lehetetlennek tűnt fölöttük ellőni a labdát. Fórizs István nagyszerű technikájának köszönhetően a labda mégis úgy vágódott a rövid oldalon a sorfal fölött a hálóba, hogy a kapuvédő még csak rámozdulni sem tudott. A győzelemhez nagyon kellett ez a gól, hiszen nem sokkal később még egy találatot értek el a vendégek. Érthetetlen módon a szabálytalankodó támadó javára ítélt a tizenhatos sarkának közeléből szabadrúgást a játékvezető. A korábbi szabadrúgás gól szerzője nagy erővel, kellemetlenül csapódva lőtte meg a labdát. A hazai kapus bravúrjára volt szükség, hogy ki tudja ütni, ám az a sikertelenül beavatkozni próbáló védők között egy szemfüles támadó elé került, aki a hálóba talált.

Annak ellenére, hogy a csapat erősségei közül Balla László és Rózsa Ferenc is hiányzott, gólokkal nyerhetett volna a lakiteleki együttes, amelynek tartását ennek ellenére is dicséri, hogy bár magának nehezítette meg a helyzetét, a hátrányból képes volt felállni. A szerencsésebb a vendégcsapat volt, de az is szerencse, hogy a hazaiak nem fáztak rá a védekezésben kétszer is elkövetett könnyelműsködésre.

A tudósítás szempontjából kiemelt mérkőzés után a megyei lapnak adott nyilatkozatában ugyan a vendégek csapat vezetője bírálta a játékvezetést, (a hazai szakvetető Ézsiás Gábor ettől érthető nagyvonalúsággal távol tartotta magát) a tévedések inkább a hazaiakat sújtották, hiszen a vendégek ezek egyikének következtében még gólnak is örülhettek. Ezt látszik igazolni a kiosztott sárga lapok száma is, amit a sípmester teljesen érthetetlenül és eléggé egyoldalúan, elsősorban a hazaiaknak, és szinte számolatlanul osztogatott. Újabb győzelmével a lakiteleki gárda egy ponttal van lemaradva a célkitűzésben szereplő 5-8. helytől.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Bugac 3:0

Rengeteg helyzetet kialakítva, illetve „elpuskázva”, teljesen megérdemelten nyertek a hazai fiatalok, akik az erős mezőnyben jó pozícióban a biztos hatodik helyen állnak. Ezúttal már a mérkőzés első félidejében eldöntötték a mérkőzést.     


25. forduló: Pálmonostora – Lakitelek 2:3 (1:1)


Ezen a szombaton lejátszott mérkőzésen olyan sikert ért el a lakiteleki csapat, amit már nagyon régen; mi több olyat, ami a tavaszi szezonban még senkinek sem sikerült. A Pálmonostorára látogató együtteseknek általában irreális körülményekkel kell számolnia. A pálya méretei, minősége, a közönség, a játékosok mentalitása sajátos légkört teremtenek. Bár olykor felkorbácsolódtak a kedélyek, azt lehet mondani, hogy a durva szélsőségektől végül is mentes maradt a találkozó; a szokatlanul kisméretű, főleg nagyon keskeny pályán a vendég csapat megérdemelten nyerte az összecsapást.

Ezúttal is gyors góllal kezdődött a mérkőzés, szerzője ismét Lángos László volt. A középkezdés után visszajátszott labdával Rózsa Ferenc indította nagyon jó ütemben, ő pedig elfutva a jobbösszekötő helyéről laposan a hosszú sarokba lőtt. Remek kezdés volt! A gólszerző az első játékrészben még kétszer húzott biztató helyzetben kapura, de nem vállalta a lövést, az átadások pedig nem sikerültek.

Felváltva vezették támadásaikat a csapatok, a hazaiak a közeli szabadrúgásokból is gyakran veszélyeztettek. Két abszolút helyzetük is akadt. Az elsőnél egy az egyben rávezetett és közelről a hosszú sarok felé nagy erővel meglőtt labdát óriási bravúrral, lábbal mentette a vendégek kapusa. A másik estben a szerencse is segített. Elég volt jó helyen állni, hiszen a hazai támadó közelről tisztán a kapus kezeibe fejelt. Ez utóbbi helyzet a túloldalon is megesett, Fórizs István viszont nem fordult igazán kapura, így fejese mellé szállt. Ezen kívül még az első félidőben Magyar Péter kétszer is vezetett biztató támadást, a befejezés azonban ezúttal sem sikerült.

Már úgy tűnt, hogy vezetéssel fordulhatnak a vendégek, amikor az utolsó előtti percben egy középpályán történt szerencsétlen labdavesztést követően a jobbról induló támadó az egész védelmet átjátszva mintegy tizenkét méterről, nagy erővel a jobb alsó sarokba talált. Ajándékba kapott labdát követően ugyan, de szép egyéni teljesítmény volt.

A második félidőt a hazaiak kezdték jobban, a vezetést mégis a vendégeknek sikerült megszereznie. Magyar Péter a tizenhatos magasságához közel, a partvonal mellől végzett el szabadrúgást. A labda átszállt a védők fölött, a hosszú oldalon berobbanó Rózsa Ferenc pedig keményen az alsó sarokba fejelt. Szép gól volt! Nagyon megnyugtató volt, hogy kevéssel ezután Fórizs István szerzett remek egyéni akció után egy újabb gólt. Lefordult a védőkről, rávezette a kapura a labdát és a kapust is becsapva laposan a hálóba lőtt. Később megszerezhette volna második gólját is, de a felső sarokba tartó szabadrúgását a hazai kapus bravúrral szögletre mentette. Ebben az időszakban Magyar Péternek is volt egy remek elfutása, a korai beadás azonban mivel a társak még nem zárkóztak fel, keresztbe ment a védők között. Ami az egyik oldalon nem sikerült, kis szerencsével sikerült a másikon. Egy jobboldali beadásnak a lakiteleki védő alászaladt, a hosszú kapufa magasságában lekezelt labdát pedig a hazaiak miközben a vendég kapust ketten is akadályozták, nagy nehezen a kapuba juttatták. A gól felbiztatta a hazaiakat, ám hiába lelkesedtek be, a lakiteleki védelem ellenállt minden további támadásnak; mi több, újabb gólt a lakiteleki csapat érhetett volna el. Egy jobboldali beadásra a csereként beállt Verebélyi Gábor nagyon jó ütemben ment fel, fejese a bal alsó saroknál a gólvonalon pattant, de egy védőnek a partjelző szerint még idejében sikerült kétségbeesetten mentenie. A mentést követően a labda ráadásul az éppen előtte beállt Budai János elé került, aki a tömörülésben kapura lőtt, a gólvonalon viszont ismét mentettek a hazaiak.

