Oldal kiválasztása

 Lakiteleki Torna Egylet


15. forduló: Tabdi – Lakitelek 1:1 (0:0)


Egy újabb olyan mérkőzés, amelyet a kihagyott lakiteleki helyzetekkel lehet jellemezni. Ahogyan az lenni szokott, a lehetőségek egész sorának elmulasztása meg is bosszulta magát. Miközben túlzás nélkül tíz a kettőhöz volt a helyzetek aránya, a hazaiaknak ez is elég volt ahhoz, hogy a vezetést megszerezzék. Annak ellenére, hogy már az első félidőben gólokkal lehetett volna vezetni, futni kellett az eredmény után. Végül egymást követően immár második alkalommal, Kovács Péternek köszönhetően aztán sikerült kiegyenlíteni.

Az első félidőben valóban eldőlhetett volna az összecsapás, ám az egyetlen gólt szerző lakiteleki támadó kivételével az egész mérkőzésen nem volt, aki a jobbnál-jobb helyzetben betaláljon. A legnagyobb helyzetek sorát Oláh Dániel nyitotta meg. Nagyon jól tört be baloldali a tizenhatoson, ám tíz méterről a kapussal szemben félmagasan, gyengén középre lőtt. Második helyzeténél a balösszekötő helyéről mintegy tizennyolc méterről célozhatta meg tisztán a kaput, de lövése még az előzőnél is erőtlenebbre sikerült. Ezúttal is Kovács Péter volt, akinek sikerült némi tűzijátékot rendezni. Gyorsaságának köszönhetően lehetetlen labdákat is befutott. Előbb kisodródva mellé, majd középre lőtt, végül óriási bombával a hosszú felső saroknál a kapufa csúcsát találta el. Neki nem, a hazaiaknak viszont óriási szerencséje volt. Verebélyi Gábornak is volt vagy három ígéretes megmozdulása, bár ezúttal kissé gyengélkedett. Előbb Magyar Péter beadásáról késett le, majd óriási helyzetben tisztán a kapussal szemben átemeléssel próbálkozott sikertelenül. Egy következő esetnél ugyancsak egyedül lendülhetett kapura, sajnos beérte egy védő. Aztán egy igazi tűzijáték előtt került helyzetbe. Kapussal szemben baloldalról tisztán lőhetett volna ballal, de át akarta venni a jobb lábára a labdát, ami nem sikerült. A tűzijátéknál aztán két társával együtt ő is próbálkozott kapura lőni, mindhárom lövés elakadt. A labda végül újra elé került, és okosan középre is játszott, ám Fórizs István a kapuval szemben tizennégy-tizenöt méterről lyukat rúgott. Ez is óriási helyzet volt. Magyar Péternek is volt egy ígéretes elfutása, sajnos a társak nem igazán követték középen. Volt néhány, máskor ígéretesnek mondható szabadrúgási lehetőség is, ezekből azonban csak rossz és még rosszabb megoldások születtek.

A hazaiak egyetlen komoly helyzete a baloldali védő poszton elkövetett könnyelműség következtében alakult ki, végül szerencsére sikerült menteni. Egy másik veszélyes helyzetben Juhász József lépett ki nagyszerű ütemben, és akadályozta meg a hazai támadást. Ennyi volt. A felívelgetésekkel okoztak ugyan némi gondot, ezt azonban a vendég védelem rendre megoldotta.

A második félidőben kevesebb lakiteleki helyzet adódott, aminek legfőbb oka az utolsó passzok sikertelensége, több céltalan felívelés, illetve egy-egy elkapkodott megoldás volt. Két gólt ígérő támadás azért ezúttal is futott a baloldalon. Az előbbiekből következően mindkettő labdaszerzéssel induló egyéni kezdeményezés eredménye volt. Egyiket ezúttal is Oláh Dániel jegyezte, aki nagyon jól tört be, de mintegy tizennégy méterről újra csak a kapust találta el. A másiknál Kalics József egészen messziről indulva szintén jól tört be, és előbb említett társával szinte azonos pozícióból nagyon elkapkodva messze mellé lőtt. Mindkét esetben érdemes lett volna felnézni, hiszen mint az utóbbi esetben a hosszú oldalon Magyar Péter, mindkétszer tisztán megjátszható társ is volt. Jobb oldalon és középen is voltak próbálkozások, ezeknek azonban útját állta a hazai védelem; egy esetet kivéve, amikor elég tiszta helyzetben, Verebélyi Gábor közelről egy lövést nagyon elkapkodott.

Ebben a játékrészben már kiegyenlítettebb volt a küzdelem. A hazaiak egy előre ívelt labdája védők és támadók között is elment, így az a vendég kapus zsákmánya lehetett. Szerencsére nem számított rá a legmélyebben a kapu előtt tisztán álló hazai támadó. Ezt követően egy elsőre ártatlannak látszó, mélyre sikerült előre ívelés okozott gondot, de Körtvélyesi Ödön a kapufa segítségével megoldotta a helyzetet. Aztán jött egy baloldali védő pozícióban egy újabb könnyelmű labdavesztés, ami a végén hazai szöglethez vezetett. A sarokról történt beívelést csak röviden sikerült az ezúttal kissé kapkodó lakiteleki védőknek mentenie. A labda egy teljesen őrizetlenül hagyott hazai játékos elé került, aki tizenöt méterről félfordulattal, nagy erővel, látványosan a kapu jobb felső sarkába bombázott. (1:0) Azok után, hogy a vendégcsapat minden addigi helyzetet elpuskázott, nem voltak túl biztatóak a kilátások. Verebélyi Gábor első félidőben említett helyzetbe hozó vissza passza mellett aztán Fórizs István jóvoltából megszületett a mérkőzésen a második jó rövidpassz, és vele az egyenlítő gól. Kovács Péter kibújt a védők közül, és szinte ahogy jött, úgy vágta be a labdát a hosszú alsó sarokba. (1:1) Nagy megkönnyebbülés volt. Úgy tűnt, hogy még van idő a győzelem megszerzésére is, de az utolsó szűk negyedórában már meddők voltak a lakiteleki támadások, és a hazai próbálkozások is.

A lakiteleki együttes ismét észre vette, hogy komoly hiányzói voltak. Mata József és a még mindig sérült Lángos László mellett ezúttal váratlanul hiányzott Tóth Sándor is. Ezzel együtt megfontoltabb megoldásokkal, jobb helyzetkihasználással többször is eldönthette volna a mérkőzést. Ugyanakkor ez a döntetlen azt jelenti, hogy a bajnokesélyessel szembeni első fordulót leszámítva tizennégy mérkőzésen veretlen maradt a csapat. Ez pedig sporttörténeti esemény. Négy döntetlen és tíz győzelem. Követőjét két ponttal, a mezőny többi csapatát pedig pontokkal megelőzve a második helyen zárja az őszi szezont a lakiteleki gárda. Ilyen is régen volt. És bár az utóbbi néhány mérkőzésen nem úgy sikerült minden, mint lehetett volna, ez a teljesítmény minden elismerést megérdemel. Dicséri Ézsiás Gábort, a szakvezetőt és dicséri a játékosokat. Bízzunk a tavaszi jó folytatásban!

Az ifjúságiak mérkőzésén Tabdi – Lakitelek 2:4

A lakiteleki fiatalok már 3:0-ra is vezettek, aztán kissé felhozták ellenfelüket. A 3:2-es vezetés után elért negyedik találat azonban újra megmutatta milyenek az erőviszonyok. A lakiteleki ifjúsági csapat éppúgy mint a felnőttek, a második helyen várja a folytatást. A csapat tagjai remélhetően egyenként is képesek megélni azt a sikert amit az őszi szezonban elértek. És mivel megvan az esélye, hogy a tavaszi felkészüléstől kezdődően többször is a felnőtt csapattal együtt edzenek, fejlődésük szempontjából minden eddiginél jobb lehetőségeket élvezhetnek.

A LAKITELEKI TORNA EGYLET VEZETŐI ÉS SPORTOLÓI EZÚTON IS KÖSZÖNIK A TÁMOGATÓK IDEI ÉVBEN NYÚJTOTT SEGÍTSÉGÉT, MINDEN NÉZŐ ÉRDEKLŐDÉSÉT, SZURKOLÓINAK HAZAI ÉS IDEGENBENI BIZTATÁSÁT!

 


14. forduló: Lakitelek – Kunfehértó 2:2 (1:1)


Több okból is nehéz és kellemetlen ellenfelet fogadott a lakiteleki együttes. A vendégek évek óta nem tartoznak a játékvezetők által legkönnyebben kezelhető csapatok közé, ráadásul ezúttal még igen szervezetten is játszottak. A mérkőzés eredményét meghatározó események közül ezzel együtt is az ősz folyamán átlagosan hosszú ideje jól teljesítő védelem két megingását lehet megemlíteni. Ezzel együtt persze az is nyilvánvaló, hogy a vendégek bármely ellenfél számára komoly gondot okozó védekező harcmodort választottak, idejük nagy részét saját térfelükön töltötték. Támadásaik után azonnal visszahúzódtak, nehéz volt áttörni őket. A helyzetek ellenére nem sikerült ellenük több gólt szerezni.

Szokatlanul sokat kellett várni az első említésre méltó eseményre. Tíz perc elteltével egy baloldali támadásnál Kovács Péter játszotta vissza a labdát, Mata József mintegy huszonöt méteres lövése veszélyesen ment kapura, de egy védő feje beleért. Két perc sem telt el, Fazekas Zoltán lőhetett, a labda ezúttal a kapus könnyű zsákmánya lett. A tizennyolcadik percben aztán megszületett a vezető gól. Egy kezezésért megítélt büntetőt Fórizs István higgadtan értékesített. (1:0) Újabb két perc, és egy Kovács Péter – Oláh Dániel összjáték után utóbbi egészen közel a kapuhoz egy védőt talál el. A huszonharmadik percben Kalics József adott jó labdát Fazekas Zoltánnak, aki levitte az alapvonal közelébe, majd beadott; a labda azonban elszállt a támadók és a védők között. Három perc múlva az egyik legnagyobb helyzet maradt ki. Ismét Kovács – Oláh összjáték, a fiatal középpályás betör, és balról, hét-nyolc méterről nagyon jó szögből a kapusba lő. Erre a támadásra megvolt már a vendégek válasza is. Egy baloldali hosszú átadás üresen talált egy támadót, aki senkitől sem zavartatva, nagy helyzetben elég csúnyán mellé fejelt. A következő támadást is a vendégek vezették. Ismét a baloldalon törtek be a tizenhatoson belül. A mintegy tizennégy méterről leadott lapos lövés a hazai kapusról csúszott ki a rövid kapufánál.

A következő hazai helyzet a harminckettedik percben volt, Mata József pattanás után meglőtt labdája nagyon jól vágódott le, de mivel középre tartott, a kapus védeni tudott. Ezután jött a hidegzuhany. Egy balközép támadás után a vendég támadó két védőt is maga mögött hagyva tizenöt méterről a kapuba lő. (1:1) Ezután ebben a félidőben már csak hazai helyzetek voltak. Előbb Verebélyi Gábor tört kapura, a védőknek azonban sikerült kétségbeesetten szögletre menteni. Ezután Mata József percei következtek. Előbb jól beívelt szögletét Kovács Péter csúsztatta meg, de egy védőnek sikerült mentenie. Ezt egy huszonnyolc méterről leadott lövés követte, amit egy védőnek éppen, hogy sikerült szögletre csúsztatnia; majd egy jól eltalált szabadrúgása kerülte el hasonló okkal a kaput. Még nem volt vége. Egy Fórizs Istvánnal kieszelt szögletvariáció után nagy erővel lőtt, a kapus kétségbeesetten csak lábbal tudott menteni. Az utolsó három percre is jutott esemény. Előbb Oláh Dániel játszott jól az előre húzódó Molnár Arnold elé, aki közelről nagyon elkapkodta a lövést, majd a szintén előre húzódó Tóth Sándor erős keresztlabdájába ért egy védő úgy, hogy kis híján saját kapujában kötött ki a labda. A negyvennegyedik percben ismét Molnár Arnold húzódik előre, jól megy el, visszajátszik Verebélyi Gábornak, aki centiméterekkel lő mellé. Az utolsó percben Fórizs – Kovács összjáték végén Kovács Péter lő közelről nagy erővel, a kapusnak ismét csak lábbal sikerül mentenie.

