Oldal kiválasztása

Lakitelek története

Lakitelek ötödfélezer lakosú nagyközség Kecskeméttől és Kiskunfélegyházától egyenlő távolságban a Tisza partján. Mai területe Kecskeméthez tartozó puszták egyesítésével alakult ki 1949-50-ben. E külterületi lakott helyek: Felsőalpár, Kisalpár, Oncsa-telep, Árpádszállás, Szikra, Kapásfalu voltak. A település komoly történelmi múlttal rendelkezik, hiszen földrajzi elhelyezkedése olyan, hogy az írott emlékek előtti korok emberei is szívesen telepedtek meg ezen a vidéken.

A legkorábbi régészeti leletek a rézkorból, a bodrogkeresztúri kultúra népeitől valók, ezek nyomán állíthatjuk, hogy a Kr.e. III. évezred tájékától élnek itt emberek. A későbbi műveltségek leletei nagyobb számban a millenniumi ásatások, valamint a XIX. század végének nagy vasútépítési munkálatai nyomán kerültek felszínre. Megtalálhatók közöttük a bronzkori zóki kultúra, a vaskori kelta népesség, valamint a szarmaták, germánok, avarok s honfoglaló őseink emlékei is.

Germán fibula
Kétosztatú áldozati tál
Germán fibula Kétosztatú áldozati tál

Anonymus, III. Béla királyunk jegyzője Árpád hadai felvonulási területként említi vidékünket. Erre vezethető vissza az a törekvés, hogy a törzsszövetséget vezérlő fejedelem emlékét megörökítsék eleink. Így kapta a Tőserdő melletti terület jó évszázada az Árpádszállás nevet.

A falu földjét I. Géza királyunk oklevele említi először. A garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapító levelében olvashatjuk, hogy itt volt a Tisza partján a királyi ménes itatója, s szőlőskertek is zöldelltek vidékünkön. Ezen oklevél említi az első név szerint ismert lakost, Bocz udvarnokot, aki testvérével az apátság halastavait, s a ménes itatóját őrizte. Az okirat Felsőalpárnak nevezi ezt a földet.

Részletek

Pulai Gyűjtemény

Pulai Gyűjtemény

Pulai Sándor régi álma vált valóra azáltal, hogy a falunak ajándékozott értékes néprajzi és történeti jellegű gyűjteménye állandó helyet kapott a Lévai iskolában 2008. május 31-től.

Részletek

Megszakítás