Ezúttal a lakiteleki csapat kevesebb hibával játszott, bár elkerülhető gólokat kapott. Több jó ütemű szerelés, illetve átadás viszont sokat lendített a csapat erején. A védelem még mindig gyakran szűkítette le az indokoltnál jobban a játékteret, az ebből adódó gondokat viszont kapusuknak kimozdulásaival sikerült megoldania. Mindezek következtében a vendég együttes egyedüliként a tavaszi szezonban otthonában is megérdemelten győzte le a hazaiakat. Büntetésként a mérkőzés után nem kaptak melegvizet.

Az ifjúságiak mérkőzésén Pálmonostora – Lakitelek 2:7

A lakiteleki fiatalok ilyen arányban is megérdemelten nyertek a hazaiak ellen és megerősítették pozíciójukat a mezőny első felében.     


24. forduló: Lakitelek – Helvécia 1:3 (0:3)


Ismét egy olyan mérkőzés, amelyen a lakiteleki támadásszervezésben meg lehetett számolni a sikeres átadások számát. Amíg az ellenfél játékosai igyekeztek minden labdával társakat találni, a hazaiak az Ézsiás Gábor keze alatt közismerten sok gyakorlás ellenére „elnagyoltak” szinte minden átadást. Mindezek következménye, hogy a vendégek sorra szőtték támadásaikat, a hazai csapat játéka pedig legtöbbször már az utolsó passzok előtt megakadt; és ami rosszabb, gyakran az ellenfél számára nyilvánvaló kontrázási lehetőséget is adott. A következő, ezúttal szombati idegenbeli eredménnyel érdemes lenne mielőbb feledhetővé tenni ezt a tanulságokkal szolgáló kudarcot.

Már a mérkőzés elején látszott, hogy a lakiteleki csapat indiszponált. Egészen ígéretes helyzetekben maradtak el a szükséges jó passzok, és a kevés helyzetet is sikerült elügyetlenkedni. Fórizs István, Lángos László, Magyar Péter összesen talán három használható labdához jutott; igaz, hogy előbbi csak a második játékrészben kapott direkt támadó feladatot. Az első félidőben Lángos Lászlónak sikerült befutnia egy előre vágott labdát, de közelről gyengén csak a kimozduló kapus kezébe sikerült fejelni. A baloldalon Kalics József is került többször ígéretes helyzetbe még az első félidőben, de sem az átadásai, sem a lövései nem sikerültek. A további két helyzet a második játékrészben volt. Fórizs István remek lefordulás után tizenhat méterről a hálóba is talált. A másiknál Magyar Péter nagyszerűen vett át egy átadást, jól húzott el a jobboldalon; éles lövése kijött a kapusról de a lecsapni igyekvő Fórizs István elől másodszorra sikerült a hálóőrnek mentenie. Talán ha első szándékból a társ kapja a passzot…

Volt még egy ígéretes baloldali támadás, amelyet Lángos László vezetett. Jól tálalt Fórizs Istvánhoz, aki középre játszotta a második játékrészben beállt Verebélyi Gábor elé, ő viszont a tizenhatoson elveszítette a labdát.

A vendégek azon túl, hogy nagyon szervezetten és pontosan játszottak, ezúttal tőlük szokatlan belemenésekkel is a hazaiak tudtára adták, hogy nagyon győzni akarnak. Egyébként átadásaikban alig hibáztak, remek keresztlabdákkal operáltak, és mélységi passzaik is veszélyesek voltak. Ahogy illik, szinte megtisztelték egymást minden átadással. Nagy erővel lőtték a hazai kaput, és két egyéni akciót követő góllal, valamint egy közeli bombával az első játékrész második felében el is döntötték a mérkőzést.

Ifjúságiaknál Lakitelek – Helvécia 2:2

A hazai fiatalok álltak közelebb a győzelemhez annak ellenére is, hogy mindkétszer a vendégek vezettek, illetve a később végeredménynek számító döntetlen állásnál büntetőt is hibáztak.     


23. forduló: Jakabszállás – Lakitelek 1:1 (0:0)


A vendégcsapat végig egyenrangú ellenfele volt a gólerős hazai együttesnek. Helyzetei alapján akár a maga javára el is dönthette volna a mérkőzést. A legtöbb lehetőség az utolsó passzok sikertelenségén, a bátortalan, esetenként akaratgyenge támadásszövésen bukott el; de a lövésekkel befejezett helyzeteket sem sikerült kihasználni. A kapuk felváltva kerültek veszélybe, bár gyakrabban a vendég kapus beavatkozására volt szükség.

Az első játékrészben nem egyszer négy lakiteleki játékos, Lángos László, Magyar Péter, Kalics József és Oláh Dániel is helyzetbe került. Értékelhető lövése az utóbbi játékosnak volt, a kapusról kipattanó labdára azonban Magyar Péter nem számított. Kapussal szemben a jobb oldalról mintegy tizennégy méterről Lángos Lászlónak is volt egy ígéretes lövése, a labda azonban egy méterrel elkerülte a hosszú alsó sarkot. A csatár kevés híján akkor is helyzetbe került, amikor Kalics József középen próbálta kiugratni. A hazai kapuvédőnek a tizenhatos vonal előtti merész kivetődéssel sikerült csak az utolsó pillanatban mentenie.

A hazaiak támadásait elsősorban a hosszú előreívelések tették veszélyessé. A vendég kapus azonban rendre jól lépett ki a kapuból; egy alkalommal pedig szerencsés reflexmozdulattal a kapu torkából mentett.