A második félidőben már a negyedik percben hazai helyzetet lehetett jegyezni. Kalics József játszotta be a labdát Fórizs Istvánnak. A támadó megpróbálta tisztára játszani magát, ami végül nem sikerült. A következő percben Verebélyi Gábor került a jobbösszekötő helyén nagyon jó helyzetbe mintegy húsz méterről, lövése azonban hazaadásként sikerült. Ezután huszonöt méterre a kaputól, lendületből nem a lövést, hanem az átadást választotta, ami sajnos nem sikerült. A nyurga csatár egy perc múlva elmegy a jobboldalon, középre ad, a beadás egy kissé magas volt, így az egyébként jó helyzetben lévő Fórizs Istvánnak nem sikerülhetett jól irányítani a labdát, fejese mellé szállt. A szinte percenként egymást követő események szereplője ismét Fórizs István. Egy jó helyzetben kapott labdával, bőven a tizenhatoson belül próbálta tisztára játszania magát, de több jó csel ellenére sem sikerült, és miután nem próbált meg lőni, végül a sok védő egyikében elakadt. A tizedik percben Kovács Péter nagy erejű lövését a vendég kapuvédőnek ismét csak lábbal sikerült mentenie. Viszonylag sokat, a tizenhetedik percig kellet várni a vendégek ez időben első említést érdemlő akciójára. Ezúttal jobbról szállt a hosszú oldalra a lövés, amit Körtvélyesi Ödönnek sikerült kitenyerelnie. És aztán a következő percben jött az újabb hidegzuhany. A vendégek egy veszélyes kontra támadásánál már a hazai védelem birtokában volt a labda. A védőnek sikerült a támadó elé kerülnie, haza akart gurítani, ám rövidre sikerült. A kapus megpróbálta menteni a helyzetet, elvetődve lábbal igyekezett elrúgni a labdát, de a közben előtte termett támadót találta telibe, akiről a labda a kapu felé pattant. Még mindig csak ő eszmélt, és a kapuba lőtt. (1:2) Majdnem negyedórát kellett várni az egyenlítésre, ami végül Kovács Péternek sikerült. Egy lecsorgó labdára lecsapva kapura tört, és tizenöt méterről jobbal, laposan a kapuba talált. (2:2) Valamivel több, mint tíz perccel a mérkőzés vége előtt aztán nem igazán futballról szóló jelenetek tanúi lehettünk. Egy jobboldali beadást szorongatott helyzetben Fórizs István próbált kapura fejelni, de a védők annyira tolongtak körülötte, hogy csak megcsúsztatnia sikerült. A labda mellé szállt. Már ment volna tovább a játék, amikor egy vendég játékos hanyatt feküdt, és az látszott, hogy a feje vérzik. A vendégek ebből igyekeztek nagy cirkuszt csinálni. Ahelyett, hogy lemosdatták volna. Még az oldalvonal mellett is percekig a már nem vérző, de véres arcot mutogatták. A sérült játékos miután leápolták, kis ragasztással a szemöldökénél azonnal játékra jelentkezett, de továbbra is mosdatlanul. Majdnem öt percig állt a játék. A vége az lett, hogy a teljesen vétlen Fórizs István sárga lapot kapott. Hozzá kell tenni, hogy a közelben álló partjelző, és maga a játékvezető sem látott szabálytalanságot előtte. Nem is láthatott, hiszen a támadónak egyetlen normálistól eltérő mozdulata sem volt. A sárga lappal valószínűleg a vendégeket próbálta megnyugtatni a játékvezető, ami persze nem igazán sikerült. Az utolsó valamire való helyzet lakiteleki volt, Mata József legurított szabadrúgását azonban Kalics József messze fölé vágta. Bár a hazaiak és szurkolóik reménykedtek, hogy az indokolt jelentős hosszabbítással együtt még lesz idő a győzelem megszerzésére, a játékvezető még a rendes játékidő végét sem várta meg, lefújta a mérkőzést.

Ez az összecsapás akkor is komoly nehézséget okozott volna a hazaiaknak, ha csak a vendégek taktikájával kell megküzdeni. De nagyon sokat szabálytalankodtak is. Legalább ketten megérdemelték volna a két sárga lapot, volt aki kétszer is. Azzal együtt, hogy a játékvezető sokkal korábban vetett véget a küzdelemnek, valamivel inkább a vendégeknek kedvezett. Jelentősebb, a mérkőzés kimenetelét befolyásoló tévedése azonban nem volt.

A hazai csapatból néhányan ezúttal sem tudták hozni azt, amire egyébként képesek. Kis szerencsével még így is a vendégek fölé kerekedhetett volna. Ha csak eggyel kevesebb a védelmi megingás, ha csak egy lövés irányzéka jobb annak, amire csak lábbal tudott mozdulni a vendégek kapusa… De nincs ha. Ez most így alakult. Tizenhárom forduló óta veretlen a lakiteleki gárda. Ha valamit, ezt jegyezheti igazán a krónika.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Kunfehértó 4:1

A hazai csapat az első félidőben időnként jól is játszott, és már 3:1-re vezetett, a korábbiakhoz mérten jelentősen megfiatalodott vendégekkel szemben. A második játékrészben kissé ellaposodott a játék, de azért egy góllal még sikerült megtoldani a félidei eredményt. Az ifjúsági együttes, ahogyan a felnőttek is, pontelőnnyel a második helyen áll. Ez szép eredmény.

 


13. forduló: Tiszaalpár – Lakitelek 0:0


Egy „örökrangadó” eredménye, függetlenül attól, hogy éppen milyen helyet foglalnak el a tabellán a csapatok, bármi lehet. Ez is. Még úgy is, hogy a lakiteleki csapat végig támadta a mérkőzést, büntetőhöz is jutott, zúgó kapufát is lőtt, és több mint félórát emberelőnyben játszott. Ez persze nem vigasztalja sem a csapat edzőjét, sem az egyesület vezetőit, és azokat a játékosait sem, akik szemmel láthatóan mindent megtettek a győzelemért. Még kevésbé azokat a szurkolókat, akik ellátogattak a szomszédvárban rendezett összecsapásra.

A hazai együttesnek nem volt semmi veszteni valója és ez meg is látszott a játékán. Ennél is nyilvánvalóbb volt persze, hogy erre a mérkőzésre nagyon „felszívták” magukat a szomszédvár játékosai.

Már az első percben lakiteleki helyzetet lehetett jegyezni. Kovács Péter ment el a baloldalon, már be akart törni a tizenhatoson, amikor mintegy tizennégy méterre az alapvonaltól felvágták. Nagyon jó szabadrúgás pozíció volt, Fórizs István azonban alacsonyan, erőtlenül egy védőbe lőtte a labdát. A második percben egy kisebb tűzijáték után ismét Kovács Péter került helyzetbe, ezúttal a jobboldalon. Mintegy tizennégy méterre a kaputól leadott nagy erejű lövése a hosszú kapufánál suhant mellé. Az ötödik percben Oláh Dániel tört be a baloldali tizenhatos vonalon. Csúnyán felvágták, de a játékvezető mosolyogva „továbbot” intett. A nyolcadik percben Molnár Arnold játszott jól Kovács Péter elé, aki már a büntető területen belül kapura fordulva azonnal lőtt, ám egy önfeláldozó védő beleállt a labda útjába. A következő percben Fórizs István került mintegy tizennyolc méterre szembe a kapuval tisztán lövő helyzetbe, érthetetlenül oldalra akart játszani Kovács Péter elé, az átadás persze elakadt a védőkben. Ezután eltelt egy kis idő, de mindössze nyolc percet kellett várni, hogy Fórizs István huszonöt méterről leadott lövése fölé-mellé szálljon. Egy perc múlva viszont hasonló távolságból már csak hajszállal lőtt a felső sarok fölé. A huszonnegyedik percben aztán társát próbálta helyzetbe hozni. Nagyszerűen játszotta át a védelmet a jobboldalon, az alapvonal közeléből visszajátszott Magyar Péter elé, de a társ elől tisztáztak a védők. Alig telt el egy perc, amikor a „jobb futó” kimegy az oldalvonalra edzőjéhez, és cserét kér. Korábbi húzódása kellemetlenkedett. A huszonnyolcadik percben a jobboldalon Fazekas Zoltán tört biztatóan kapura, de a védőknek sikerült előle szögletre menteni. A harminckettedik percben középről, huszonegy méterre a kaputól szabadrúgást ítélt a játékvezető. Fórizs István állította le a labdát, ám átlépte, Kovács Péter pedig alacsonyan a sorfalba lőtt. A hazaiak ebben a játékrészben még nem okoztak komoly veszélyt, de szögleteik, beívelt szabadrúgásaik azért keltettek némi izgalmat.

A második félidő kevesebb említhető eseményt, miközben több veszélyes hazai helyzetet és sorsdöntő pillanatokat is hozott. Alig telt el három perc, amikor Fórizs István Kovács Péter elé játszik, aki biztató helyzetben fölé lő. Kilenc perc telt el a játékrészből, amikor eldőlhetett volna a mérkőzés. Egy tizenhatoson belül történt nyilvánvaló kezezés miatt a játékvezető büntetőt ítélt a vendégek javára. A hazai csapatkapitány ezen felháborodva annyira megfeledkezett magáról, hogy előbb sárga, majd piros lapot kapott. A büntetőt a góllövő lista második helyén álló Fórizs István sorsdöntő helyzetben elhibázta. Két perc múlva megvolt az esély, hogy a kihagyott büntetőt jóvátegye. Verebélyi Gábor indította nagyon jó labdával, de a kimozduló kapusnak egy ütemmel sikerült megelőznie.

A hatvankettedik percben aztán megvolt a hazaiak első, komoly lehetősége is. Mintegy huszonkét méterről, kissé balról végezhettek el szabadrúgást. Szerencsére az irányzékkal volt egy kis baj, a szétnyíló sorfal között a labda így kevéssel mellé szállt. Három perc múlva Verebélyi Gábor ment el a jobboldalon, jól adott középre, a hazai kapusnak azonban kis szerencsével sikerült a támadók fölött oldalra a mezőnybe ütni a labdát. A hetvenedik percben újabb lakiteleki helyzet maradt ki. Molnár Arnold indult meg a félpályától, mintegy harminc méterre a kaputól lövésre szánta magát. A hatalmas erejű lövés a felső lécről vágódott Verebélyi Gábor felé, aki kissé késve mozdult, az azonnali lövés helyett megvárta a labda újabb pattanását, el akarta emelni a közben eszmélő és kimozduló kapus előtt, ám az nem sikerült. Öt perc múlva jött egy hazai válasz. Jobboldali támadást követően biztató helyzetből szállt a labda a vendégek kapuja fölé. A hetvennyolcadik percben volt az utolsó igazán említést érdemlő lakiteleki támadás. A baloldalon Gulyás Péter kapott labdát, jól húzta meg a szélen, majd Fórizs Istvánhoz játszott, aki igyekezett egyből a jobboldalon előre törő Kalics József elé játszani. Abból a lendületből csak lekezelés után lehetett volna a gyors labdával valamit kezdeni, de a játékos szerencsétlenül a lövést választotta, így a labda messze a kaputól hagyta el az alapvonalat. Ezt követően még Budai János lőtt eléggé fölé egy huszonnyolc méteres szabadrúgást, amivel aztán be is fejeződött a lakiteleki helyzetek sora. A mérkőzés utolsó valamire való helyzete a hazaiak előtt adódott. Ismét egy jobboldali támadás után éles, de még jó szögből lőhetett a csatár, a labda azonban elsuhant a hosszú kapufa tövénél.

A lakiteleki csapat hiába támadta végig a mérkőzést, az eredményt nem tudta a maga javára fordítani. Hiába jutott büntetőhöz, hiába játszott harminchat percet ember előnyben. Amikor az akarat kellett volna, akkor a más megfontolás, amikor a higgadtság, akkor az elhamarkodottság akadályozta meg csapat eredményes játékát. Talán ezen a mérkőzésen érződött először komolyan a középpályás Mata József, illetve a támadó Lángos László hiánya. Remélhető, hogy ők tudhattak volna valamit tenni a csapat játékához, mert a meglévő cseréknek ez nem sikerült. Olyannyira, hogy példátlan módon, ugyanakkor teljesen jogosan, a változás reményei szerint próbálkozó Ézsiás Gábor szakvezető még az egyik cserét is lecserélte.

A mérkőzésen szereplő játékosok: Körtvélyesi Ödön,- Tóth Sándor, Juhász József, Kalics József,- Magyar Péter(Budai János), Fazekas Zoltán, Molnár Arnold, Oláh Dániel(Tánczos Tamás),- Verebélyi Gábor, Fórizs István, Kovács Péter(Kertész Krisztián majd helyette Gulyás Péter). Edző: Ézsiás Gábor

A mérkőzés után egy tányér pörkölt várta a játékosokat, ami akkor is sportszerű gondolat és gesztus, ha a megegyezés szerint tavasszal a lakiteleki egyesület látja majd vendégül a „szomszédokat”.

Az ifjúságiak mérkőzésén Tiszaalpár – Lakitelek 1:5

A fiatalok bár nagyon szétesően játszottak, mégis talán idei leggyengébb játékukkal is legalább biztosan nyertek. A csapat góljait Győri Sándor (4) és Polyák Sándor szerezték. Utóbbi a góllövő listán a második helyen áll, de mindketten azok között vannak, akik eddig már legalább húsz gólt szereztek. A csapat pedig a korábbi forduló végén több lőtt góljának köszönhetően, mint a felnőtt csapat, a tabella második helyén áll.

 


12. forduló: Lakitelek – Városföld 1:0 (1:0)


A támogató hátterét tekintve a mezőnyben az egyik, ha nem a legjobb helyzetben lévő ellenfelét fogadta a hazai együttes. A harmadosztályból idén feljutott vendégek olyan erősítéseket hajtottak végre, hogy a jelenlegi listavezetőt otthonában is képesek voltak két vállra fektetni. Aki a körülményeket ismerte tudta, hogy nem ígérkezett könnyűnek ez a mérkőzés.

Igaza van Ézsiás Gábor edzőnek, amikor szakvezető társai többségének véleményét osztva azt mondja: mindig az a legjobb csapat, amelyik éppen pályára lép. Ezúttal a középpályára Mata József kiesése miatt bekerült Fazekas Zoltán volt, aki eredményességével is bizonyítani tudott, győztes gólt szerzett csapatának.

Lakiteleki helyzet vezette be a mérkőzést, egy baloldali támadást követően Kovács Péternek azonban nem sikerült eltalálnia a kaput. Az ellenfél részéről volt egy még kevésbé veszélyes kísérlet, majd több hazai támadás, elsősorban a jobboldalon. Magyar Péter is többször elhúzott a szélen, ám beadásai nem találták a társakat. Verebélyi Gábornak viszont kétszer is sikerült úgy bejátszania a labdát, hogy gólveszélyt teremtett. Előbb a hosszú saroknál Kovács Péter lőtt, majd Fazekas Zoltán fejelt óriási helyzetben mellé. Aztán az utóbbi játékosnak nem sok időre volt szükség, hogy a kapuba találjon. Oláh Dániel jobbról szögletet adott be. A labdára Fazekas Zoltán robbant be a rövid saroknál és a meglepett védő előtt könyörtelenül a kapuba vágta. (1:0)

Nem sokkal később Fórizs Istvánt szerelték az utolsó pillanatban, majd a másik oldalon balról közelről, leadott lövés útjába állt bele jól a hazai kapus. A vendégeknek volt nagyon jó helyzetben egy tizennyolc méterre a kaputól megítélt szabadrúgása is, az egyébként jó rúgótechnikával megáldott vendégjátékos azonban veszélytelenül fölé lőtt. Majd volt még egy nagyon veszélyes helyzetük, amelyet önfeláldozóan Tóth Sándornak sikerült az utolsó pillanatban a gólvonal előtt tisztáznia. A hazai csapat harmadik óriási lehetősége előtt Fórizs István négy-öt csellel igyekezett magát tisztára játszani, de még mindig volt védő, aki útjában állt. Oldalra játszott Kovács Péter elé, aki nagy igyekezetében tisztán szemből mintegy tizennégy méterre a kaputól egyből lőni akart, de a labda lecsúszott a lábáról.

A második játékrészben az egyébként is lendületes vendégtámadások tovább fokozódtak. Többször előfordult, hogy az előre vagy keresztbe adott labda a hazai kapusnál kötött ki, mert sem védőnek, sem támadónak nem sikerült beleérnie. Körtvélyesi Ödönnek többször kellett merészen kifutni, kivetődni is. Egy lövésnél aztán szinte minden tudására szükség volt, végül bravúrral sikerült mentenie. A legnagyobb helyzet ebben a játékrészben is a hazai csapat előtt adódott. Fórizs István játszotta tisztára magát, ám a tőle megszokott rutinos megoldás helyett közelről a kapusba lőtt. A támadónak volt még egy közeli lövése, ami éppen, hogy elkerülte a kaput. Verebélyi Gábor még próbálta elérni de a labda kicsúszott a hosszú saroknál. A nyurga hazai támadónak akadt egy másik lehetősége is. Egy baloldali beívelésnél közel a kapuhoz a hosszú oldalon ment fel, ám olyan erővel fejelt maga elé, hogy a labda átpattant a kapu fölött. Az utolsó pillanatokban is volt egy biztató hazai helyzet, de a jobboldali remek keresztlabda a közben beállt Budai János feje előtt elszállt.

A mérkőzés végül az első játékrészben szerzett találattal dőlt el a hazai csapat javára. Szinte biztos, hogy ezzel egyik legjobb ellenfelét fektette két vállra a lakiteleki gárda. Ezúttal talán azt is el lehet mondani, hogy ez az eredmény nem alakulhatott volna ki, ha a hazai kapus nem állja olyan sikeresen a kapuját ért támadásokat.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Városföld 6:0

A hazai fiatalok ezúttal is biztosan győzték le szerényebb képességű ellenfelüket. A vendégek edzője egy-két egészen fiatal, serdülő korú játékosnak is lehetőséget adott. A találatok száma akár kétszámjegyű is lehetett volna, mert a helyzetek fele, a sok lőtt gól ellenére még így is kimaradt. A lakiteleki fiatalok ezzel a győzelmükkel egyre biztosabban állnak dobogós helyen. A lőtt góljaik száma kimagasló, ugyanakkor a kapott gólok száma is viszonylag magas. Reméljük nem ez utóbbi fogja eldönteni az őszi szezonban elért végső helyezést.

 


11. forduló: Lakitelek – Pálmonostora 3:1 (1:1)


A közönség állva tapsolt, a csapat pedig a lelátó elé vonult és tisztelettudóan megköszönte a nézők kitartó biztatását. Történt mindez azok után, hogy Ézsiás Gábor edző jelzésére a középre benyújtott kezek fölött elhangzott az utóbbi időben talán legörömtelibb hármas „csatakiáltás”: Laki! Laki! Laki!

Nagy izgalommal várt rangadó volt. Az eddig többnyire a táblázat élén álló ellenfél az előző tíz fordulóban mindössze négy gólt kapott. Nem csoda, hogy dermedten álltak, amikor megszületett a lakiteleki csapat második gólja; a harmadiknál pedig már úgy néztek egymásra, mint akiknek mindene odaveszett. Tíz perc alatt mért megsemmisítő csapást ellenfelére a hazai együttes. Az tette rendkívül izgalmassá a találkozót, hogy mindez az utolsó tíz perc eseménye volt. Az igazi szurkolók számára ezért jelentett felszabadító élményt ez a győzelem.

Lakiteleki támadások vezették be, és jellemezték a mérkőzés első felét. Magyar Péter kétszer is jól ment el a jobboldalon. Először élesen középre adott, de a labda elsuhant a társak előtt; majd három csellel befelé húzott és mintegy huszonöt méterről laposan a hosszú sarok irányába lőtt, a kapus azonban védett. A másik oldalon Kovács Péternek volt egy ígéretes megmozdulása a befejezés azonban neki sem sikerült.

Még tíz perc sem telt el, amikor egy baloldali támadásnál a játékvezető mintegy harmincöt méterre a kaputól szabadrúgást ítélt a vendégek számára. A hosszú oldalra átszálló labdát három hazai játékos is csak nézte, a kapus sem mozdult ki rá, így az egy meglepett támadó nyakáról-válláról a kapufa mellet a hálóban kötött ki. (0:1) A vendégek elkezdték húzni az időt, a lakiteleki együttes viszont tovább támadott. Jól mentek a széleken a támadások, amelyeket a jobboldalon Verebélyi Gábor, a balon Oláh Dániel is segített. Kovács Péternek volt két nagyszerű alakítása. Előbb éles szögből lőtt nagy erővel, ám a gólba tartó labda egy csóválás után mégiscsak elkerülte a kaput. Később Molnár Arnold gurított elé egy szabadrúgást, a nagy erejű lövés kevéssel a felső sarok fölött hagyta el a játékteret. A kapus mindkét esetben dermedten nézett a labda után. Szerencséje volt, de nem sokáig. Oláh Dániel végzett el egy baloldali szögletet. Verebélyi Gábor ritkán látható, hatalmas „felhőfejessel” küldte léc alá a labdát. (1:1)

Ez maradt a félidő eredménye annak ellenére, hogy a lakiteleki csapat végig támadott, és legalább hetven százalékban birtokolta a labdát.

A második játékrészben az első, említhető támadást a vendégek vezették, de veszélytelen maradt a befejezés. Ezzel szemben a hazaiaknak mindkét oldalon többször is sikerült a védők mögé kerülni, illetve jó beadási, lövési pozíciót teremteni. Kovács Péternek volt egy jobboldalról leadott erős lövése, ami centikkel ment el a hosszú kapufa tövénél; majd a baloldalon fordult le nagyszerűen, hatalmas erejű lövése milliméterekkel ment el a rövid felső sarok fölött.

A vendégek elsősorban pontrúgásokat követően voltak veszélyesek. A játékvezető, lehet, hogy nem szándékosan, de igencsak kényeztette őket. Rendszeresen javukra ítélt, mi több, a hazaiakat a legártatlanabb helyzetben is képes volt sárga lappal büntetni, miközben a vendégek számtalan súlyos és alattomos szabálytalanságát is elnézte. A lakiteleki csapat minderre úgy reagált, ahogyan illik: játszott. Előbb Fórizs István középre adásából Fazekas Zoltán durrantott ajtó-ablak helyzetben fölé, majd Verebélyi Gábor centikkel maradt le egy élesen belőtt labdáról. Az volt az igazi öröm, ami ezután következett. Magyar Péter kétszer is elment a jobboldalon. Beadását Fórizs István előbb mintegy tizenkét méterre a kaputól, a kimozduló hálóőrt megelőzve fejelt a hálóba (2:1), majd jól érkezve a rövid saroknál belsőzött a kapuba. (3:1)

Mindeközben két vendég szabadrúgás vágódott le a sorfal széléről, a másik két pontrúgás után pedig nagy helyzetben lőttek, majd fejeltek közelről fölé.

A győzelemben sok minden szerepet játszott. Egyebek mellett az is, hogy Ézsiás Gábor megtekintette a hét közben rendezett Pálmonostora – Városföld összecsapást; látva soron következő mindkét ellenfelünk játékát. Hiteles volt, amikor azt mondta: „mindkét csapat verhető!” Szerencsére játékosai hittek neki. Jó lenne, ha ez a hit kitartana a következő, ismét hazai pályán sorra kerülő összecsapásig.

A mérkőzés előjelei nem voltak túlságosan biztatóak. A már hetek óta hiányzó Lángos László mellett lesérült az irányító középpályás Mata József is. Hasonló a helyzet a következő találkozó előtt. Csak remélni, lehet, hogy a csapat ezt az akadályt is sikerrel veszi.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Pálmonostora 10:1

Bár a mérkőzés elején néhány bizonytalansággal kicsit felhozták ellenfelüket, végig nagy fölényben játszottak a hazai fiatalok. Sok-sok helyzetet kihagyva is biztosan győzték le az egy-két ügyes játékost felvonultató, ám összességében jóval gyengébb játékerőt képviselő ellenfelüket, akik szerényebb képességeik mellett nem ritkán durvaságaikkal tűntek ki.