A második játékrész elején, mintha a hazaiak kerültek volna fölénybe. Helyenként szenvedett a vendég védelem, két alkalommal is csak a szerencse segített a gól elkerülésében. Mindkétszer a védők fölötti átívelési szándék okozott gondot. Előbb a menteni igyekvő védő fejéről került a felső lécre a labda; majd a védőkön túljutva találta tisztán a hazai gólzsákot, aki ajtó-ablak helyzetben fölé fejelt. Ugyanez játszódott le a mérkőzés első góljánál is, annyi különbséggel, hogy a berobbanó csatár nagy erővel a vendégek kapujába lőtt. Volt még egy óriási helyzet, annál a vendég kapuvédő önfeláldozóan belevetette magát a támadó, illetve a labda útjába.

A gyengébb kezdés ellenére ebben a játékrészben is volt több helyzete a vendégeknek. Kis szerencsével el lehetett volna dönteni a mérkőzést. Egy alkalommal Magyar Péter éles szögből leadott lövését védte kétségbeesetten lábbal a hazai kapus; egy másik esetben a közben beállt Verebélyi Gábor került tiszta helyzetbe, és fejelt fölé; majd Fórizs István kapott kis késéssel egy átadást, így a tiszta gólhelyzet les miatt meghiúsult. Később a lakiteleki támadó a kapuson is túljutott, ám kisodródott kevéssel az alapvonalon is. Került helyzetbe a sérüléséből felépülő Rózsa Ferenc is, lövésébe azonban a védőknek sikerült belelépnie. A legígéretesebb támadást négy a kettő elleni helyzetben Magyar Péter vezethette, sajnos nem sikerült a labdát megjátszania. Egy ilyen helyzetben a hazaiak is voltak, támadásukat a jól közbelépő Oláh Dánielen akasztotta meg.

Szerencsés körülmények között, nem sokkal a hazaiak találata után született meg az egyenlítés. Egy kapu előtti kavarodásnál Oláh Dániel próbálta közelről a hálóba helyezni a labdát. Nem sikerült, ami nemcsak a kapust, hanem a védőket is megzavarta, így az egyik kapu felé mozduló játékos már csak saját kapujába tudta küldeni. Igaz, hogy szinte kikényszerített helyzetben, de mégiscsak öngól született.

Az egy pontra a lakiteleki csapat annak ellenére rászolgált, hogy míg a hazaiak minden játékosa keményen küzdött, egy-két lakiteleki játékosból kissé hiányzott az elszántság, az akarat. Túlságosan nem volt durva a mérkőzés, de jellemző a hazaiak agresszivitására, hogy a vendégek védője Tánczos Tamás, támadókkal szemben szenvedett kétszer is fájdalmas sérülést. Ha valaki a szeme alatti monoklival látja, tudnia kell, hogy az egyébként kemény, de békés fiatalember jakabszállási csatárokkal „találkozott”. Az eseményről egyébként a közelben tartózkodó partjelző, és a fiatal játékvezető is lemaradt, így az elkövető büntetlenül megúszta. Mindezek ellenére nem mondható, hogy elfogultan vezették volna a mérkőzést, bár volt időszak, amikor a hazaiak folyamatos keménykedései következtében kicsúszni látszott kezükből a mérkőzés.

Az ifjúságiak mérkőzésén Jakabszállás – Lakitelek 1:2

Küzdelmes mérkőzésen Polyák Sándor góljaival megérdemelten nyertek a lakiteleki fiatalok. Annak ellenére, hogy tavaly ilyenkor még többségükben a serdülő csapat tagjai voltak, jól megállják helyüket az erős mezőnyben.     


22. forduló: Lakitelek – Dunavecse 3:2 (2:0)


Ézsiás Gábor legénysége kezd magára találni. Hét mérkőzésből immár a negyediket nyeri, és az egyik bajnok aspiráns otthonában elért egy bravúros idegenbeli döntetlent is. Ezúttal egy stílusosan, lendületesen és keményen játszó, az élmezőnybe tartozó ellenfelet fektetett két vállra.

Az előjelek nem voltak túlságosan biztatóak. Rózsa Ferenc egy mérkőzéses eltiltása, Magyar Péter betegség miatti, Kocsis Tamás egyéb okból történt távolmaradása, Fazekas Zoltán kisárgulása megnehezítette a szakvezető helyzetét. A mester és az utánpótlást gondozó szakember Balla László természetes és nyilvánvaló jó kapcsolatnak köszönhetően aznap, gyorsan két ifjúsági játékos, Babita Krisztián és Gödény Gábor is bekerült a keretbe. A második félidőben mindketten játékhoz is jutottak.

Egyenrangú ellenfelek összecsapásaként indult a mérkőzés. Nyíltan támadtak a vendégek is; egy negyedórányi játék után aztán váratlanul gólt ért el a hazai csapat. A jobb oldalon, mintegy huszonöt méterre a kaputól Budai János elé került a labda. Kevesen gondolták, hogy lőni fog, de jól tette. A labda a hosszú saroknál a felső, majd az oldal lécet is érintve került a kapuba. Remek gól volt.

A vezetés ellenére izgalmas, változatos maradt a játék. Nagyon tudatosan szőtt támadásokkal, gyakran veszélyeztettek a vendégek is. Gólt azonban ismét a hazaiaknak sikerült elérni. Kalics József hatalmas partdobása átszállt a büntetőpont előtt helyezkedő védőkön. Fórizs István lecsapott a labdára, és közelről, a kimozduló kapus mellett laposan, nagy erővel kilőtte a rövid sarkot.

A vendégek a széleken is megmozgatták a hazai védőket, és középre történő beíveléseik is veszélyesek volta. Szabadrúgásaik közvetlenül a kapust is próbára tették. Egy alkalommal a hosszú felső sarokból kellett kitornáznia a labdát, a másik esetben pedig a kapu előtt megpattanó lapos labdát kellett a hosszú alsó sarokból kiütnie. A kipattanó labdára támadó csapott rá, de merész belevetődéssel másodszor is sikerült hárítania. Egy baloldali támadást követően szépíthettek volna a vendégek, a hosszú oldalra átlőtt labdát tisztán fejelhették, ám az messze a kapu fölé szállt. A félidő legnagyobb helyzetét azonban Kalics József hagyta ki, ezúttal a jobb oldalra keveredve kapott labdát. Védőjével szemben egy az egyben nagyszerűen játszotta magát tisztára, de mintegy tizenöt méterről nagy erővel a rövid oldalon a kapufát „borotválva” fölé lőtt. Már itt eldőlhetett volna a mérkőzés.