 


10. forduló: Ballószög – Lakitelek 0:2 (0:0)


A mérkőzés kapcsán nyugodtan lehet idézni a lakiteleki csapat szakvezetőjét, aki gyakran mondogatja, hogy nincs előre lefutott, könnyű mérkőzés. Azt persze senki sem állíthatja, hogy a játékosok közül bárki is könnyen vette volna ezt az összecsapást, hiszen többen sérülésük ellenére is vállalták a játékot, nehogy a csapat túlságosan is tartalékos legyen. Mindezek ellenére folyamatosan a kapkodás, elhamarkodottság, helyenként a „szokásos” könnyelműség jellemezte az együttes játékát. Mindehhez persze hozzátartozik az is, hogy a hazaiak a gyakori szabálytalanságokat is vállalva igyekeztek széttördelni a játékot.

Némileg meglepő volt, hogy a hazaiak nem álltak be védekezni. Minden eszközzel igyekeztek ugyan útját állni a vendég rohamoknak, ezzel együtt megpróbáltak kapura is veszélyesen játszani. A már említett okok miatt nagyon hosszú ideig úgy látszott, hogy az ő taktikájuk határozza meg a mérkőzést, hiába jellemezte nyomasztó lakiteleki fölény az első játékrészt. A jobb oldalon Magyar Péter, a balon Kovács Péter, Oláh Dániel és Mata József járt el, az utolsó passzok illetve a lövések azonban nem sikerültek. Ha középen Fórizs István kapott labdát, biztos, hogy vele szemben szoros őrzője szabálytalankodott. Ez megtörtént már a mérkőzés elején is mintegy hét méterre a kaputól, a játékvezető azonban úgy vélhette, korán van ahhoz, hogy büntetőt ítéljen.

Az első félidőben Kovács Péter támadta legagresszívebben a hazai kaput. Ő érte el a félidő egyetlen találatát is, amit a játékvezető érthetetlenül les címén nem érvényesített, majd ugyanilyen okból nagyon is vitathatóan megakasztott egy általa vezetett ígéretes támadást.

A játékrész legnagyobb helyzetét Fórizs István hagyta ki. A baloldalról kapott labdát, amit a túloldali ötös sarka közelében kapussal szemben a rövid sarok mellé lőtt. Volt néhány szabadrúgási lehetőség is, de bárki végezte el, nem tudta veszélyeztetni a kaput. Ilyen körülmények között talán nem is meglepő, hogy a félidő egyetlen komoly kapusbravúrját Körtvélyesi Ödönnek kellett bemutatnia. Egy jobboldali beadást tisztán fejelhetett meg egy támadó, ám a vendégkapus jó reflexszel és gyors vetődéssel kiütötte a már-már gólba tartó labdát. A hazai kapus sajnos sokáig nem volt hasonló próbatételnek kitéve.

A második félidőben még nyomasztóbb volt a lakiteleki fölény. Ezt legmeggyőzőbben Magyar Péter zúgó kapufája jelezte. Centiken múlott, hogy a kapufáról nagy erővel levágódó labda a gólvonalon kívül fogott talajt. Ebben a játékrészben a szünet után Oláh Dániel helyére beállt Verebélyi Gábor ellen elkövetett szabálytalanságok miatti szabadrúgások is komoly lehetőséget jelentettek. Egy kivétellel azonban továbbra sem jelentettek veszélyt a hazai kapura. Fórizs István egy kísérlete viszont szinte már gólt ígért. Mintegy tizenkilenc méterről nagyon jól helyezte a labdát a rövid fölső sarokra, ám gyengén lőtte meg, így a második félidőben többször is szerencsés hazai kapus odaért. Emellett két alkalommal középre tartó lapos lövést is sikerült lábbal mentenie. Már csak mintegy negyedóra volt hátra, amikor elhagyta szerencséje. Ezúttal nem jutott el hozzá a labda, mert a védőkről levágódva a hosszú oldalon Fórizs István elé került, aki az üres kapuba pofozta. (0:1) Ezt követően egy olyan tűzjáték is volt a hazai kapu előtt, amikor ismét a kapufa sietett segítségükre. Mivel nem ez volt az első eset, már a hazaiak edzője is nevette a helyzetet – örülve persze szerencséjüknek. És aztán jött a balszerencse is. Mata József lapos erős szögletét két védő is elvétette a nagy tömörülésben, a meglepett harmadik lábáról pedig a kapuba vágódott a labda. (0:2) A félidő legnagyobb helyzete viszont még ezután következett. Az időközben Budai Jánossal együtt beállt Gulyás Péter védőjének elcsúszása miatt szabadon vezethette a labdát kapura. Lövés helyett lentebb vitte az alapvonal felé, hogy onnan visszapasszol majd. A középre adás azonban pontatlanra sikerült.

A második játékrészben a hazaiak legnagyobb helyzete egy előre vágott labdából alakult ki. Kinyílt a középső védelem, a balról behúzódó Tánczos Tamás kétségbeesetten mentett, labdája nagy erővel zúgott el a felső sarok közelében.

A sikertelen kezdeti próbálkozások következtében a mérkőzés nagyobb részében nagyon izgalmas kilencven percet élhetett át a közönség, amelynek soraiban szép számmal voltak lakitelekiek is. Olyan is akadt közöttük, aki már-már könyörgőre fogva mondta a csapat egyik támadójának, hogy ugyan „rúgjál már egy gólt!” A hazaiak egy jó ideig örülhettek szerencséjüknek, illetve annak, hogy sikerült széttördelniük a mérkőzést; a vendégek viszont örülhettek a győzelemnek, sokáig nem felejtve, hogy milyen nehéz körülmények között született. Minden esetre ez az idegenbeli győzelem végül is egy szép sorozat újabb állomása. Tízből kilencedik mérkőzésén veretlen a csapat és egy kivételével mindig győztesen hagyta el a küzdőteret.

Az ifjúságiak mérkőzésén Ballószög – Lakitelek 2:10

A lakiteleki fiatalok ilyen arányban is megérdemelten győzték le szerényebb képességű, de lelkes és igen sportszerű ellenfelüket.

 


9. forduló: Lakitelek – Bugac 3:2 (1:0)


Az előző fordulóban a sok kihagyott helyzet miatt éppen, hogy döntetlenre mentett mérkőzést követően egy olyan csapatot kellett fogadni Lakiteleken, amelyik ellen ilyen-olyan okból eddig mindig bizonytalan volt az összecsapás végkimenetele. Mi több, az egymás elleni összecsapásokban az ellenfél tekinthető szerencsésebbnek Ezt némileg igazolta ez a találkozó is, hiszen amíg a lakiteleki csapat több kidolgozott helyzetből ért el három találatot, a vendégek az alig helyzetekből is elértek kettőt. Egyik csapat sem állt be védekezni, a bugaciak a tőlük megszokott támadó futballt játszották. Az első kisebb helyzet is előttük adódott, a beívelés utáni fejes azonban veszélytelenül a kapu fölé szállt. Az első igazán veszélyes lövés Kalics József nevéhez fűződik, aki egy mezőnybe kivágódó labdát mintegy harminc méterről nagyszerűen küldte kapura, a fiatal vendégkapusnak azonban némi bravúrral sikerült fölé tornáznia. Nem sokkal ezután Magyar Péter került helyzetbe, de kissé távolról leadott lövése fölé szállt. Aztán egy fölösleges hazai szabálytalankodás következtében középről, mintegy huszonnégy méterről a vendégek rúghattak szabadot. Szerencsére elkapkodták. Már a mérkőzés elején érezni lehetett, hogy a játékvezető elég könnyen ítél a vendégek javára szabadrúgást. Ezúttal is ez történt. A lakiteleki játékos csak kilépett a támaszkodni igyekvő támadó elől, aki így elesett és meglepetésre szabadrúgást kapott. A laposan erősen előrepasszolt labdára Körtvélyesi Ödön jól mozdult ki, a támadót megelőzve megszerezte a labdát. Ezt követően ismét Magyar Péter ment el a jobboldalon, a tizenhatos előtt befelé cselezett, majd ígéretes helyzetben középről ballal mellé lőtt. Válaszul ismét szabadrúgásból veszélyeztettek a vendégek. A jobboldalról hosszan keresztbe ívelt labdát úgy fejelte földre a nagy igyekezettől estében a csatár, hogy az a kapu fölé pattant. Nem sokkal ezután Oláh Dániel indult meg a baloldalon. Védője buktatni igyekezett, de ő esés helyett tovább vezette a labdát, majd nagyszerűen tálalt középre Fórizs István elé, aki belsővel egyből a hosszú sarokba gurított. (1:0) A következő hazai helyzet egy szabadrúgást követően alakult ki. A végig nagyon aktív Magyar Pétert már a térfél közepén csúnyán felvágták. Sárga lap mellett szabadrúgás is járt. A legurított labdával Molnár Arnold fordult kapu felé, ám elkapkodta a lövést, ami nagyon mellé szállt. Nem sokkal ezt követően újabb helyzet alakult ki. Magyar Péter szépen elment a jobboldalon, pontosan játszott vissza középre a tizenhatos vonalára, Verebélyi Gábornak azonban nem sikerült átvennie a labdát. A visszatámadásnál egy ugyancsak fölösleges szabálytalankodás miatt kaptak a bugaciak szabadrúgási lehetőséget. Baloldalon az oldalvonal mellől, mintegy tizennyolc méterre az alapvonaltól olyan élesen lőtték be a rövid sarok irányába a labdát, hogy a szöget záró Kalics József elsőre elvétette, ám nagy szerencsére a hazai kapus előrevetődve még ki tudta ütni a labdát, amit végül a védő vágott vissza a mezőnybe. A félidő két hazai helyzettel zárult. Előbb Mata József a térfél közepéről tűzött kapura, labdája azonban a meglepett kapus szerencséjére centiméterekkel a hosszú sarok fölé szállt. A másik helyzet Kovács Péter előtt adódott. Magyar Péter ment el jól a szélen, hosszan átívelt balra. A játékostárs vízszintesen ollózva lőtte meg a labdát, ám az túl korán pattant le és így erejét vesztve a kapus zsákmánya lett.

Hazai szempontból nem kezdődött jól a második félidő. Alig telt el két-három perc, amikor egy szögletet követően a lepattanó labdából a vendégek szerencsésen kiegyenlítettek. (1:1) A válasz aztán nem sokáig váratott magára. Magyar Péter szöktette a szélen Verebélyi Gábort, aki jól húzott le az alapvonal közelébe, jól ívelt át a hosszú oldalra Fórizs István fejére, aki lágyan a hosszú felső sarokba helyezett. (2:1)Két perccel később, a balösszekötő helyén Mata József lőtt távolról, nagyerővel kevéssel fölé. Még a játékrész első harmadában cserélt a hazai együttes. Kovács Péter és Oláh Dániel helyett Fazekas Zoltán és Kertész Krisztián állt be. Ézsiás Gábor nem gondolhatta, hogy utóbbi játékosa előbb egy szándékos kezezésért, néhány perc múlva pedig utána rúgásért két sárga után piros lapot kap; és nagyfokú fegyelmezetlensége következtében tíz percet sem tölthet a pályán. A kiállítás ellenére támadott a lakiteleki csapat. Magyar Péter ment el szinte már „menetrend-szerűen” és nagyszerűen tálalt a kaputól mintegy tizenkét méterre álló Fórizs István elé. A mérkőzés legnagyobb helyzetében a csatár kevéssel mellé pörgetett. Ezt követően a Verebélyi Gábor helyett néhány perce beállt Budai Jánosnak sikerült egy vendég akciót az utolsó pillanatban megállítani. Megvolt a lakiteleki válasz: a balösszekötő helyén Mata József léphetett ki. Igazán senki nem zavarta, mégis korábban ellőtte a labdát a kelleténél. Így is jó volt a lövés, de a vendégkapusnak sikerült nagy vetődéssel mentenie. Ami nem sikerült az egyik oldalon, sikerült a másikon. Egy baloldali támadásnál egy laposan, gyengén belőtt labdát az egyiktámadó átlépte, az üresen álló társa pedig a hosszú felső sarokba juttatta. (2:2)Ezután két hazai helyzet is volt, ezekből azonban még nem született gól. Előbb Mata József remek passzát nem sikerült Fórizs Istvánnak a kapu közelében átvennie, majd Kalics József távoli bombáját nézte aggodalommal a vendégek kapusa, de szerencséje volt, hajszállal a hosszú felső sarok fölé szállt. Alig hét perccel a befejezés előtt aztán eldőlt a mérkőzés. Ismét Fórizs István kapott nagyszerű átadást, jól vette át, jól fordult kapura, ám mielőtt lőhetett volna mintegy kilenc méterről, csúnyán elkaszálták. Nyilvánvaló büntető és kiállítás következett. A tizenegyeshez Mata József állította le a labdát. Szerencséje volt, hogy nagy erővel lőtte meg, mert így a nem túl jól helyezett lövés a kapus kezeiről a felső sarokba vágódott. (3:2) A szabálytalanságot követően megsérült csatár nem tudta folytatni a játékot, Gulyás Péter állt be helyette. Ezt követően volt még egy jobboldali vendégtámadás is, a lövés azonban veszélytelenül mellé szállt. A játékrész utolsó eseménye egy újabb súlyos bugaci szabálytalanság volt, elkövetője sárga lapot kapott.

Összességében az ellenfelénél jóval több helyzetet kidolgozó lakiteleki csapat megérdemelten nyert. Az egyébként elég szervezetten játszó vendégek szerencséjüknek is köszönhetően tudták szorosabbá tenni a mérkőzést.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Bugac 9:0

A lakiteleki fiatalok Szabó Lászlóné, Anka Balázs és Győri Sándor támogatásának köszönhetően új mezgarnitúrát avatva, nagyon biztosan győzték le sereghajtó ellenfelüket. Kapott gól nélkül tudták le a mérkőzést, miközben a csapat minden jelenlévő tagja játéklehetőséghez jutott.

LTE fotóalbum | Lakitelek - Bugac ifimeccs 9:0

 


8. forduló: Jakabszállás – Lakitelek 2:2 (1:1)


Annak ellenére, hogy nem igazán játszott jól a lakiteleki együttes, helyzetei alapján már az első félidőben, még a hazaiak szerint is gólokkal nyerhetett volna. Lakiteleki szempontból mindenképpen a kihagyott helyzetek jellemezték ezt az összecsapást. Ezzel együtt az utóbbi hét forduló során mindössze ez alkalomból vesztett pontot a csapat; a hét mérkőzés óta tartó veretlenség pedig mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény. Mindkét csapatnak volt hiányzója, egy-egy gólerős támadó. A vendégek soraiból sajnálatosan Lángos László, aki az előző mérkőzésen elég komoly bokasérülést szenvedett.

Lakiteleki helyzetek, majd gól vezette be a mérkőzést. Előbb Kovács Péter lendült meg egy Fórizs Istvántól kapott remek labdával és a tizenhatos sarkától nagy erővel, centiméterekkel a hosszú alsó sarok mellé lőtt. Ezt követően Oláh Dánielnek volt egy elkapkodott lövése, majd Fórizs István került helyzetbe. Jobboldali támadásnál késlekedett a lövéssel, majd kissé már kisodródva, közelről gyengén az oldalhálóba lőtt. Oláh Dániel jóvoltából aztán megszületett a vezetés. Mintegy tizennégy méterre a kaputól középen lecsapott egy lepattanó labdára. Már csak a kapussal állt szembe, amikor két-három lépés után, a legrutinosabb csatárokat „megszégyenítve” a fiatal játékos fantasztikus nyugalommal laposan a kapuba vágta a labdát. (1:0)

Ezt követően előbb Magyar Péternek volt helyzete. Nem először ment el a jobb oldalon, jól húzott kapura, ám a lövéssel késlekedett, és végül az oldalhálóba helyezte a labdát. Nem sokkal később a félidő legnagyobb helyzete maradt ki. Fórizs István két csel után nagyszerűen játszotta be középre magát, majd amikor már csak a kapussal állt szembe, a tőle elvárható higgadt megoldás helyett ballal mintegy tizennégy méterről mellé lőtt. A következő helyzetnél Kovács Péternek ismét csak szerencséje nem volt. Átkeveredve a jobb oldalra legalább huszonöt méterről vágta kapura a labdát, de lövése sajnos a hosszú, felső kapufán csattant. A támadónak volt még az első, majd a második félidőben is legalább három olyan lövése, amelyet az utolsó pillanatban sikerült némi szerencsével a védőknek blokkolniuk. Kis szerencsével később Mata József is betalálhatott volna. Majdnem a térfél közepéről, kissé jobbról nagy erővel lőtt, a kapus is csak nézte, de a labda centiméterekkel a hosszú sarok fölé szállt.

A első félidőben a hazaiaknak is volt három helyzete. Egy jobboldali lapos lövésbe a lakiteleki kapus csak beleütni tudott. A labda pont középre tartott, de Tóth Sándornak sikerült megelőznie a labdára lecsapni akaró támadót. Egy hasonló helyzetből aztán megszületett az egyenlítés. Ezúttal magasabban szállt a labda a hosszú oldal irányába, a kapus ebbe is beleért. A labda ezúttal a kapufáról vágódott középre, ahol egy támadót talált, aki senkitől sem zavartatva közelről az üres kapuba helyezett. (1:1) A harmadik helyzet is a hazaiak, első félidőben igen erős jobboldaláról indult. A tizenhatoson belül került lövőhelyzetbe az egyik hazai támadó, de Juhász Józsefnek önfeláldozó belevetődéssel az utolsó pillanatban sikerült mentenie.

A második félidőben a lakiteleki fölény ellenére a hazaiak szerezték meg a vezetést. Egy tömörülésnél, balról a hosszú kapufa irányába emelt labdát a hazaiak csereként beállt játékos edzője fejelt közelről kapura. A labda a kapufáról hullott a túloldalra. A vendég kapus fölött átszállt, és egy kapuval szemben álló támadó elé került, aki nem hibázott, a védők között a kapuba talált. (2:1)

A vendégek részéről Magyar Péter, Kovács Péter és Verebélyi Gábor is veszélyeztetett. Utóbbi mintegy húsz méterről a kapuval szemben lőhetett tisztán, de nagyon elkapkodta, a labda lecsúszott a lábáról. Elhamarkodott lövése volt a csereként beállt Kertész Krisztiánnak is. Lettek volna megjátszható társak, de ő a tizenhatos közeléből gyengén fölé lőtt.

A legnagyobb helyzetet ebben a játékrészben is Fórizs István hagyta ki. Egy huszonegy méterről gyorsan elvégzett szabadrúgásnak köszönhetően ezúttal is tisztán került szembe a kapussal, de mintegy tizenkét méterről a kapufa tövét találta el. Ami a tiszta helyzetből nem sikerült, az sikerült egy lepattanóból. Egy jobboldali támadást követően a védőkről átvágódott a labda a hosszú sarok irányába. Verebélyi Gábor egy védővel együtt igyekezett elérni. A támadó önfeláldozóan, végül szinte a kapufára feltekeredve kotorta be az egyenlítő találatot. (2:2)

Ezt követően Fazekas Zoltánnak is volt még helyzete, ám kissé laposan és mögé kapta a labdát ezért nem tudta fejjel jól a kapura irányítani.

Ebben a játékrészben a hazaiak finom előre, illetve felívelésekkel veszélyeztettek ezúttal elsősorban középen és a baloldalon. A lakiteleki védelem többnyire jól állta ezeket a próbálkozásokat, ám egy esetben mintegy tizennyolc méterről egy lecsúszott beadás magasan a hosszú oldali kapufát találta el. Csak a szerencsén múlott a dolog, mivel a vendég kapus a labdára vetődött ugyan, de nem érte volna el.

Összességében egy kissé más megközelítésben azt lehet mondani, hogy igazán rosszul senki nem játszott a lakiteleki együttesből. Többen persze nem hozták a legjobb formájukat, önmagukhoz, az elvárhatóhoz képest alul teljesítettek, és ennek következtében a megszokottnál kissé szétesőbben játszott a csapat. A legnagyobb hibaként, a kihagyott tiszta helyzeteket, illetve azt lehet megemlíteni, hogy az átadások hol gyengére, hol elérhetetlenül erősre sikerültek. Mindezek alapján igazat lehet adni Ézsiás Gábor edzőnek, aki úgy fogalmazott, hogy „magunkra húztuk az ellenfelet.” Ilyen szempontból vélhetően komoly tanulságokkal szolgált ez az összecsapás. Nem sokon múlott ugyanis, hogy a csapat alulmarad. Ezzel kapcsolatban pedig ismét csak Ézsiás Gábort lehet idézni, aki azt mondta, hogy „lehet veszíteni, de akkor, ha jobb az a másik csapat.” A következő hazai mérkőzésen a hálás közönségének remélhetően sikerül majd újra bizonyítani. Addig se feledjük, amire a csapat szakvezetője ugyancsak kitért, hogy tudniillik a hét mérkőzésen át tartó veretlenségnek persze örülni is lehet.

Az ifjúságiak mérkőzésén Jakabszállás – Lakitelek 4:4

A hazai csapat az élen állóval azonos pontszámban a második helyen állt. Nem ígérkezett tehát könnyűnek ez az összecsapás. Ennek ellenére kétszer is a lakiteleki csapat vezetett. Ezt követően ugyan kétszer is hátrányba került, végül sikerült a döntetlent kiharcolnia. A hazaiaknak az akarata, elszántsága volt talán valamivel nagyobb. Minden esetre helyenként elég durva erőfutballt játszottak, amivel nagyon meg lehet nehezíteni az ellenfél helyzetét. Ilyen körülmények között az elért eredmény mindenképpen sikernek számít.

 


7. forduló: Lakitelek – Kiskunfélegyházi Vasutas 4:1 (1:0)


Ritka izgalmak között készült a lakiteleki egyesület a listavezető ellen, az Ilovszky Rudolf emlékére egy perces gyászszünettel kezdődő rangadóra. A csapat kapusa még tavasszal befizetett egy külföldi üdülésre, a számításba vehető tehetséges ifjúsági kapus az előző mérkőzésen súlyosan megsérült, azonnal cserét kért. Kórházi kivizsgálást akart, ami személyes okmányok hiányában aztán nem sikerült. A körülmények úgy hozták, hogy egész héten nem is edzett. Ilyen helyzetben már a dunavecsei mérkőzés alatt megkezdődött a kapus keresés. Így került a látókörbe a megszűnt hetényegyházi egyesület felnőtt mérkőzéseken már több éves rutinnal rendelkező kapusa Szentesi Zoltán. A „villámmal” igazolt, a csapattal egyet edző kapussal történő kiállás rendkívül izgalmas helyzetet teremtett; amit aztán maga a csapat oldotta meg.

Ahogyan többnyire szokott, ha jó csapatok mérkőznek, eleinte tapogatták egymást a felek. Az már az elején látszott, hogy a rengeteg rutinos játékossal felálló vendégek igyekeztek a saját stílusukban játszani. Hogy az kevés lesz, mindjárt az elején Lángos László igyekezett tudatosítani. Még tíz perc sem telt el, amikor Oláh Dániel remek labdájával meglépett, és mintegy tíz méterről a kapus lába mellett, nagy erővel, laposan a hálóba talált. Nagyszerű kezdés. És ami a játékot illeti ilyen maradt a folytatás. A csúcsformában játszó fiatal támadó előtt adódott a második lehetőség is. Jól ment el, ugyanabból a szögből, kissé távolabbról jól lőtte meg a labdát; az azonban centiméterekkel a hosszú kapufa tövénél hagyta el a játékteret. Ezt követően két Mata József lövés okozott gondot a vendégek kapusának. Mindkettőt csak öklözni tudta. Az egyiket éppen Oláh Dániel elé, aki egy igazítás után hatalmas kapufát lőtt. A jobb oldalon Lángos László mellett Magyar Péter, a balon Oláh Dániel és Kovács Péter vezették egymás után a hazai támadásokat. Ám a labdák nem találtak belül társat, illetve a lövések nem igazán sikerültek. Az első félidőben akár négy góllal is vezethetett volna csapatunk, ezzel szemben meg kellett elégedni az egyetlen találattal.