A második játékrészben mintha a vendégek kezdtek volna lendületesebben. A félidő közepe táján sikerült is szépíteniük. Ezúttal is egy előre ívelt szabadrúgást végeztek el. A védők közül nem ment fel fejelni senki; a mögöttük lévő két támadó egyike pedig úgy tett, mintha fejelne, de elengedte a labdát, ami így a kapuba vágódott. Lehetőséget éreztek a vendégek az egyenlítésre, ami további lendületet adott nekik. Ilyen körülmények között nagyon jókor született a hazai csapat harmadik gólja. Jobb oldalról Fórizs István végzett el egy szabadrúgást. A védők talán a közben beállt Verebélyi Gáborra figyelhettek, így a mintaszerű beadást az üresen maradt Lángos László nagy erővel a kapu jobb oldalába fejelte. Ez a találat is nagyon jókor esett, a vendég csapat azonban továbbra sem adta fel. A mindig veszélyes pontrúgásaik egyikénél sikerrel is jártak. Nagy erővel rúgták meg a labdát, ami a kapus előtt megpattant. Félig sikerült a mentés, de a kapuvédőről kipattanó labdára ezúttal is egy támadó csapott le, és az ő ismétlése már sikerült. Még igen izgalmas negyedóra következett, az eredmény azonban nem változott, 3:2 arányban a hazai együttes megérdemelten diadalmaskodott. A mérkőzés iramára jellemző, hogy a lakiteleki csapat két fiatal játékosa Oláh Dániel és Tánczos Tamás is úgy begörcsölt, hogy mindkettőjük esetében cserére volt szükség. Összességében a hazai közönség remek hazai gólokkal fűszerezett, színvonalas, szórakoztató, ugyanakkor izgalmas mérkőzést láthatott.

Az ifjúságiaknál Lakitelek – Dunavecse 4:2

A már említett okok miatt kissé tartalékosabb hazai csapat nagy küzdelemben, de végül teljesen megérdemelten győzte le az élmezőnybe tartozó, jó képességű ellenfelét.     


21. forduló: Tabdi – Lakitelek 4:1 (2:0)


A Tabdi is azok közé az együttesek közé tartozik, amelyek megtehették, hogy a tavaszi szezonra tovább erősítenek. Játékerejük alapján otthonukban, és idegenben is nyugodtan kiállhatnak bármely csapat ellen, nem lenne szükségük segítségre, mégis rendre azt tapasztalni, hogy hazai pályán komoly segítségre számíthatnak. Az eredmény sajnos nem, de a helyzet kísértetiesen hasonlított az előző fordulóban szintén idegenben lejátszott mérkőzéshez. A lakiteleki csapat ismét tíz fővel fejezte be az összecsapást méghozzá úgy, hogy nemcsak az ellenfél tizenegyével kellett megküzdenie.

A lakiteleki csapatnak, ha nem is érződött az a hite, amellyel előtte Orgoványban lépett pályára, a játék elején nem volt komoly gondja az ellenfelével. Alig több mint negyedóra elteltével mégis gólt értek el a hazaiak. Egy rövid ívelést követően a tizenhatos vonalon belülről meglőtt labda egy másik lábon a felső kapufára, onnan pedig a vendégek kapujába vágódott. Nem sok idő volt a „kesergésre” a balszerencsés gól miatt, mert Fazekas Zoltán szabályos szerelését nem vette tudomásul a játékvezető. Annak ellenére, hogy a közelben lévő partjelző nem intett szabálytalanságot, az esetet a középvonal tájáról, messziről szemlélő játékvezető némi gondolkodás után a büntetőpontra mutatott. Máris 2:0-ra alakult a mérkőzés állása. Csak a hazaiak szerencséjének köszönhető, hogy ez maradt a félidei eredmény. Több óriási lakiteleki helyzet ugyanis kimaradt. Az elsőnél Fórizs István húzott kapura és a jobbösszekötő helyéről, mintegy tizenhat méterről nagy erővel, centiméterekkel lőtt mellé. A másik esetben Kalics József húzhatott kapura a baloldalon. Nem tudni miért, de megtorpant, majd két védővel szemben viaskodva a földre került. Lehetett már csapatoknak olyan szerencséje, hogy ilyenért büntetőhöz jutottak, de az nem jár az ilyen esetekért. Harmadjára Oláh Dániel került helyzetbe. Nagyszerűen lépett ki a védők mögül, de a kapusba lőtt. A partjelző ráadásul teljesen érthetetlenül lest jelzett. Egy korábbi fejesénél ugyanilyen nagy helyzetben valóban lesen volt a fiatal támadó, ezúttal azonban a lakiteleki támadásokat figyelő asszisztens súlyosan tévedett. Még mindig az első félidőben jártunk, amikor a tizenhatos baloldali sarkának közelében szabadrúgáshoz jutottak a vendégek. Fórizs István laposan lőtte el belül a sorfal mellett, de nem számítva a labdára, két társa is lekéste, így az a hazai kapuvédő könnyű zsákmánya lett. Valamivel korábban mintegy huszonhat méterről Makra Tibor is próbálkozhatott, nagy erejű lövése azonban a kapu fölé szállt. Ebben a játékrészben történt még néhány, az egész mérkőzésre jellemző eset. Egy támadásnál Magyar Péter lendült előre a jobboldalon. Leterítették, és ami rá nem jellemző, sokáig a földön is maradt. A közelben lévő partjelző „nem látott, nem hallott…” és természetesen a játékvezető sem fújt, nemhogy kiosztotta volna a nyilvánvaló sárga lapot. Ki kellett rúgni a labdát, hogy egyáltalán foglalkozzon az esettel. Ezt a hazaiak sportszerűen meg is tették. A játékvezető mindössze annyit tett, hogy leküldte a pályáról ápolásra szoruló, vérző lakiteleki játékost. Kocsis Tamásnak a kontakt lencséjét „igazították” meg. Neki is le kellett jönni a pálya szélére, de a sípmester ennél az esetnél sem látott beavatkozásra okot. Bár az egészen nyilvánvaló szabálytalankodások közül néhány miatt a hazaiak is kaptak lapot; ezekből is javarészt, sokszor érthetetlenül, a lakiteleki játékosoknak jutott.