A második játékrészt a vendégek nagyobb elszántsággal kezdték, felülkerekedniük azonban így sem sikerült. Aztán Lángos László gondolhatta, hogy ismét meg kellene törni a vendégek igyekezetét. Nagyszerűen ment el a jobboldalon, Magyar Péterhez játszott vissza, aki sarokkal-belsővel Fórizs István elé játszott. A rutinos csatár higgadtan, mintegy tizenhat méterről laposan a kapuba belsőzött. Megnyugtatóbb előny, de még nem biztos, hogy elég, gondoltuk többen is. Lángos László is így vélekedhetett, mert ismét elviharzott a jobboldalon. Egy hirtelen mozdulatnál azonban cserbenhagyta a bokája, nem tudta folytatni a játékot. Amíg pályán volt, kiemelkedő támadó játékot nyújtott. Verebélyi Gábor állt be helyére, aki gondoskodott arról, hogy megnyugtató legyen a folytatás. Az első labdaérintései egyikéből máris gólt szerezett. Magyar Péter húzott el a jobb oldalon, középre játszott, az előbb beállt játékostárs nagyszerűen helyezkedett, belsővel a kapuba talált. Ez már kezdett felszabadítóan hatni a csapatra, amit a találatot követő gólöröm is bizonyít.

LTE fotóalbum | Lakitelek - Kkfháza Vasutas 4:1

A csatár persze ezúttal sem érte be ennyivel. Egy labdával középen kilépett, előbb ugyan a kapusba lőtt, a lepattanót azonban egy igazítás után, a menteni igyekvő védő előtt a kapuba juttatta.

LTE fotóalbum | Lakitelek - Kkfháza Vasutas 4:1

Mintegy huszonöt perc még hátra volt, de már érezni lehetett, hogy ez már nem elég a vendégeknek az esetleges egyenlítéshez. Egy baloldali támadásuk végül gólt eredményezett, ám ez már csak a komoly vereségen történő szépítést jelenthette. Egy baloldali támadásnál középen üresen maradt egy támadójuk, aki a belőtt labdát védhetetlenül a kapuba helyezte.

Egy minden csapatrészben jobb, jól felkészített lakiteleki együttes ilyen arányban is megérdemelten fektette két vállra a listavezetőt, amely kezdettől fogva nem találta ellenszerét a hazaiak játékának. Ha örülhet közönség, akkor ennek a játéknak, ennek az eredménynek igazán örülhetett. Nagyszerű szórakoztatást kínált szurkolóinak a csapat. Minden tagjának és edzőjének Ézsiás Gábornak, csak gratulálni lehet. A mérkőzésen Ézsiás Bálintnak, a Termofarm Kft cégvezetőjének köszönhetően ismét új, nemzetközi szintű meccslabdát avattak a hazaiak. Többen gondoljuk úgy, hogy a remek játékszer, és a lassan kabalává váló R.O.D. Sportbolttól kapott szerelés ezúttal is szerencsét hozott.

A rend kedvéért azért meg kell jegyezni, hogy két nagy helyzete volt a vendégeknek az első és második félidőben is. Az elsőben egy fölösleges szabálytalanságot követő szabadrúgásnál se a sorfalba se a labda elé nem állt senki. Az volt a szerencse, hogy a szabadrúgást végző játékos, aki nem kérte a kilenc métert, túlságosan is igyekezett, és a kapu mellé lőtt. Nagy szerencse volt! Ez volt a hazai védelem egyetlen komoly figyelmetlensége. Egyébként Tóth Sándor, Juhász József és Kalics József szinte remekeltek, a szűrőként előttük játszó Molnár Arnold pedig gyakran még túl is szárnyalta társait. Szentesi Zoltánnak mögöttük alig akadt dolga. Kétszer azért a léc alá tartó labdát tolt fölé, egyszer pedig jól mozdult ki kapujából.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – Kiskunfélegyháza 11:2

A lakiteleki fiatalok szinte lelépték az eddig középmezőnyben helyet foglaló ellenfelüket. A három hetes eltiltását letöltött Győri Sándor három góllal tért vissza, de ugyanilyen eredményes volt Polyák Sándor és Barcsa József is. Rajtuk kívül még Gödény Gábor járult két találattal a győzelemhez.

 


6. forduló: Dunavecse – Lakitelek 1:2 (1:1)


Az öltözőépületből kilépve Lángos László azzal kapcsolódott be egy beszélgetésbe, hogy bent a mester azt mondta nekik, hogy történelmet írt a csapat. Ézsiás Gábornak igaza van. Az ő keze alatt most ért el az együttes olyan sikert, hogy sorozatban öt mérkőzését megnyerte, illetve otthonában először fektette dunavecsei ellenfelét két vállra.

Remélt, de azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy várt győzelmet aratott a lakiteleki csapat. A sikerhez az is hozzájárulhatott, hogy volt olyan játékos, aki megérezte előre ezt a sikert. Ez az érzés másokra is átragadhatott, mert mindenki igyekezett kivenni részét a győzelemből.

A lakiteleki együttes szerezte meg a vezetést. A jobbösszekötő helyén egy előre adott labdára Kovács Péter rajtolt. Védőjével együtt már a tizenhatoson belül jártak, amikor összecsapásuk következtében a labda Lángos László elé került. A fiatal csatár nagyszerű helyzetfelismeréssel mintegy tizenkét méterről laposan egyből a hosszú sarok irányába lőtt, és a vetődő kapus alatt be is talált. A hazaiakat egy rövid időre megfogta a bekapott gól, de viszonylag hamar magukra találtak. Előbb éles szögből leadott erős lövésüket védte a vendégek kapusa, majd a kapufáról vágódott keresztbe egy lövésük. Ennél az esetnél a fejelni felugró Tóth Sándort szabálytalanul kilökték a labda alól, de félő, hogy a játékvezető megadta volna, a gólt. Volt még egy szerencsés helyzet. A vendég hálóőr nagyon bizonytalanul mozdult ki a kapuból, védőtársával ütközött, a támadó azonban nagyon mellé fejelt. Egy szerencsétlen helyezkedésnek köszönhetően aztán megszületett a hazaiak egyenlítő gólja. Kissé szigorú ítélet következtében a balösszekötő helyéről mintegy tizenkilenc méterre a kaputól szabadrúgáshoz jutottak a hazaiak. Nem tudni miért, de a lövés előtt a lakiteleki kapus belépett a sorfal takarásába, a labda pedig akadálytalanul ott jutott a hálóba, ahol állnia kellett volna.

Volt helyzete persze a vendégcsapatnak is. Egyszer Molnár Arnold lőhetett tisztán, mintegy huszonkét méterről, ám nagy igyekezetében földbe rúgott és így a lövés erőtlenre sikerült. Nevéhez fűződik egy másik, még nagyobb helyzet is. A középpályáról betört a tizenhatoson belülre, tíz-tizenkét méterre jobbról már csak a kapussal állt szembe, amikor teljesen érthetetlenül takarásban lévő társa kérte a labdát. Lőni kellett volna, de hallgatott a kérésre, megpróbált passzolni. Kár volt, nem is sikerült. Ezen kívül Mata Józsefnek volt még egy remek távoli lövése. Nem tartott eléggé sarokra, de éppen a vetődés vonalában pattant, kicsit ki is jött a kapusról, végül azonban sikerült mentenie. A játékrész egészét tekintve a kialakult eredmény igazságosnak volt mondható.

A második játékrész is viszonylag kiegyensúlyozottan indult. Mintegy negyedórányi játék után a sérült Oláh Dániel helyére éppen beállt Verebélyi Gábor elment a baloldalon, bejátszotta a labdát Fórizs Istvánnak, aki először még a kimozduló kapusba lőtt, a lepattanó labdát viszont már higgadtan helyezte a hazaiak kapujába. Már az első bekapott gól után keménykedni kezdtek a hazaiak, a másodikat követően viszont néha már a fejüket is elvesztették. Egy félpályánál ellenük ítélt szabadrúgás miatt egyikük fölöslegesen úgy szólt be a játékvezetőnek, hogy az piros lapot adott. Azon kívül, hogy az eredmény bánthatta őket, nem volt okuk panaszra, hiszen egyikük Molnár Arnold látványos visszahúzásáért, majd kapusuk utolsó emberként Mata József faultozásáért nem, hogy lapot, de még figyelmeztetést sem kapott. Egyébként végig veszélyesen támadtak. A nagy akarásnak következtében azonban csak egy látványos lökés után, majd sokszoros lesállásból sikerült kapuba találniuk. Lakiteleki helyzetek is voltak. Mindkét szélen jól mentek a támadások. Magyar Péter elfutása volt többször is ígéretes, ám a beadások rendre mélyre sikerültek. Verebélyi Gábornak is volt nagy helyzete, de jobbról, a kapussal szembe kissé elkapkodta a lövést, ami mellé szállt. Így az eredmény már nem változott.

Összességében a lakiteleki csapat megérdemelte a sikert. Talán többet is tett érte, mint ellenfele, de mindenképpen szervezettebb, támadásait tekintve pedig hatékonyabb volt. Nagyon szerencsés volt, hogy a második játékrészben pályára lépők is igyekeztek még hozzátenni a csapat játékához. Az utolsó percig izgalmas mérkőzésen a korábban mindig kultúrált, jó futballt játszó hazaiak a kelleténél gyakrabban „tartottak oda” és ennek eredményeként két vendégjátékost is sérülés miatt kellett lecserélni.

Az ifjúságiak mérkőzésén Dunavecse – Lakitelek 4:1

A lakiteleki fiatalok ezúttal eléggé szétesően játszottak. Alig akadt közöttük olyan, aki folyamatosan a tudásszintjén játszott. Alig, vagy csak ritkán sikerültek a passzok, hiányzott az összjáték a csapatrészek között. Amikor Polyák Sándor 2:0 állásnál szépített, még látszott remény, de a hazaiaknak sikerült újabb gólokat szerezni, amivel el is döntötték a maguk javára a mérkőzést.

 


5. forduló: Lakitelek – Kecskeméti LC 3:2 (3:1)


Ezen a mérkőzésen a hazai csapat új szerelést és új mérkőzés labdát avatott. Az R. O. D. Sportbolt tulajdonosa Balázs Róbert által felajánlott öltözék újszerűen hatott, és a fotó tanulsága szerint nagyon jól is állt a játékosokon. A labdát a Termofarm cégvezetője Ézsiás Bálint ajánlotta fel, amelyet úgy volt, hogy később avat a csapat, de végül nem tudott ellenállni a csábításnak.

LTE fotóalbum | Lakitelek – Kecskeméti LC 3:2
A képen láthatók: állósorban balról Kalics József, Juhász József, Gulyás Péter,
Magyar Péter, Ézsiás Gábor edző, Tóth Sándor, Fórizs István, Budai János,
Fazekas Zoltán, Verebélyi Gábor
guggolnak balról Oláh Dániel, Körtvélyesi Ödön, Kovács Péter, Mata József,
Molnár Arnold, Lángos László, Tánczos Tamás, Kertész Krisztián

A mérkőzés első harmincöt perce úgy telt, ahogyan azt csak kívánni lehet. Némi tapogatózás után, egy lepattanó labdára Molnár Arnold csapott le, és laposan úgy bevágta a hosszú sarokba, hogy öröm volt látni. Nem sokkal később Kovács Péter tört előre, és mintegy tizenhét méterről szintén nagy erejű és jól eltalált lövéssel be is vette a vendégek kapuját. Fórizs István sem sokáig váratott magára. A tizenegyes táján kapott egy labdát, amivel úgy fordult kapura, hogy az előtte éppen pattant. Meglátva, hogy a kapus kintebb áll, úgy emelt át fölötte, hogy az mozdulni sem tudott. Remek megoldás volt. Úgy látszott, hogy a hazai csapat esetleg nagy gólarányú győzelmet is arathat. A további helyzetek azonban kimaradtak. Talán emiatt is, minden esetre a játékrész bő utolsó negyedében leült a játék. És ahogyan lenni szokott, ez a vendégeknek kedvezett. Igaz, hogy a szerencséjüknek, pontosabban egy komoly védelmi hibának köszönhetően, de szépítettek is. Úgy érezték, hogy némi frissítéssel további keresnivalójuk van, ezért már a félidő vége felé megkezdték a cseréket.