A második félidő nagyon hasonlított az elsőre. A vendég együttes cseréket is hajtott végre. A szünetben Fazekas Zoltán helyett Budai János, majd a későbbiekben Oláh Dániel helyett Tánczos Tamás, és a végén Makra Tibor helyett Kotvics Attila játszott tovább.

Sajnos ebben a játékrészben is előbb hazai találat született. Egy baloldali szöglet után a labda négy védő között is hazai játékos elé pattant, aki látványosan, félig elfeküdve-ollózva nagy erővel a kapu bal oldalába vágta. Volt több, kecsegtető lakiteleki támadás is. Többnyire az utolsó passzok azonban nem sikerültek. A lövések közül előbb éles szögből egy lecsorgó labdát Magyar Péter lőtt nagy erővel a kapusba, majd Rózsa Ferenc hosszú és pontos keresztlabdájából aztán Fórizs István nagyszerű találattal szépített. Lehetett reménykedni, hogy sikerül még szorosabbá tenni az eredményt, amikor egy előrevágott labdát a kifutó lakiteleki kapus elrúgott. A labdáért futó támadó eljátszotta az ütközést, aminek következtében a játékvezető érthetetlenül, ismét a büntető pontra mutatott. Volt több veszélyes támadása a hazaiaknak is. Újabb góljuk mégis csak a második ajándék tizenegyesből születhetett. Két estben a vendég kapus bravúrja akadályozta meg őket a gólszerzésben. Előbb egy léc alá tartó lövést ütött fölé, majd közelről nagy erővel a rövidsarokra meglőtt labdát spárgázott ki óriási helyzetben, ami a lábbal védés ritka bravúrja volt.

A vendégek sorsát azonban nemcsak az újabb büntető pecsételte meg. A játékvezető, senki nem tudja miért, Rózsa Ferencnek felmutatta a második sárgával együtt a piros lapot is. Tíz főre apadva már lehetetlen helyzetbe kerültek a vendégek. Ennek ellenére a második játékrész utolsó óriási helyzetét is a lakiteleki csapat hagyta ki. A néhány perce frissen beállt Kotvics Attila óriási labdát kapott. Egyedül húzhatott kapura a jobb összekötő helyén, és mintegy tizenkét méterről a kimozduló kapusba lőtt. Ez volt a mérkőzés utolsó mozzanata, mert bár egy szűk perc még hátra volt, a játékvezető lefújta a mérkőzést.

Nehéz hazai mérkőzés vár a lakitelekiekre a következő fordulóban az ugyancsak nagyon jó játékerőt képviselő Dunavecse ellen. Van aki kisárgult, és van akit két sárga miatti kiállítás következtében kell nélkülöznie a csapatnak.

Az ifjúsági mérkőzésen Tabdi – Lakitelek 3:5

A hazai fiatalok előző fordulóban elszenvedett súlyos veresége után arra lehetett gondolni, hogy nem lesz nehéz dolga a lakiteleki együttesnek. Ennek ellenére, ezúttal már több környékbeli játékossal kiegészülve komplett csapat állt ki, ami azért feladta a leckét a vendégeknek. Ezzel együtt, nem igazán jó játékkal ugyan, de szoros mérkőzésen, egy hazai öngólnak is köszönhetően ilyen arányban is megérdemelten nyert az ezen a napon Lángos Lászlóval megerősödött lakiteleki csapat.     


20. forduló: Orgovány – Lakitelek 3:3 (félidő 0:2)


A győzelemmel felérő döntetlent kiharcoló csapat: Terjéki Gábor – Molnár Arnold, Tóth Sándor, Balla László, Kocsis Tamás (Oláh Dániel) – Magyar Péter, Fazekas Zoltán, Rózsa Ferenc (Makra Tibor), Kalics József – Fórizs István (Budai János), Lángos László. Edző: Ézsiás Gábor

A lakiteleki együttes minden kishitűséget maga mögött hagyva, a támadó játékot is nyíltan vállalva vette fel a küzdelmet a bajnoki reményeket tápláló, és ezért a tavaszi szezonra újabb átigazolásokkal tovább erősítő hazaiakkal. Már a játék elején látszott, hogy a vendégek teljesen egyenrangú ellenfelei a sok tapasztalt légióssal felálló helyieknek. Kívül állók számára nem is lehetett meglepetés, hogy bő negyedórányi játék után meg is szerezték a vezetést. Rózsa Ferenc „birkózott” a baloldali tizenhatosnál. A labda Fórizs István elé került, aki nagyszerűen fordult vele kapura, és csapata, valamint annak jelen lévő szurkolói nagy örömére laposan a kapubaba talált. Majdnem megvolt a válasz is, de a kitörő hazai támadó lövését a vendégek kapusának sikerült bravúrral hárítania. További negyedóra elteltével azután ismét a vendégek örülhettek egy újabb gólnak. Egy jobboldalra kipattanó labdára Magyar Péter csapott le, és elég éles szögből, a tőle megszokott nagy erővel laposan a kapuba vágta.

A kialakuló eredmény sajnos nemcsak a hazaiaknak, hanem úgy látszott, hogy a játékvezetőnek sem igazán tetszett. Egyre egyoldalúbban ítélt, szabadrúgások lehetőségeit adva gyakran teremtett a vendégek számára veszélyes helyzeteket; és ami még rosszabb, a sárga lapokat is igen elfogultan osztogatta. Rózsa Ferenc fejesgóljával persze ő sem tudott volna mit kezdeni; Kalics József remekbe szabott beadását azonban a végig jól játszó középpályás senkitől sem zavarva, tiszta helyzetből fölé fejelte. Akár el is dőlhetett volna a mérkőzés. Ezt az eseményt megelőzően történt, hogy a kapussal szemben egyedül kapura törő Rózsa Ferencet a tizenhatos oldalvonalánál hátulról elkaszálták. Az eset piros lapot érdemelt volna, a játékvezető azonban csak sárga lapot adott. Az egyik lakiteleki támadó, Lángos László ilyet korábban a semmiért, a „szándékért” kapott. A hazaiak keménykedésére jellemző, hogy a másik támadót, Fórizs Istvánt a hazaiak vezetője védőivel akarta „levetetni” a pályáról. Ez szerencsére nem sikerült, bár egyszer komolyabb ápolásra is szüksége volt. Ami egyik esetben a védőknek nem sikerült, sikerült a másikban a játékvezetőnek. Az első félidő negyvenedik perce táján, egy hazaiak javára megítélt szabadrúgásnál Lángos László a szabadrúgás helyének irányába három méterre „elrúgta” a labdát, amiért újabb sárga lapot, és egyúttal pirosat is kapott. Felháborító játékvezetői ítéletsorozat! Bosszantotta is nagyon a lakiteleki szurkolókat. A sportszerűség miatt érdemes a kiállított játékos jóhiszeműségére utalni; tudniillik szerinte az első sárga lapra nem emlékezett a játékvezető és csak akkor észlelte, hogy mit tett, amikor felmutatta a másodikat.

A komoly ember hátrány ellenére a második félidőben sem adta fel a lakiteleki csapat. Elszántan védekezett, amikor pedig lehetőségét látta, 2:0 arányú vezetése ellenére is nagyon jó átütő erővel tovább támadott. Egyre nyilvánvalóbb volt azonban, hogy nem csak az ellenféllel kell megküzdenie. A játékrész hatodik perce tájékán a végig korrekten működő asszisztensek egyike, lest jelzett. Annak ellenére, hogy előnyszabályról szó sem lehetett, nemhogy kifelé nem rúgatott, hanem a visszapasszolt labdát támadó lakiteleki játékossal szemben fújt szabálytalanságot. A szabadrúgást követő támadásból a hazaiaknak sikerült szépítenie. Ez a mozzanat már végképp arra figyelmeztetett, hogy a vendégeknek a hátra lévő játékidőben nagyon nehéz dolga lesz. Egy védelmi megingást követően aztán sikerült a hazaiaknak egyenlítenie. A védők mögé került támadó kapura húzott, és a tehetetlen kapuvédő mellett nagy erővel a hálóba juttatta a labdát.

A lakiteleki csapat továbbra sem adta fel, és kis idő múlva egy újabb jobbra kipattanó labdát Magyar Péter, mintegy az előző gólját lemásolva lőtte a hosszú sarokba. A vezető gól után nem sokkal el is dőlhetett volna a mérkőzés. Fórizs István a kapuhoz közel kisodródott a baloldalon. Akár lőhetett volna is, de az előtte lévő védő miatt nem kockáztatott. A legjobb megoldást választva a kapu előtt álló Kalics Józsefhez játszott, aki viszont a kapusba lőtt, majd a kipattanóból az ismétlés sem sikerült. A nagy igyekezettel játszó középpályásnak később volt egy másik helyzete is. Jobboldalról, nyolc-tíz méterről belsővel küldte erősen kapura a labdát, ami azonban fölé szállt. Még ezt megelőzően Molnár Arnoldnak volt egy igen merész próbálkozása. Egy előre vágott labdát a jobboldalról, a félpálya közeléből, kapásból a kapura vágta. A levágódó labda a kapusról kipattant, de nem volt, aki kihasználja a helyzetet. Közben Rózsa Ferencnek is volt egy helyzete. Balösszekötő helyén vezette kapu felé a labdát, és hogy elkerülje a védővel való találkozást, már lőtávolból ugyan, de kissé messziről néhány méterre mellé lőtt. A játékrészben a hazaiaknak volt egy les-, és egy egyenlítő gólja is. A létszámhátrány miatt nagy terhet viselő védelem kissé kihagyott; a mögé került támadó tizennégy méterről leadott lövését bravúrral még kiütötte a vendégek kapusa, ám a kipattanóra is csak a támadó reagált, és megszerezte a hazaiak egyenlítő gólját.

A mérkőzésből már csak alig több mint tíz perc volt hátra, amikor 3:3 állásnál egy nyújtott lábas talpalásért korábban már besárgult hazai játékos térfelük közepén lerántotta a támadásba lendülő Kalics Józsefet, amiért újabb sárga, majd piros lapot kapott. Az eredmény a hátralévő játékrészben már nem változott. Nem a lakiteleki csapaton múlott, hogy a forduló legnagyobb meglepetése nem születhetett meg.

Az ifjúságiak mérkőzésén Orgovány – Lakitelek 4:1

A két együttes játékerejében annak ellenére sem volt ilyen különbség, hogy a hazaiaknál már ebben a korosztályban is játszanak „légiósok”. Több volt közöttük a még engedélyezett túlkoros is. Mindezek ellenére azzal nyertek, hogy lendületesebbek, pontosabbak voltak; és talán jobban készültek a mérkőzésre.     


19. forduló: Lakitelek – Szabadszállás 4:1


A vendégcsapatot az őszi fordulóban, otthonában is nagy gólkülönbséggel győzte le a lakiteleki csapat; megvolt a remény, hogy hazai pályán is sikerülni fog a győzelem. Így is történt. Mindezek ellenére a csapat szakvezetője, ahogyan az őszi mérkőzés esetében, úgy ezúttal is csak az eredménnyel volt elégedet. Mi tagadás, igaza volt.

A mérkőzés úgy indult, ahogyan elképzelni sem lehetett. A vendégek kezdték a játékot. A második átadásnál jártak, vissza akartak passzolni a középpályára, amikor Lángos László berobbant, és a tizenhatosig meg sem állva, a kifutó kapus mellett a hosszú oldal irányába, a hálóba külsőzte a labdát. Négy perc múlva egy jobboldali szögletrúgást követően Rózsa Ferenc fejesét követően már a második gólnak örülhettek a hazai nézők. Nagy gólarányú győzelmet sejtettek az addig történtek, ám egy szerencsésen eltalált lövéssel szépíteni tudtak a vendégek. A félidő jelentős hazai fölénnyel telt, de Fórizs István révén „csak” két további találat született. Az egyiknél jelentős érdemeket szerzett Molnár Arnold is, akinek távoli, kapusról kipattanó lövését követően szerezte meg a csatár a labdát, amit aztán rutinosan a kapuba helyezett. A hazaiaknak számtalan helyzete volt, a góllövők mellett Kalics Józsefnek, Magyar Péternek is, az eredményen azonban nem sikerült változtatni már.

A második félidőt is hazai fölény jellemezte. Annak ellenére sok helyzet volt, hogy nem sikerültek igazán a passzok. A sok rossz átadás, a kimaradt helyzetek sokasága miatt nem volt igazán élvezetes a mérkőzés. A vendégek akár szépíthettek volna is, ezt azonban a hazai kapuvédő megakadályozta, amikor egy hosszú sarokra tartó jól eltalált lövést sikerült kiütnie.