A második félidő majdhogynem felejthető volt. Csapkodóbbá vált a hazai csapat játéka. Mintha elfogyott volna a türelem a labda nyugodt megjátszásához. Nem érezte meg igazán senki, hogy a hosszan előre vágott labdák haszontalanok. A helyzetet látva Ézsiás Gábor is cserékre szánta el magát, ezúttal azonban ez nem lendíteni a csapat játékán. Bár voltak igazán nagy helyzetek, ezekből Oláh Dániel fejelt egy zúgó kapufát, Lángos László egy lövése pedig külső tövén borotválta a kaput, és Kovács Péter baloldali lövése is csak centikkel kerülte el azt, egy szerencsétlen hazaadás következtében a vendégek szereztek egy újabb gólt. Annak ellenére tehát, hogy a lakiteleki együttes gyengébb játéka ellenére is helyzetek sorát hagyta ki, a végén azon kellett izgulni, hogy egyáltalán a győzelem meglegyen. Egy alkalommal ugyanis a hazai kapus bravúrja kellett egy hosszú felső sarokra tartó lövésnél, egy másik alkalommal pedig a kapufa tetejéről pattant kapu mögé egy ívelés.

Minden körülmény ellenére ennek a győzelemnek is komoly értéke van. Öt mérkőzéséből négyet megnyert a lakiteleki csapat, és ezzel egyelőre az élmezőnyhöz tartozik. A sorrendben negyedik győzelem azért is fontos, mert két, még nehezebbnek ígérkező összecsapás vár az együttesre. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezeken ne lenne esélye, csakhogy ehhez újra jól össze kell szedniük magukat a fiúknak.

Az ifjúságiak mérkőzésén Lakitelek – KLC 7:1

A lakiteleki fiatalok közül örvendetesen újra többen is nagy kedvvel játszottak. Polyák Sándor három, Szabó Ádám kettő, Deák József és Gödény Gábor pedig egy-egy találattal járult hozzá csapata sikeréhez. Természetesen a védelemben és a középpályán is volt több jó teljesítmény, ami ugyancsak elengedhetetlen volt a sikerhez. Ezúttal egy nagyon fiatal, de tehetséges játékosokból álló együttest sikerült nagy gólkülönbséggel legyőzni. Mindent egybe vetve a győzelem ilyen arányban is megérdemelt.

 


4. forduló: Nyárlőrinc – Lakitelek 2:3 (0:3)


Kívülállók számára talán meglepetésnek számít, hogy a lakiteleki együttes otthonában is két vállra tudta fektetni a nyárlőrincieket. Akik látták ezt az összecsapást, azoknak persze nem meglepő az eredmény. Különben a helyieknek már a korábbi hétközi kupamérkőzésen emlegették, hogy kedvenceik teljesítménye a közelgő bajnoki fordulókon kevés lehet. Igazuk lett. Egy szerencsétlenül irányított sorsolásnak köszönhetően előzetesen ugyanis már megmérkőzött a két csapat. Akkor egy nagyon tartalékos lakiteleki csapat ellen ugyancsak otthonukban, nehezen kiszenvedett 2:2 arányú döntetlenre futotta erejükből. A döntetlent követő büntető párbajban is valamikor a 6-7 fordulóban dőlt el javukra a küzdelem, pedig kompletten álltak ki, és ráadásul nagy volt bennük a győzni akarás.

A bajnoki összecsapásra egy hibátlanul felkészített lakiteleki együttes érkezett, amely az első játékrészben szabályosan leiskolázta a hazaiakat. Minden csapatrészben felülmúlva ellenfelüket, az első játékrészben legalább tízszer veszélyeztették a hazaiak kapuját, akik örülhettek, hogy három góllal megúszták.

A lakiteleki csapat játékában az volt a legörvendetesebb, hogy ezúttal szinte hibátlanok voltak a passzok, a játék pedig lendületesen előre irányult. Ennek volt köszönhető, hogy az első játékrészben leginkább a vendégcsapat került helyzetbe. A hazaiaknak is volt három-négy komolyabb próbálkozása, de ezeknek útját állta a védelem, vagy elkerülte lövésük a kaput. A vendég fölényt igazolja, hogy a gólokon kívül Lángos Lászlónak, Kovács Péternek, Mata Józsefnek, Fórizs Istvánnak két-két komoly helyzete is volt, utóbbinak még egy veszélyes szabadrúgása is csak éppen, hogy elakadt a sorfalban; egy további helyzetet pedig lehet jegyezni még az utóbbi időben legjobb formáját mutató Magyar Péter neve mellett is. A leglátványosabb Mata József próbálkozása volt, megpattanó lövését csak nagy üggyel-bajjal tudta menteni a hazai kapus.

Az első félidő góljainak sorát Fórizs István nyitotta meg. A jobb oldalon meglendülő Lángos László a védők mögött keresztbe lőtt labdával nagyszerűen játszott elé. A csatártárs szenzációsan elfektette védőjét, földre küldte a kapust, majd laposan a hálóba helyezett. Fórizs Istvánnak a harmadik találatnál is érdemeket szerzett. A tizenhatos előtt vett át egy labdát, meglátva jobbra a társat Mata József elé tálalt, aki mintegy tizenöt méterről, laposan kapuba vágta a labdát. Közben persze Magyar Péternek is volt egy nagyon jókor elért találata. A hazai kapus a mezőnybe öklözött egy beadást. A támadó, az eléje került labdát ahogy azt kell, gondolkodás nélkül kapura küldte, és a lábak között akadálytalanul be is talált.

A második játékrészben kiegyenlítettebb volt a küzdelem. Ez törvényszerű is volt, hiszen az első félidőben a rekkenő hőség ellenére, a lakiteleki csapat szinte hihetetlen iramot diktált. Ráadásul a hazaiak az első félidő végén hármas cserét végrehajtva némileg fel is frissültek. Ennek ellenére többszörösen is a szerencséjüknek köszönhetik, hogy megúszták újabb gólok nélkül, hogy egy balszerencsés lakiteleki öngóllal sikerült szépíteniük, majd találniuk egy újabb gólt. Közben persze kihagytak egy jóindulattal megadható büntetőt. Egy kiugratásnál a lakiteleki kapus belevetődött a labda útjába, a támadó pedig ahogy kell elesett. A büntetőnél Körtvélyesi Ödön remekül megérezte a labda irányát és mentett.

A véletlen öngól, ahogyan várható volt, felhozta a hazaiakat. Ettől kezdve végig nagyon izgalmas volt a mérkőzés. Ezzel együtt is a legemlékezetesebb pillanat két perccel a játék befejezése előtt Mata József jó huszonöt méterről meglőtt zúgó kapufája volt. A hazai kapus teljesen verve volt a távoli lövésnél, de szerencséjére a kapufáról lepattanó labda a hátáról nem a kapuba, hanem fölé szállt.

Összességében megérdemelten nyert a lakiteleki csapat. Győzelme nagyobb arányú is lehetett volna; az első játékrészben szabályosan padlóra küldhette volna ellenfelét. Minden csapattag dicséretet érdemel. A második félidő különböző szakaszaiban csereként pályára lépők is megküzdöttek a győzelemért. Amennyiben a játékosoknak sikerül formájukat a következő mérkőzésekre is átmenteni, még sok örömet okozhatnak kitartó szurkolóiknak az őszi idényben.

A győzelmet kivívó csapat: Körtvélyesi Ödön – Tóth Sándor, Juhász József, Kalics József (Tánczos Tamás)- Magyar Péter (Verebélyi Gábor), Molnár Arnold, Mata József, Oláh Dániel –Lángos László (Budai János), Fórizs István (Fazekas Zoltán), Kovács Péter (Kertész Krisztián). Edző: Ézsiás Gábor, akinek csapata játéka, az elért eredmény igazi elégtételt jelenthetett.

Az ifjúságiak mérkőzésén Nyárlőrinc – Lakitelek 2:4

Gól nélküli első félidő után, a második félidő közepéig fordulatos, végig izgalmas mérkőzésen, elsősorban a csapat egységének, igyekezetének és persze Polyák Sándor három, valamint Szabó Ádám biztosan értékesített büntetőjének köszönhető góljával megérdemelten győzték le a listavezető hazaiakat. A győzelem értékét növeli, hogy a csapat egyik erősségét nélkülözni kényszerült, hiszen Győri Sándor az előző mérkőzésen a játékvezetővel szemben tanúsított tiszteletlen magatartásáért három mérkőzésre szóló eltiltást kapott. A dologhoz hozzátartozik, hogy a bajnokság kezdetén a szövetség felhívta az egyesületek figyelmét, hogy, az utánpótlás csapatokban szereplő fiatalok körében tapasztalható tiszteletlenséget súlyosan büntetik. Sajnálatos, hogy ennek a szigornak talán első kárvallottja lakiteleki játékos lett. Végezetül hozzá lehet tenni az eddigiekhez: a sikerhez hozzájárult az is, hogy az utóbbi időben kevesebb edzésen részt vevő, de így is óriási munkabírású Subitz Norbert ezúttal a csapat rendelkezésére állt.

Összességében elmondható, hogy a lakiteleki csapatok remekül zárták a hétvégét, a nyárlőrinci „katlanból” hat pontot sikerült haza hozniuk.

 


3. forduló: Lakitelek – Helvécia 4:0


A bajnokság őszi szezonjának első hazai mérkőzésén a kissé meggyengült helvéciai együttes volt a lakiteleki csapat vendége. Egyik csapat sem állt be védekezésre, így mindkét együttesre elmondható, hogy támadó futballt játszott. Az első kapura lövése a vendégeknek volt, a labda azonban fölé szállt. A vendégeken jobban látszott az akarás, a hazai gárda a Tóth – Juhász – Kalics trió révén megfontoltan védekezett, a középpályások támogatásával türelmesen szőtte támadásait. Gyakran voltak játékban a szélek, ám eleinte vagy egy-egy csellel volt több a kelleténél, vagy nem igazán sikerültek a beadások. Az első komolyabb lakiteleki helyzet és lövés Kovács Péter nevéhez fűződik. Balösszekötő helyén jól vett át egy labdát, de kissé kisodródva eléggé éles szögből lőhetett, és ekkor még nem sikerült betalálnia.

Mintegy húsz percet kellett várni az első sikeres támadásra. A középre keveredett Oláh Dániel kapott labdát a tizenhatos közelében. Lendületből vette át, majd kapura törve a védőktől szorongatva nagyszerűen lőtt az ellenfél hálójába. Egy kis idő múltán újra a fiatal gólszerző volt a főszereplő. Ismét kapura tört, ám ezúttal buktatták. A megítélt büntetőt Fórizs István fölé lőtte. Ezt követően kétszer is Molnár Arnold veszélyeztetett. Előbb kapura tört, de késlekedett a lövéssel így be tudtak avatkozni a védők; majd tisztán lőtt a tizenhatosról. A labda éppen, hogy elkerülte az alsó sarkot.

Az első félidő legszebb támadása egyéni akció eredménye volt. Az ellenfél térfelének közepétől Mata József játszotta át magát egészen a tizenhatosig. Nagyon jól eltalált lövése a kapufa tövéről vágódott vissza a mezőnybe. Oláh Dániel rácsapott, kapuba is vágta, ám a játékvezetők les címén nem adták meg a gólt.

Az érezhető hazai fölény olykor kemény védekezést váltott ki a vendégekből, miközben támadásaik is többször veszélyesekké váltak. A hazai kapus Körtvélyesi Ödön többször is igen jó érzékkel, nem egyszer önfeláldozóan mozdult ki kapujából, egyszer pedig a hosszú kapufa mellől sikerült egy lövést kitornáznia.

A hazai fölény a második játékrészben vált igazán nyilvánvalóvá. Ez előbb helyzetekben, majd gólokban is megmutatkozott. A többször is veszélyeztető Kovács Péter nevéhez fűződik a második lakiteleki találat. Balról, nem túl éles szögből, mintegy tizennégy méterről nagyszerűen kilőtte a rövid sarkot. Volt egy emelése is, labdája azonban a vert kapuvédő mögött kevéssel mellé szállt. Később jól elcsavart szabadrúgása ment nem sokkal fölé. A harmadik hazai találat elérésében előbb Oláh Dániel jeleskedett. Lendületesen megindult a baloldalon, majd befelé húzva a tizenhatos vonal előtt álló Fórizs Istvánhoz játszott. A rutinos csatár tisztára játszotta magát és laposan kapuba vágta a labdát.