Nem volt szép a játék, de megnyugtató fölénnyel nyert a lakiteleki csapat, amely összességében négy mérkőzéséből hármat győzelemmel fejezett be a tavaszi forduló elején. Ez mindenképpen jó kezdet, amire szükség is volt, hiszen a folytatásban két alkalommal is idegenben, nehéz ellenfelekkel kell megküzdeni.

Az ifjúsági csapatok küzdelmében Lakitelek – Szabadszállás 13:0

Az eredmény kialakulásában a hazaiak lendületes játéka mellett szerepe volt annak is, hogy a vendégek csak kilencen érkeztek.     


18. forduló: Kiskunfélegyháza – Lakitelek 4:0


Kedvezőtlen előjelekkel indult a lakiteleki csapat a tavaszra újabb támogatókra talált, így tovább erősödött és edzőt is váltott kiskunfélegyházi vasutasokhoz. A védelem két oszlopa, Molnár Arnold és a héten az edzésekről is elmaradt Virágh Attila nélkül kelt útra az együttes.

Az első félidőben még semmi nem volt sejthető abból, ami aztán a második játékrészben történt. A hazaiak voltak ugyan mezőnyfölényben, de állta a sarat a védelem, amikor pedig kellett, jól védett a vendégek kapusa. A félidő egyetlen gólját is a vendégek lőtték. Fórizs István mintegy húsz méterről fordult kapura, és bár hosszan szöktette magát, sikerült a kapuba juttatnia a labdát. Nagy meglepetésre a jobboldali partjelző lest intett, így a találatot nem adta meg a játékvezető. Az addig látottak alapján a szünetben azt lehetett gondolni, hogy ezen a mérkőzésen bármilyen eredmény elképzelhető lehet. A vendégek ugyan többet hibáztak, a küzdelem azonban nyíltnak látszott.

A második félidő elején már erősebben érződött a hazai fölény. A játékrész feléhez közeledve aztán megszületett a hazaiak vezető gólja is. Lemásolták az első félidei lakiteleki támadást, ezúttal azonban nem emelte zászlaját a már említett partjelző, így a hazaiak gólnak örülhettek.

A játék a továbbiakban újabb hazai gólokkal folytatódott. Előbb egy baloldali támadást a kifutó vendégkapus még megállított, elvetődve lábbal eltolta a csatár elől a labdát; a védő társak azonban nem segítettek; a támadó ismét megszerezve a játékszert, három védő között, a tizenhatos oldalvonaláról a kapuba talált. A harmadik gól egy tizenhatoson belül elakadt támadás után jött. A védőfalba ütköző játékos által visszagurított labdát mintegy húsz méterről senkitől sem zavartatva nagy erővel vágták a felső sarokba. A negyedik hazai gól története is hasonló, ezúttal azonban az oldalra legurított labdából bombáztak mintegy tizenöt méterről az előzőleg már belőtt sarokba.

A lakiteleki csapat már az első félidőben is sok hibával játszott, a második játékrészben pedig ráismerni is alig lehetett. Bár mindkét támadó, Fórizs István és Lángos László is igyekezett, vagy nem kaptak használható labdát, vagy a nehezen megszerzett játékszerrel rendre fenn akadtak a hazai védőkön. Amíg a vendégkapusnak bravúrokra is szüksége volt, hogy további góloktól megőrizze a hálóját, a hazai kapusnak talán vetődnie sem kellett. Jellemző, hogy a második félidő egyetlen tiszta lakiteleki helyzetét az inkább védekező középpályás feladatokat ellátó Makra Tibor hagyta ki. Közelről, kapásból lőhetett volna, de lekezelte a labdát, ami szinte a lábára ragadt, a védőknek mégis elég ideje volt hogy onnan lesodorják.

A támadásszervezésben Rózsa Ferenc erőfeszítései érdemelnek említést, de gyakran ő is nehezen szabadult a labdától, illetve nagyon elfáradt a második félidőre.

Már a mérkőzés első felétől kezdődően joggal bosszús szakvezető Ézsiás Gábor cserékkel is próbálkozott, a cserék azonban nem tudtak hozzátenni a csapat játékához. A hazai csapat jobb játékerőt képviselt, és akaratban is felülmúlta ellenfelét; megérdemelten nyert. Góljaik többsége azonban a szerencséjüknek is köszönhető; egy mérkőzésen ugyanis nem túl gyakori a három ilyen jól eltalált lövés.

Az ifjúságiak mérkőzésén Kiskunfélegyháza – Lakitelek 1:8

A lakiteleki fiatalok már az első félidőben 6:0 arányban vezettek. A második félidőben kissé kiengedtek ugyan, de elsősorban Polyák Sándor négy találatának köszönhetően így is nagy fölénnyel nyerték a találkozót.     


17. forduló: Lakitelek – Hetényegyháza 2:1


A vendégcsapat az előző fordulóban nagy meglepetésre az egyik bajnok esélyest fektette két vállra, ami arra utalt, hogy nem lesz könnyű dolga a lakiteleki együttesnek. Mindezek ellenére nem voltak megszeppenve a hazaiak és végig fölényben játszva, sorra alakították ki gólhelyzeteiket, a végén legtöbbet ezúttal sajnos elhibázva. A helyzetek többsége ugyanis ezen a mérkőzésen is kimaradt.

A lakiteleki támadások csak az első félidő derekán hozták meg a várt eredményt. Érdekes körülmények között esett a vezető gól. Ígéretes helyzetben, mintegy tizennyolc méterről Fórizs István szánta lövésre magát. Olyan rosszul találta el, hogy a teljes vendég védelem azt várta, hogy a labda békésen elhagyja a játékteret. Szerencsére Magyar Péter még időben eszmélt, lecsapott a labdára és élesen a kapuba vágta. A vendégek dermedten nézték végig a történteket. Nyilván arra számítottak, hogy mint előtte számtalan, a rosszul sikerült első lövést követően ez a helyzet is kimarad.

Sajnos a válasz nem sokáig váratott magára. Egy nagyon komoly védekezési, helyezkedési hibát követően szinte a félpályáról meglépett egy vendégtámadó és a kimozduló kapus mellett biztosan értékesítette a mindaddig egyetlen komoly helyzetüket.

Alig néhány perc telt el, és szerencsésen megszületett a hazai csapat újabb gólja. Fazekas Zoltán lágy ívelése nagy meglepetésre, és természetesen a hazai csapat és szurkolóinak nagy örömére behullott a vendégek kapusa fölött.

A félidő további részében még voltak hazai helyzetek, de a sikeres befejezés rendre elmaradt.

A második félidő nagy izgalomban telt. A hazai támadások jobbról és balról is egyre veszélyesebbek voltak. A beadott, vagy belőtt labdák azonban vagy a két komoly bravúrt is bemutató kapus zsákmányává váltak, vagy a védőknek sikerült menteni. Óriási tűzijáték is kerekedett egyszer a vendégek kapuja előtt. Fórizs István egy jobboldali beadást nagyszerűen lőtt laposan kapura, a labda azonban a rövid oldali kapufáról visszakerült a mezőnybe. Három lövés és mentés követte egymást, így ami egyébként megérdemelt lett volna, harmadik gól elmaradt.

Mint utóbb kiderült, az első félidő közepén eldőlt a mérkőzés. Ehhez azonban egy elég nehéz második félidőt kellett átvészelni. A hazaiak elsősorban a gyenge helyzetkihasználással, illetve egy-egy védekezésnél eladott, elcselezett labdával nehezítették meg saját helyzetüket, tetté izgalmassá az összecsapást. Mindezek mellett nem lehetett lebecsülni a vendégek próbálkozásait sem. Mint az elért góljuknál tették, többször próbálták a hazai védelem mögé játszani a labdát, illetve a szomszédvárról származó, de ma már kecskeméti illetőségű, azaz „földijüknek” számító játékvezető segítségével szabadrúgásokból is gyakran építkezhettek, veszélyeztethettek.

Az ifjúsági csapatok küzdelméből is a lakiteleki csapat került ki győztesen. Az első félidőben ők is rengeteg helyzetet hagytak ki. Az 1:1-es félidő után azonban sikeresebbek voltak és Polyák Sándor, Babita Krisztián, valamint Szabó Ádám góljával, egy öngóllal megtoldva 4:1-re alakították a végeredményt. Öngóljuk egyébként Subicz Norbert igyekezetének köszönhető, aki a jobboldalról élesen vágta kapu közelébe a labdát, amit a menteni akaró védő saját kapujába juttatott.

Az első idegenbeli mérkőzése után az első hazai mérkőzésüket is megnyerték a lakiteleki csapatok. Ez utóbbinak már a hazai nézők is örülhettek, így talán a soron következő kiskunfélegyházi mérkőzésre remélhetően többen is elkísérik a csapatot.     


16. forduló: Kunfehértó – Lakitelek 0:3


A győztes csapat: Terjéki Gábor, Molnár Arnold, Balla László, Tóth Sándor, Kocsis Tamás(Oláh Dániel), Magyar Péter(Budai János), Rózsa Ferenc(Virágh Attila), Fazekas Zoltán(Makra Tibor), Kalics József, Fórizs István, Lángos László. Edző: Ézsiás Gábor. Góllövők: Fórizs István, Lángos László (2)

A csapat és az egyesület vezetői is nagyon reménykedtek, hogy a kevésbé sikerült ősz után eredményesebb tavaszi szezon következik. A kezdet minden esetre biztató. Még a sípcsontvédők alatt is nyomot hagyott a küzdelem, a hazaiak minden poszton igen kemények voltak. A lakiteleki csapat mindezek ellenére végig fölényben játszott, ellenfelénél több, és nagyobb gólhelyzeteket alakított ki; megérdemelten nyerte a mérkőzést. A helyzetkihasználás biztatóbb volt, mint korábban. A két támadó a hét tiszta helyzetből hármat góllal fejezett be.

Az eredmény eléréséhez persze szükség volt a védelem helytállására és a középpályások sikeres támadás szervezésére is. Ezen a mérkőzésen egy vonalkapussal elég nehéz helyzetbe kerülhetett volna a csapat, hiszen elsősorban Molnár Arnold, Balla László és Tóth Sándor végig megbízható védőmunkáját, Kocsis Tamás igyekezetét, tucatnyi jó ütemű kifutással, nem egyszer merészen lábra vetődve egészítette ki a csapat kapusa.

A középpályán a második félidő egy részében védő feladatot is ellátó Kalics József nyújtott végig kiemelkedő teljesítményt; de miután megtalálta a helyét, Rózsa Ferenc is jól játszott. Fazekas Zoltánt elszántsága és igyekezete, Magyar Pétert legfőképpen gólpassza dicséri. A rendelkezésükre álló időben a cserejátékosok is remekül helytálltak.

A gólok története: Kalics József egy baloldali szabadrúgást a védők fölött Fórizs István lábára varázsolt, aki a nagyszerűen lekezelt játékszert a kimozduló kapus mellett a hosszú sarokba helyezte. A második gólnál Lángos László lendült támadásba. A szurkolóként jelen lévő, egykori remek labdarúgó, idősebb Sütő Imre illetve Jandrasics József nagyon biztatták, hogy lőjön. Talán ezért is, mintegy huszonkét méterről meglőtte a labdát, ami élesen vágódott a jobb kapufa mellett a hálóba. A harmadik gólnál Magyar Péter húzott el a jobb oldalon. Laposan középre lőtt labdáját a rövid saroknál érkező Lángos László a védőt megelőzve öt méterről perdítette az ellenfél kapujába.

Az ifjúsági csapatok küzdelmét is a lakiteleki csapat nyerte, méghozzá 5:1 arányban. A csapat összeállítása: Bujáki Péter, Barcsa József, Gödény Gábor, Tubak Dávid, Szabó László, Győri Sándor, Subicz Norbert, Tamasy Roland(Rácz Tamás), Babita Krisztián(Szabó Ádám),Polyák Sándor. Gulyás Péter(Karóczkai Gábor). Edző: Balla László. A csapat góllövői: Polyák Sándor(2), Győri Sándor(2), Babita Krisztián.

A tavaszi szezon jól kezdődött az utánpótlás együttes számára is. Végig magabiztosan vezetve fektették két vállra ellenfelüket.

Megszakítás