A félidő egyik legemlékezetesebb megmozdulása Verebélyi Gáboré volt. Két védőt is lerázva tört kapura, hatalmas lövése rendesen megzengette a rövid oldali kapufát, de balszerencséjére a labda kifelé vágódott. Ami neki nem, az a végig nagy kedvvel játszó Lángos Lászlónak sikerült. A gól szerencsés volt, de megérdemelt. Az imént említett társához hasonlóan, szépen bejátszotta magát a jobb oldalon, jó erővel meglőtt labdája kiperdült a szimpatikus fiatal helvéciai kapuvédő öleléséből és a kapuba jutott. Ezzel alakult ki a 4:0-s végeredmény.

Az utóbbi bajnoki szezonhoz mérten meggyengült, de a jövő szempontjából több fiatal tehetséget is felvonultató helvéciai csapatot győzött le ilyen arányban is megérdemelten a lakiteleki együttes.

Az utánpótlás csapatok vetélkedése is hazai sikert hozott.

Lakitelek – Helvécia 3:2

Nagyon jó erőkből álló, egységes, támadó szellemű ifjúsági csapattal érkeztek a vendégek. Kétszer is ők vezettek, összességében azonban nem sikerült helyzeteiket jól kihasználniuk. Ezt figyelembe véve némi szerencsével, de Polyák Sándor gólját illetően szép találattal szerezték meg a győzelmet a lakiteleki fiatalok.

 


2. forduló: Csólyospálos – Lakitelek 1:4


Az első forduló után a másodikban is idegenben lépett pályára a lakiteleki csapat. Sokan reménykedtek, hogy pontot, pontokat hozhat a mérkőzés. Szerencsére egy jól felkészített együttes lépett pályára, és meg is tett mindent, hogy a siker elérhető legyen. Volt ugyan több jó képességű játékos a hazaiak között a védelemben, a középpályán és a támadó sorban is, sajnos néhányan kíméletlen belemenéseikkel is „kitűntek”; a vendégcsapat azonban így sem engedte, hogy sikere kérdéses legyen. Ehhez persze az is kellett, hogy a Magyar Péter távollétében kezdőként szereplő Verebélyi Gábor az első játékrész felénél már két góllal is meghálálta a szakvezető Ézsiás Gábor bizalmát.

Mindkét csapat lendületesen kezdett, a védelmek azonban jól állták a rohamokat. Az első nagy helyzete a hazaiaknak volt, a vendégek kapusának azonban sikerült mentenie. Nem sokkal később ugyanaz már nem sikerült a hazai hálóőrnek. Egy kapu közelében Verebélyi Gábor elé került labdából egy csel után a lakiteleki támadó megszerezte a vezetést. A hazaiak is nagyon igyekeztek, mindkét szélen, és középen is veszélyesen szőtték támadásaikat. Az összességében tárgyilagos játékvezetésnek köszönhetően, a vendégekhez hasonlóan többször jutottak ők is viszonylag közeli, komoly veszélyt jelentő szabadrúgáshoz. Megnyugtatás képen nagyon hiányzott a második vendég találat. Meg is érkezett. Kovács Péter szabadrúgása kellemetlenül megpattant a sarokra vetődő hazai kapus előtt, csak beleütni tudott. A kipattanó labdát, a szemfüles Verebélyi Gábor közelről kapuba vágta. Ezt követően még a lakiteleki csapatnak volt egy óriási helyzete. Egy jobbról beadott labdát a védő igen durva szabálytalansága ellenére sikerült Fórizs Istvánnak remekül megfejelnie, ám a labda kipattant a kapufa tövéről, majd a hazaiaknak sikerült menteni. Az eredmény nem változott, 0:2-vel zárult az első félidő. A játékrész krónikájához tartozhat még, hogy egy jobboldali támadásnál a kapura törő Lángos Lászlót nagyon kíméletlenül elgázolták. Csak a szerencsének köszönhető, hogy komoly sérülés nélkül megúszta. A súlyos szabálytalanságot elkövető védő csak sárga lapot kapott.

A második játékrészben, folyamatosan több csere lehetőséget is kihasználva igyekeztek lendületükön fokozni a hazaiak. Nekik volt az első igazán tiszta helyzetük is. Egy baloldali támadás után leadott nagy erejű lövést a vendégek kapusa Körtvélyesi Ödön azonban bravúrosan, lábbal mentette.

A második félidő közepe felé egy baloldali szögletet követően aztán megszületett a harmadik vendég találat. Oláh Dániel szöglete a rövid oldalon kijött a védőkről, Mata József lecsapott a labdára, és mintegy tizenöt méterről laposan a hosszú sarokba lőtt. Túl sokat nem késett a negyedik gól sem. Középen, mintegy huszonkét méterre a kaputól Lángos László nagyszerű labdát adott a tizenhatos vonalánál helyezkedő Fórizs Istvánnak. A csatár védők gyűrűjében is kitört, és tizenkét méterről biztosan lőtt a hálóba.

Végül siker koronázta a hazai próbálkozásokat is. Egy húszméteres szabadrúgást követően a sorfal mellett középre, tartó félmagas labda váratlanul kipattant a vendégek kapusáról. Erre csak a hazai támadók számítottak, és közelről a kapuba bombáztak. Az így kialakult 4:1-es végeredmény reálisnak mondható. Küzdeni akarásáért minden játékos elismerést érdemel. Nem lehetett véletlen, hogy ezúttal már a gólhelyzetek kialakítása és értékesítése is többször sikerült, bár az utolsó passzok ezúttal sem mindig sikerültek.

Az ifjúságiak mérkőzésén Csólyospálos – Lakitelek 1:3

Az utánpótlás csapatok küzdelme is megérdemelt vendég sikert hozott. Mindkét csapatunknál reméljük a hasonló folytatást.

 


1. forduló: Orgovány – Lakitelek 3:0


Az ellenfél kérésére felcserélte pályaválasztói jogát a lakiteleki egyesület, így a mérkőzésre Orgoványban került sor. A házigazdák már az átigazolási időszakban nyilvánvalóvá tették, hogy bajnoki reményekkel indulnak a 2008/2009. év küzdelmeiben. Játékukon érződött, hogy a csapat korábbi lendületességét, védő és támadó erejét egyaránt megerősítették. Az eredmény mindezek ellenére nem tükrözi a játék képét, bár a hazai győzelem végül is megérdemeltnek mondható. A gratulációt fogadva még a hazai szakvezető is megjegyezte, hogy komoly játékvezetői tévedések megnehezítették a két csapat helyzetét.

A lakiteleki csapat a következő összeállításban lépett pályára: Körtvélyesi Ödön-Tóth Sándor, Juhász József, Kalics József (Verebélyi Gábor) – Magyar Péter (Molnár Arnold), Fazekas Zoltán, Mata József, Oláh Dániel (Tánczos Tamás) – Fórizs István – Lángos László (Budai János), Kovács Péter.
Edző Ézsiás Gábor.

A játék kezdetétől látszott mindkét csapat igyekezete, ám átütő erejüket inkább a hazaiaknak sikerült bizonyítani. A lakiteleki védelem jól állta a sarat, így az első félidőben mindössze egy ajándék büntető után tudtak vezetést szerezni a hazaiak. Magyar Péter futott vissza a Lakitelekről éppen odaigazolt Rózsa Ferencet szorongatva. Mint ismeretes, a támadó középpályás nagyon jó érzékkel tud földre kerülni. Megtette ezúttal is, méghozzá a tizenhatoson belül anélkül, hogy a lakiteleki játékos okot adott volna az esésre. A fiatal játékvezető nagy meglepetésre a tizenegyes pontra mutatott. A büntetőt jól meghelyezve értékesítették a hazaiak. A lakiteleki csapat nagyszerű védekezése megakadályozta, hogy az első játékrészben további gól szülessen, bár egy baloldalon már félpályán túl eladott labdából gyors támadást követően egy az egyben vihette a labdát az egyik hazai támadó, szerencsére a kapujából jól kimozduló lakiteleki hálóőr jól zárta a szöget, így a lövés csak a kapufát találta el.

A vendégtámadások elsősorban Magyar Péternek és Lángos Lászlónak köszönhetően, a jobboldalon voltak ígéretesek. Kapu előtti komoly veszélyt azonban végül ezek sem jelentettek. Volt néhány baloldalon és középen vezetett támadás is, de az utolsó passzok egyszer sem sikerültek, pedig a rutinos Fórizs István is a középpályások és a két ék között kapott helyet.

A második félidő valamivel változatosabb játékot hozott. Ezt jelzi talán az is, hogy a hazaiak egyre gyakrabban nyúltak szabálytalan eszközökhöz. A játékrész elején Kovács Péter tört be a hazai tizenhatoson. A védő a labdával mit sem törődve, csúnyán fellökte. Ekkor érte a vendégeket a második komoly meglepetés. Ezúttal az, hogy a sípszó, az egyenlítés lehetősége elmaradt. Igen jelentős játékvezetői tévedés volt –és nagyfokú következetlenség. A hazaiak mintha tudták volna, hogy nekik több mindent szabad, kézilabdázásba kezdtek. Két alkalommal a büntető területen belül kezeztek, ám a síp mindkétszer néma maradt. És ez még nem minden. Egy alkalommal, már egyáltalán nem test közelben, nyúlt ki labdáért az egyik hazai középpályás. A játékvezető a látványos, nyilvánvaló és szándékos kezezésért mindössze egy szabadrúgásra látott okot. Ez időtájban megemlíthető még egy-egy Kovács Péter, Magyar Péter, Molnár Arnold vezette támadás, de sajnos a hazai kapu ekkor sem került igazán veszélybe. Volt Budai Jánosnak is egy kísérlete, egy lepattanót próbált egyből kapura tűzni, a lövés azonban magasan fölé szállt. Mata József mintegy húsz méteres szabadrúgása kecsegtetett góllal, a sorfal fölött meglőtt labda azonban középre tartott, így a hazai kapusnak sikerült a léc alól kitornáznia.

A végeredmény kialakulásában két baloldalon elkövetett védői hiba játszott közre. Az így elért két találattal alakult ki a 3:0-s végeredmény. A mérkőzés előtt volt aki azt mondta, hogy a jelenlegi lakiteleki csapat jobb, mint az előző. Ezt az eredmény ellenére még ma is lehet állítani. Sok volt azonban a változás, az ezzel járó gondokat pedig a szakvezetőnek és a csapatnak együttesen is nehéz lett volna ilyen rövid idő alatt megoldani. Az új játékosok minden esetre jól mutatkoztak be. Azon túl, hogy szimpatikus sportemberek, jó játékosok is. A közvetlen védelemben a kapus Körtvélyesi Ödön nem tehetett a gólokról, ráadásul volt néhány komoly mentése is. Juhász József középső védőként nagyon rutinosan, biztosan, olykor egészen elegánsan oldja meg feladatát. A fiatal középpályás, Mata József nagyon sokat mozgott, kapura is veszélyes volt. A csapat szempontjából a helyzet egyik kulcsa az, hogy neki hogyan sikerül majd a lendületes Magyar Péter, Lángos László, Kovács Péter trióval, illetve a rutinos Fórizs Istvánnal az eredményes játék lehetőségeit megtalálnia. Ehhez persze nyilvánvaló, hogy komoly edzői segítségre is szüksége van, hiszen a bajnokság elindult, miközben ő alig két hete kezdett felelős középpályás poszton együtt dolgozni a csapattal. Kovács Péter lendületes, képzett, gyors ritmusváltásokra képes és gólveszélyes támadó. A hiányzó jó utolsó passzok miatt ezen a mérkőzésen éktársával együtt nagyon nehéz helyzetben volt.

Az ifjúságiak mérkőzésén Orgovány-Lakitelek 8:2

Az első félidőben a Deák Józseffel megerősödött lakiteleki fiatalok két alkalommal is vezettek. Ráadásul úgy, hogy közben rengeteg helyzetet ki is hagytak. A második félidőben kerekedett felül a hazai csapat, amely egyetlen „túlkoros” támadójukat leszámítva a vendégeknél gyengébb játékerőt képvisel. Az lenne a szerencsés, ha a gyenge szereplés okait maguk a fiatalok keresnék, és ismernék fel, ez ugyanis megsokszorozhatná a tehetséges fiatalokból álló együttes erejét.

Megszakítás